Ferenc pápa csütörtök délután öt órakor érkezett New Yorkba, és első útja a város híres Szent Patrik-székesegyházába vezetett. A katedrális őse valójában egy jezsuita iskola, a mellette emelt templommal, melyből később nőtt ki a mostani, neogótikus stílusú, háromezer ülőhelyes nagytemplom, ahol II. János Pál kétszer (1979 és 1995), míg Benedek 2008-ban misézett.

Ferenc pápa Péter apostol szavával nyitotta beszédét: „Örüljetek, még ha szomorkodtok is sokféle próbatétel miatt” (1Pét 1,6). Azért jöttem hozzátok – mondta a pápa –, hogy imádkozzam veletek, azért, hogy hivatásotok továbbra is építeni tudja Isten országát a hazátokban. Tudom, hogy mint papi testület, szemközt Isten népével, nagyon sokat szenvedtetek a nem éppen távoli múltban, szégyent elviselve sok olyan testvéretek miatt, akik megsebezték és megbotránkoztatták az egyházat, a legvédtelenebb gyermekeiben. Mint ahogy a Jelenések könyvében áll, annak tudatában mondom nektek, hogy „a nagy üldöztetésből jöttök” (Jel 4,7). Veletek vagyok a fájdalom és nehézség ezen időszakában, és egyúttal hálát adok az Istennek a szolgálatotokért.

Két megjegyzést engedjetek meg – kérte a pápa. – Az első a hálaadás lelkülete a hivatásunkért. Az istenszerető emberek, férfiak és nők öröme másokat is hozzájuk vonz, találjatok tehát állandó elégedettséget meghívásotokban. Az öröm hálás szívből fakad. Oly sok áldást és kegyelmet kaptatok. Emlékezetben járjátok végig hivatásotok történetét, az első találkozástól kezdve Jézus hívásával, és csodálkozzatok rá minderre.

A második megjegyzés a dolgosság, a szorgalmasság lelkülete. A hálás szív magától mozdul az Úr szolgálatára és kezd dolgos életbe. Ha számba vesszük mindazt, amit az Úr adott nekünk, akkor az önmagunkról való lemondás útja kiváltságos pálya lesz arra, hogy válaszoljunk az ő nagy szeretetére. De vigyázzatok – intette a pápa a papokat és a szerzeteseket –, mert ezt a szeretetet az e világi szellemiség kétféle módon tudja elfojtani. Egyfelől a hatékonyság, a célszerűség, a külső siker kormányozza a világ dolgait. Ezek, noha fontosak, de mégis nekünk inkább azt az utat kellene keresünk, ami az Úr szemében kedves, ez pedig a magvetés útja: még ha nem is érkezik a termés, de akkor is követjük Jézust, aki, emberileg szólva, kudarccal fejezte be az életét, de a kereszt kudarcával. Másfelől pedig a szabadidőnk iránti féltékenység, az e világi kényelem az, mely könnyen elhomályosítja Isten mindennapi hívásának hatalmát a megtérésre és a vele való találkozásra. Lassan, de biztosan elapasztja áldozatos lelkületünket, és eltávolít bennünket a szegény és szenvedő emberektől. Hálás és dolgos lelkület, ez legyen spiritualitásotok két pillére – foglalta össze útmutatását Ferenc pápa.

Végül a tisztelet és az őszinte hála hangján szólt az amerikai szerzetesnővérekhez. Mi lenne az egyházzal nélkületek? Erős és harcos asszonyok vagytok, az evangélium hirdetésének első vonalában. Szent Péterrel együtt kérem tőletek, hogy bármiféle megpróbáltatással szemben ne veszítsétek el a békét és a Jézus által adott választ, aki hálát adott az Atyjának, vállára vette a keresztjét, és előre vetette a tekintetét.

Ferenc pápa a New York-i Szent Patrik-székesegyházban tartott vesperás imádság kezdetén köszöntötte a muszlim testvéreket, akik hitük szerint ezen a napon tartják az áldozat ünnepét. „Azt szerettem volna – szólt a pápa –, hogy ez a fohász derűsebb legyen, de a muszlim zarándokok között Mekkában történt tragédia miatt egyesüljünk a mindenható és irgalmas Istenhez intézett imádságunkban.”

* * *

Az Egyesült Államokban a világi és szerzetes papok száma 41 ezer, munkájukat 17 és fél ezer állandó diakónus segíti. 51 ezer szerzetes nővér tevékenykedik az országban, főként az oktató-nevelő és a kórházi ápoló szolgálatban. Az utóbbi években erőteljesen nőtt a papi hivatások száma, hiszen 5500 szeminarista fiatalember készül beállni az Úr szőlőjébe. Óriási segítség a katekéták munkája az iskolákban és a plébániákon, ahol 382 ezren tanítják a hittant.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír