Az összetartásra, a csendes munkára, a megbocsátásra és a gyengék felkarolására buzdított Szőcs Csaba kolozsvári lelkipásztor az ezeréves határ közelében, a Gyimesek és a Tatros völgye legrégebbi templománál, a gyimesbükki kontumáci Nagyboldogasszony-kápolnánál május 15-én, pünkösdvasárnap.

A Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz szerelvényével érkezők mellett számos Hargita és Kovászna megyéből érkező zarándok vett részt pünkösdkor az ezeréves határnál, a „kontumáci” (az egykori vesztegzári) kápolnánál tartott programokon, amelyekkel idén Márton Áronra emlékeztek.

A szentmise előtt gyimesbükki fiatalok Márton Áron püspök tanításából olvastak fel gondolatokat a nyelvről, az iskoláról, a jövőről, a házasságról, a népről, az ifjúságról, a munkáról, a szenvedésről és a hitről.

Szőcs Csaba, kolozsvári Keresztény Szó havilapot kiadó Verbum Keresztény Kulturális Egyesület igazgatója szintén a szent életű püspököt idézte prédikációjában. Hangsúlyozta: amíg van környezetünkben olyan ember, akinek azt kell mondania: „Nincs senkim”, addig még nem vagyunk becsületes keresztények.

De Márton Áron nemcsak az egyén és a család vonatkozásában emelte fel hangját – folytatta a kolozsvári Szent Mihály-plébánia kisegítő lelkésze –, hanem a társadalomhoz, a nemzethez is volt üzenete, mely ma is aktuális: a melldöngetés és a farizeusi kérkedés nem ér semmit.

Mindig rokonszenves az olyan ember, aki magáról, dolgairól, hivatásáról keveset beszél, de annál odaadóbban dolgozik, csendben – emlékeztetett a szónok, aki szerint a közösség ügyét a hit szerinti becsületes élet, a csendes, zajtalan munka, a kötelességek lelkiismeretes vállalása viszi előre.

Meg kell értenünk, határon innen és túl, hogy nem valaki ellen kell nekünk magyarnak lennünk. És ha a pünkösd üzenetét keressük, a Szentlélek kiáradásának mai üzenetéből ezt is meghallhatjuk: a pünkösd azt jelenti, hogy az örömhír már nemcsak egy kiválasztott népé, hanem mindenkié, mert pünkösd napjától mindenkinek hirdetik az evangéliumot, és mindenki hallja az örömhírt, ezért a barátságot kell építenünk – mutatott rá Szőcs Csaba.

Majd hozzátette: az ezeréves határ közelében ambivalens érzések tölthetnek el minket, de könnyebben változtathatunk a bennünket elválasztó, nem a nagyhatalmak által megrajzolt, hanem önzésünk, az irigység és a nagyravágyás, az önös érdekek által megrajzolt határokon.

A lelkipásztor szerint a Ferenc pápa által meghatározott hármas tartópillér, amely fenntartja a békét és az egységet a családban – e három szó: „Köszönöm!”, „Kérem” és „Bocsánat!” –, a nemzet tekintetében is mérvadó. Szőcs Csaba ezért a megbocsátásra buzdított, amely az irgalmasság szentévében különösen fontos feladatunk.

A szentmise a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget, miközben megérkezett a vasúti őrházhoz a Szent Márton-mozdony.

Forrás: HargitaNépe.eu

Fotó: Máthé Koppány

Magyar Kurír