Kelet-Ukrajnában a fegyveres konfliktus által sújtott területeken családok, gyerekek maradnak lakás nélkül, idősek élnek elhagyatva, éhezve a lerombolt településeken. A Szent Egyed közösség és a Fiatalok a békéért mozgalom felhívást tett közzé a menekültek és a magukra hagyott emberek támogatására.

„Ha odaadod az éhezőnek a kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben a világosságod, és homályod déli verőfényre változik” (Iz 58,10)

Az ukrán–orosz határon, ahol most tankokkal kelnek át, nemrég még személyi igazolvány is elég volt, ha ugyan volt egyáltalán határállomás. A békét akkor kell értékelni, amikor még megvan. Ennek legjobb módja, ha szolidárisak vagyunk azzal, akit háború sújt. A kijevi Szent Egyed közösség és a Fiatalok a békéért mozgalom tagjai segítik a menekülteket és a háború áldozatait.

Olyan fiatalok ők, akik nem a győzelem békéjében, hanem a béke győzelmében reménykednek. A kelet-ukrajnai Szlovjanszkban európai „táv-örökbefogadók” segítségével tartják fent a Reménység Vitorlája nevű gyermekotthont. Ezenkívül elindították a Stop Hunger elnevezésű kampányt, aminek köszönhetően sok adomány érkezik a térségbe. Megpróbálják a fegyveres konfliktus által sújtott területeken élő családokat kimenekíteni otthonaikból, és elhelyezni őket a gyermekotthonban.

Januárban hetekig próbáltak a háborús övezetből kimenekíteni négy családot, de a harcok következtében egy ötgyermekes család elveszítette otthonát. Bomba találta el a házukat, miközben ők a pincében rejtőztek el. „Ma Isten meghallgatta kérésünket, és mind a négy család elmenekülhetett. Most a Reménység Vitorlája gyermekotthonban élnek, a mi árváinkkal együtt. Jelenleg tizenhat háborús menekült (nyolc felnőtt és nyolc gyerek) talált itt menedéket, és a további napokban még többen lesznek” – olvasható az önkéntesek januári Facebook-bejegyzésében.

A gyermekek helyzetét így érzékeltetik: „Ahelyett, hogy iskolába járnának, megpróbálnak saját maguk tanulni a hideg, nedves pincékben. Szeretnék biztonságban érezni magukat, és próbálnak pihenni, miközben kint bombák robbannak. Nincs meleg víz, sőt egyáltalán víz, amiben kimoshatnák a ruháikat. És gyakran gáz, áram és élelmiszer sincs, hogy legalább valamit főzzenek nekik. Megszakad a szívem. Azt kívánom, bárcsak többet tehetnék, kívánom, hogy befejeződjön a háború.”

Házak százai szenvedtek kárt és ablakok ezrei törtek be. Az emberek PET-fóliát használnak, hogy védjék házaikat, eltakarják a falakban lévő lyukakat, az ablakokat és tetőket. Debalcevéből, amelyet a szeparatisták bekerítettek és bombáztak, a közösség tagjai életük kockáztatásával evakuáltak gyerekeket, időseket, betegeket és sérülteket.

„Az elfoglalt Luhanszk területén négy konyha gondoskodik naponta ezer-ezerötszáz éhező emberről a Stop Hunger projekt keretében. Az emberek öt kilométert gyalogolnak, hogy ebédet kapjanak” – olvasható az önkéntesek bejegyzéseiben.

„Az adományoknak hála, a gyermekek újra járhatnak iskolába, ami a háborús övezetben sokáig nem volt lehetséges. Kérünk mindenkit, imádkozzon ezekért a családokért, akik annyi mindenen keresztülmentek, annyi mindent elveszítettek, és bizonytalan jövő áll előttük” – írta az egyik fiatal önkéntes.

Fotó: A Kinderheim Segel der Hoffnung Facebook-oldala

Magyar Kurír