2020. június 16. – Kedd

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48

Elmélkedés

Jézus ismét a régi törvénnyel kezdi tanítását: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” A kijelentés első része megtalálható az ószövetségben, a Leviták könyvében: „Szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr” (Lev 19,18). A kijelentés második részét viszont hiába keressük az ószövetségi iratokban. A „gyűlöld ellenségedet” elv valójában inkább a korabeli közfelfogást tükrözte. Az ószövetségi könyvekben ennek az ellenkezőjére találunk példákat. A Leviták könyvében ez áll: Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta” (Lev 19,17). Sirák fia könyvében pedig kifejezetten megjelenik a megbocsátás gondolata: „Gondolj a törvényre, az Istennel kötött szövetségre, ne gyűlöld embertársad, nézd el a sértést” (Sir 28,7).
Jézus új parancsa így hangzik: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket.” Nem Krisztushoz méltó lelkület az, ha valakit a gyűlölet vagy a bosszúállás vezet. Kétségtelen, hogy ezek az érzések jelen vannak az emberben, amikor valamilyen sérelmet szenved el. Ugyanakkor ezek a negatív érzések nem alkalmasak arra, hogy legyőzzük a rosszat. Ha pedig engedjük, hogy ezek az érzések megerősödjenek bennünk, abból előbb-utóbb rossz cselekedetek is fognak következni. A rossz, a gonosz egyedül a szeretet erejével győzhető le.
© Horváth István Sándor


Imádság

Jöjj, Szentlélek! Te vagy az új élet forrása, aki jelen vagy minden születésnél és újjászületésnél. Jelen vagy minden ember születésénél és a keresztségben való újjászületésénél. Jelen vagy lelki újjászületésünknél, amikor a szentgyónásban bocsánatot nyerünk. Jelen vagy az Egyház születésénél és az Egyház állandó újjászületésénél. Ösztönözz bennünket hitünk titkainak megértésére és indíts minket Krisztus evangéliumának hirdetésére! Te legyél mindannyiunk számára a hitben való újjászületés forrása!

396_0.jpg

Válasz

2020. június 15. – Hétfő

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.”
Mt 5,38-42

Válasz

Elmélkedés

Mielőtt az ő új törvényét ismertetné, Jézus most is az ószövetségi törvényt idézi hallgatósága emlékezetébe. Mózes második könyvében, a Kivonulás könyvében olvashatunk arról, hogy az ember által okozott testi sértésekért milyen kártérítéssel tartozik a bántalmazó. Az irányelv nagyon egyszerű: „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, sérülést sérülésért” (Kiv 21,24).
Mózes korában ez a törvény nagyon haladó volt, hiszen korábban a vérbosszú, a megtorlás szelleme uralkodott. Ez a törvény mérlegre teszi a cselekedeteket és nem engedi, hogy a sértett nagyobb kárt okozzon, mint amit elszenvedett. A törvény hátterében az az elv húzódik meg, hogy a büntetés a bűnnel azonos mértékű legyen, és ne haladja meg azt. Abban az időben mindenki úgy gondolkodott, hogy a tartozást ki kell egyenlíteni, annak elengedéséről szó sem lehet, tehát a bűnt mindenképpen valamilyen igazságos mértékű büntetésnek kell követnie.
Ezzel szemben Jézus új törvénye a megbocsátást helyezi előtérbe. Azt kéri követőitől, hogy mondjanak le még az igazságos kártérítésről is. Jézusnak nem egyszerűen az volt a szándéka, hogy a jogban, a joggyakorlatban, az igazságszolgáltatásban fordulatot hozzon, hanem az emberi szívekben szeretne változást előidézni, a szív szándékait szeretné megváltoztatni, hogy mindenki a megbocsátásra és a nagylelkű szeretetre törekedjen.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Válasz

2020. június 14. – Úrnapja, Krisztus szent teste és vére

Evangélium

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,51-58

396_0.jpg

Válasz

Elmélkedés

Tisztelet és szeretet
A szeptemberben Budapesten megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt idén nagyobb figyelem irányul az Úr Jézus legcsodálatosabb ajándékára, az Oltáriszentségre. A mai ünnep, úrnapja, azaz Krisztus szent testének és vérének az ünnepe jó alkalom arra, hogy elmélyítsük az Oltáriszentségről tudásunkat, és megerősítsük iránta való tiszteletünket és szeretetünket. E három témához, azaz a tudás, a tisztelet és a szeretet témáihoz három pápát, illetve az ő tanításukat, gondolataikat hívom segítségül.
Első témánk, hogy mit tudunk az Oltáriszentségről? A válasszal nagyon óvatosnak kell lennünk, mert „hitünk szent titkáról” van szó, miként ez el is hangzik a szentmisében rögtön az átváltoztatást követően. Szükséges tehát, hogy ehhez a titokhoz, az Oltáriszentség titkához kellő alázattal közeledjünk, mellőzve bármiféle emberi okoskodást. A legbiztosabb forrásból, Jézus szavaiból érdemes kiindulnunk. A halála előtti estén, az utolsó vacsorán Jézus kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta az apostoloknak: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Majd pedig a borral telt kelyhet vette a kezébe és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik.” Jézus tehát a kenyeret az ő testének, a bort pedig az ő vérének nevezte az utolsó vacsorán. Az Oltáriszentség alapítása az ő cselekedete, az Oltáriszentség az ő ajándéka az Egyház közössége számára. Az Oltáriszentség a szentmisében jön létre, amely Krisztus egyetlen és örök áldozatának a felidézése és jelenvalóvá tétele. VI. Pál pápa a következőket írja az Oltáriszentségről szóló enciklikájában: Krisztus „jelenlétét az Oltáriszentségben valós jelenlétnek mondjuk, nem kizárólagosan, mintha a többi jelenlét nem volna valós, hanem kiemelkedő módon. Benne az egész és teljes Krisztus, az Isten és ember van jelen” (Mysterium fidei 40.).
(folyt.)

Válasz

Második témánkhoz, az Oltáriszentség iránti tisztelethez Szent II. János Pál pápa tanítását érdemes felidéznünk az Eucharisztia évére írt Mane nobiscum, Domine (Maradj velünk, Urunk) kezdetű apostoli levelében: „Mind a szentmise ünneplése közben, mind a szentmisén kívüli szentségimádásban ébren kell tartani Krisztus valóságos jelenlétének tudatát. Ez mutatkozik meg a beszéd hangnemében és hangerejében, a mozdulatokban és mozgásokban, az egész magatartásban, beleértve a csendet is. Mind a felszentelt szolgáknak, mind a hívőknek a legnagyobb tisztelettel kell bánniuk az Eukarisztiával” (Mane nobiscum, Domine 18.).
A pápa szavaihoz tegyük még hozzá, hogy a tiszteletünk jele az is, hogy csakis tiszta lélekkel járulunk a szentáldozáshoz. Ha tehát bűn terheli lelkünket, akkor igyekezzünk a szentgyónásban mielőbb megszabadulni tőle, hogy tiszta szívvel vehessük magunkhoz Krisztus szent testét.
S végül a harmadik témához, az Oltáriszentség iránti szeretethez XVI. Benedek pápa gondolatait idézzük fel, aki a Szeretet szentsége (Sacramentum caritatis) címmel jelentette meg apostoli buzdítását. Ezt írja: „Jézus feltárja nekünk Isten minden egyes ember iránti végtelen szeretetét. Ebben a csodálatos Szentségben, a legnagyobb szeretet nyilvánul meg” (Sacramentum caritatis 1.). Benedek pápa szavaihoz egyetlen gondolatot fűzzünk: Amikor szentáldozáshoz járulunk, akkor ez legyen az Úr iránti szeretetünknek a kifejezése. A tiszta hit és a mély hódolat mellett érezzünk mindig őszinte szeretetet az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus iránt!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is, mert egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk. Köszönjük, Urunk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hiszünk benned, imádunk téged és szeretünk téged.

396_0.jpg

Válasz

2020. június 13. – Szombat

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.”
Mt 5,33-37

Elmélkedés

A régi és az új törvény szembeállításakor Jézus most is először az ószövetségi előírást idézi: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Ez a parancs a Leviták könyvében található (vö. Lev 19,12), és az a célja, hogy hamis esküvel ne szentségtelenítse meg senki Isten nevét.
Tisztáznunk kell, hogy itt nem a házastársi esküről van szó. Az ószövetségi időkben és Jézus korában az esküt azért használták, hogy a mondottak igazságát megerősítsék. Sok esetben visszaéltek ezzel és valótlan dolgok bizonyítására akarták felhasználni az esküt. Jézus ezért azt tanácsolja övéinek, hogy ne tegyenek esküt. A szavak őszinteségét természetesen továbbra is megkívánja, a hazug beszéd ugyanis lerombolja a bizalmat az emberek között. A szavahihető ember kijelentéseit senki nem vonja kétségbe, azért az eskü szükségtelen.
Az Úr új parancsa így hangzik: „Egyáltalán ne esküdjetek!” Jézus szerint tehát a kimondott szavaknak mindenkor egyezniük kell a cselekedetekkel. Parancsa azt is magában foglalja, hogy Isten nevének segítségül hívása az emberi szándékok igazolására nem mindig helyes és visszaélésre ad alkalmat, mivel azt feltételezzük, hogy az eskü alatt mondottak mindig igazak. E feltételezés helyes, de éppen ezt használják fel egyesek a hamisság leplezésére, ezért inkább kerülendő az eskü.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!

396_0.jpg

Válasz

2020. június 12. – Péntek

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.”
Mt 5,27-32

Elmélkedés

Miután Jézus a hegyi beszédben kijelentette, hogy a régi törvényt szeretné megújítani, tökéletessé tenni, néhány példát mond ezzel kapcsolatban. Módszere a következő: először idézi az ószövetségi törvényt, majd ezután közli az ő új parancsát. A mai evangéliumban a házasság a téma. Hallgatóságának emlékezetébe idézi a régi parancsot: „Ne törj házasságot!” (Kiv 20,14) Ez a parancs a Kivonulás könyvében található, amikor a Sínai-hegyen történt szövetségkötéskor Isten közli a parancsait. A házasságtörés tilalma a tízparancsolat része, ez a hatodik parancs. A mózesi törvény értelmezése szerint akkor követ el valaki házasságtörést, ha nem a házastársával, hanem valaki mással létesít kapcsolatot. Mindkét fél, akit bűnösnek találnak házasságtörés miatt, halált érdemel a törvény rendelkezése szerint.
A régi parancs után Jézus kijelenti: „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele.” Szándéka világos és egyértelmű, a bűnös út legelején kell megállni. Senki ne forgasson bűnös gondolatokat a fejében, mert a bűnös gondolatokat a bűnös tettek fogják követni. A szem kivájása és a kéz levágása kifejezéseket nem kell úgy értenünk, mintha Jézus öncsonkításra szólítana fel, hanem a házasságtörés bűnének súlyosságát emelik ki ezek a bibliai nyelvezetre jellemző, úgynevezett túlzó-mondások.
Aki megőrzi szívének és gondolatainak tisztaságát, az meg tudja tartani a házastársi hűséget.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár kéréseink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád: adj meg mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Köszönjük, hogy nekünk adod magadat az Élő Kenyérben, az Oltáriszentségben. Örömmel fogadjuk el a te csodálatos és örök életet biztosító ajándékodat.

396_0.jpg

Válasz

2020. június 11. – Csütörtök, Szent Barnabás apostol

Evangélium

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok.”
Mt 10,7-13

Elmélkedés

A mai napon azt a Szent Barnabást ünnepeljük, aki ugyan nem tartozott a Jézus által választott tizenkét apostol közé, de apostoli lelkületével és buzgó igehirdetésével, amit jórészt Szent Pállal közösen végzett, kiérdemelte az apostoli címet. Barnabás Cipruson született, de Jeruzsálemben élt, itt ismerkedett meg Krisztus tanítványaival, s az új hit követője lett. Az Apostolok cselekedeteiben Szent Lukács beszámol arról, hogy Jézus feltámadását követően Barnabás elsőként csatlakozott a közösséghez, nagylelkűen eladta földjét, hogy annak árát az apostolok az Egyház szükségleteire költsék.
Barnabás tekintélyére jellemző, hogy Szent Pált ő vezette megtérése után az apostolokhoz, és ő kezeskedett arról, hogy valóban az Úrral találkozott a damaszkuszi úton és megtérését a krisztusi hitre komolyan veszi. Barnabásnak köszönhető tehát, hogy a kezdeti bizalmatlanság után mégis bizalommal fogadják azt, aki korábban üldözte a keresztényeket.
A jeruzsálemi közösség azzal bízta meg Barnabást, hogy menjen Antióchiába. Itt azt tapasztalja, hogy nem csak a zsidóságból térnek meg emberek a krisztusi hitre, hanem pogányok is. Ekkor keresi fel Pált ismét, hogy aztán a közösség megbízásából vele együtt induljon misszióba, együtt hirdessék az evangéliumot a pogányoknak.
Szent Barnabás apostol példája indítson minket arra, hogy mi is apostoli lelkülettel induljunk az evangélium hirdetésére!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.

396_0.jpg

Válasz

2020. június 10. – Szerda

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Mt 5,17-19

Elmélkedés

A néphez vagy a tanítványokhoz intézett beszédeiben Jézus többször is hangsúlyozza, hogy tanítása nincs ellentétben a korábbi idők tanításával, az ószövetségi iratok üzenetével. A mai evangéliumban is ezt fogalmazza meg. Kijelenti, hogy nem megszüntetni jött a törvényt, hanem tökéletessé tenni. Arról a törvényről, azokról a parancsokról van itt szó, amelyeket Isten Mózes idejében adott a választott népnek, s amelyekről minden zsidó ember meggyőződéssel vallja, hogy azok megtartása vezet az üdvösségre. Ezt az ószövetségi törvényt szeretné Jézus megújítani. Nem eltörölni, nem megszüntetni, hanem megújítani oly módon, hogy a törvény valóban Isten eredeti szándékát tükrözze.
Jézus egyrészt Isten törvényeinek megtartására, másrészt annak továbbadására, tanítására buzdít, amely két feladat szorosan összetartozik. Miért állíthatjuk ezt? Azért, mert csak annak hiteles a tanítása, aki nem csupán mondja, hanem meg is tartja azt, amit hirdet. Ugyanakkor: aki belátja, hogy Isten parancsai pontos és egyértelmű eligazítást nyújtanak a mindennapi életben, és e belátásnak köszönhetően azok megtartására törekszik, az tartsa kötelességének, hogy másokkal is megismertesse azt az utat, amelyen maga is halad. Isten törvényeinek akkor látom meg az értelmét, ha azokban az üdvösség útját látom. Az örök élet utáni vágy arra indít, hogy egyre jobban megismerjem Isten parancsait és azok szerint éljek.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia a te legcsodálatosabb ajándékod számunkra. Miként a megszaporított kenyeret ajándékként adtad az éhező népnek, és ahogyan önmagad adtad táplálékként az apostoloknak az utolsó vacsorán, ugyanígy az Eucharisztiában önmagadat adod ajándékként a mennyei Atyának. Ugyanakkor a megszentelt és átváltoztatott kenyérben nekünk is adod magad. Ez a legnagyobb ajándék számunkra. Nem utasítjuk vissza barátságodat és ajándékodat, hanem örömmel vesszük magunkhoz a szentáldozáskor szent testedet, amely az örök élet kenyere.

396_0.jpg

Válasz