Boldog Özséb halálának 747. évfordulójára emlékeztek a pálosok Márianosztrán a Magyarok Nagyasszonya-bazilikában január 18-án. Az ünnepi szentmisét Beer Miklós püspök mutatta be, a szónok Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes volt. Az ünnepen a rend elindította a Mária Élő Koronája akciót.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A pálosok kiemelkedő ünnepe Esztergomi Boldog Özséb rendalapító halálának – Özséb 1270. január 20-án halt meg a pilisi Klastrompusztán – évfordulója, amit minden évben a január 20-ához legközelebb eső szerdán ünnepelnek meg. A pálos rend számos tagja, konfráterek és a rend barátai évről évre összegyűlnek Márianosztrán Boldog Özséb emléknapján. A szentmise fő celebránsa Beer Miklós püspök, pálos konfráter volt; a szentbeszédet Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes-plébános mondta. Paptestvérek érkeztek egész Magyarországról, Erdélyből és a Felvidékről.

Mindannyian azért vagyunk itt, hogy megerősítsük hitünket, örüljünk a szenteknek, és kérjük az Úr kegyelmét, hogy tanúságot tudjunk tenni a hitünkről, a végtelen szeretetről – köszöntötte Vízi András, a márianosztrai pálos közösség elöljárója a zarándokokat.

Mit jelent az Istennek való teljes átadottság, életünk teljes odaadása – ezt a kérdést állította szentbeszéde középpontjába Darvas-Kozma József. Az ünneplés napjához kapcsolódó két szent, Margit és Özséb életpéldája vezette a válaszadásban. Szavai nyomán megelevenedett a Pilis erdeinek csendjében élt remeték élete, akik „az isteni szeretettől vezetve elhagyták otthonaikat, lemondtak vagyonukról, és alázatossággal önmagukat engesztelésül áldozták a népért”, és akik közösségi élete az „In Cruce salus!” (Keresztben az üdvösség!) jegyében kezdődött meg Klastrompusztán.

„Követlek, bárhová is mégy!” eltökéltséggel indul egy-egy Istennek átadott életút – mutatott rá a szónok. Aki hátrafelé nézeget, aki nem elszánt a követésben, az inkább menjen a maga útján. Vakmerőnek tűnik ez a mondat, Jézus maga is figyelmeztet az akadályokra: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova lehajtania a fejét.” A mai ember mintha leginkább ezt hallaná meg, és vackot, odút, fészket épít magának, és ebből a menedékből éli a küldetését. Jól érzi magát a maga teremtette légkörben, a hobbija, kényelme világában. „De ez a hivatás vészkijárata, az élet mellékvágánya – figyelmeztetett Darvas-Kozma József.

Boldog Özséb a feltételen odaadás példáját mutatja. Őt Krisztus „radikálisan birtokába vette” – az volt a feladata, hogy abban meg is maradjon. Özsébnek megvoltak az eszközei, amik ebben a megmaradásban segítették: a kereszt, a könyv és a kétkezi munka.

A kereszt Isten végtelen szeretetét jelentette, és azt, hogy mi emberek, az ő gyermekei, egymásnak testvérei vagyunk, és nem pusztán máról holnapra élünk, hanem kifejezetten neki és érte élünk. A könyv a szellem és a lélek állandó tápláléka, művelésének eszköze, ezek közül is a könyvek könyve, a Szentírás ad útmutatást az isteni parancsok megélésére. A kétkezi munka Özséb számára a Teremtő dicséretét, a föld művelését, a mindennapi kenyér előteremtését, a hittel való verejtékezést jelentette. Ugyanakkor példaadást is a népnek. Kozma-Darvas József Márton Áront idézte: „Minden nép annyit ér, amennyi értéket magából ki tud termelni. S addig él, amíg életét a maga erejével tudja táplálni.”

Végül lelkiismeretet vizsgáztató kérdéseket tett fel a hívő közösségnek: Hogyan viszonyulunk mi, Boldog Özséb magyarjai a kereszthez, a könyvhöz és a kétkezi munkához? Van hitünk, vagy lázadunk, értetlenkedünk, belezuhanunk a kétségbeesésbe? Olvassuk-e a Szentírást, a keresztény sajtót, vagy megelégszünk a szappanoperákkal? Ég-e kezünk alatt a munka, vagy sopánkodunk, nyafogunk? Mikor kezdjük el az építő munkát?

„Özséb és társai megtették a magukét, mert volt víziójuk. Most rajtunk a sor. Rajtam és rajtad. Hogy odaadó szeretettel fogadjuk a keresztet, szívvel-lélekkel olvassuk a Szentírást, és kétkezi munkával szenteljük meg mindennapjainkat” – zárta beszédét a szónok.

A szentmise után a konfráterek, a pálos rend tiszteletbeli tagjai megújították fogadalmukat. „Jézusom, Szűzanyám, mindent átadok Nektek, hogy Ti rendelkezzetek velem. Égi édesanyám és királynőm, Te ajánld fel imáimat, áldozataimat a Szentháromságnak. Testemet, lelkemet, minden külső és belső javamat, a múlt, a jelen és a jövőbeli jócselekedeteim minden értékét Neked adom” – imádkozták a konfráterek.

Végül Csóka János, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke tájékoztatást adott egy most induló pálos alkalmazásról és a Mária Élő Koronája akcióról.