MÁRIA-KEGYHELYEK KÁRPÁTALJÁN

UNGVÁR GERÉNY Gorjani Szent Anna búcsújáró helye

A település nevét először 1332-1337 között említik.

A Szent Anna-templom az egyik legrégibb kárpátaljai római katolikus templom.

A körtemplom a 10. századan vagy valamivel később épült. A Drugeth-család tulajdonában volt, ők nagyobbították meg. A Drugethek protestáns korában is ide húzódtak a katolikusok, később Thököly elől ide menekültek a jezsuiták, majd innen tértek vissza a várba a Rákóczi-féle szabadságharc után. Később, mivel a város peremén volt, már csak a búcsú napján jöttek ki ide a hívek. A 20. század első feléig egy ház állt mellette, melyben valószínűleg a templomot őrző személy lakott.

1945-ben az önálló község tanácsa felszólította a római katolikus plébániát, hogy adja át a templomot a görög katolikusoknak. 1949 után az ortodoxoknak adták, 1962-ben bezárták. A nyolcvanas években lembergi restaurátorok hozták rendbe, megtisztították a freskókat, s ősiségében volt látható a kilencvenes évek elején. 1990 óta a görög katolikusok használják. A római katolikusok évente egyszer, a búcsú napján tartanak benne szentmisét. A liturgia nyelve magyar.

(Forrás: Pápai Zsuzsanna (Szerk.):Kárpátalja - Római
Katolikus templomok. Munkácsi Római Katolikus
Egyhármegye, Munkács, 2003. 172.old.)

UNGVÁR GERÉNY Szent Anna búcsújáró hely4.jpg

UNGVÁR GERÉNY Szent Anna búcsújáró hely2.JPG

UNGVÁR GERÉNY Szent Anna búcsújáró hely.jpg

Válasz

MÁRIA-KEGYHELYEK KÁRPÁTALJÁN

UNGVÁR - Uzsgorod - Ungvár-Kálvária Szent Kereszt búcsújáró helye

A kálváriát Ungvár bizonyos Petz Dávidnak köszönheti. 1759-ben ő adományozott egy házat, telket és kertet e célra, s 1826-ban ezek értékesítéséből épült fel a kálvária fő kápolnája.

1828-ig a zenészek, a csizmadia-, a tímár-, a fazekascéhek emeltek egy-egy stáció-kápolnát. A többi egy-egy jótevő, illetve egyházi személyiség jóvoltából - az utolsó 1885-ben - készült el.

A kálváriabúcsút nagy ünnepélyességgel tartották meg, latin és görög rítusú szentmisével és háromnyelvű prédikációval. Utoljára 1948-ban tartottak itt búcsút.

1955 után elvették az egyháztól, egyetemi csillagvizsgálóvá alakították, több stációs kápolnát pedig leromboltak.

A megmaradt kisebb kápolnák közül 1990 után többet is felújítottak. Évente egyszer, Mindenszentek ünnepén tartanak itt szentmisét a főkápolna előtt, a szabad ég alatt.

A katolikus egyház a mai napig nem kapta vissza a kápolnákat. A liturgia nyelve magyar.

(Forrás: Pápai Zsuzsanna (Szerk.):Kárpátalja - Római
Katolikus templomok. Munkácsi Római Katolikus
Egyhármegye, Munkács, 2003. 174.old.)

Ungvár.jpg

Ungvár2.jpg

Ungvár-Kálvária.jpg

Válasz

MÁRIA-KEGYHELYEK KÁRPÁTALJÁN

MUNKÁCS - CSERNEKHEGYI KOLOSTOR ÉS TEMPLOM

Egykori görögkatolikus, jelenleg ortodox búcsújáró hely

A Munkácsi csernekhegyi bazilita kolostor Kárpátalja legszebb és legrégibb műemlékei közzé tartozik, 1751-ig a munkácsi görögkeleti, majd a görög katolikus püspökség székhelye volt.

A XI. században és a XII. század elején a vidékünkön lakó szláv nyelvű katolikusok közül sokan a latin szertartású egyházhoz tértek, míg mások ragaszkodtak nemzeti nyelvükön tartott szertartásukhoz. A XIII-XV. századokban a ruténok lakta Bereg megyei felvidéken a görögkeleti vallásúaknak külön templomaik és papjaik voltak.

Zsigmond király uralkodása idején, az orosz fejedelmek között dúló viszálykodás elől menekülő Korjatovics Tódor a XIV. század második felében érkezett Kárpátaljára. A vele tartó ruténokkal együtt szerzetesek is érkeztek, akik Munkács mellett megalapították a csernekhegyi monostort, amely előbb rituális és szellemi központjuk, később a Munkácsi püspökség székhelye lett.

Egy legenda szerint a környéken vadászó Tódor herceget egy kígyó támadta meg, legyőzni csak úgy tudta, hogy Szent Miklóst hívta segítségül. Ezért hálából kolostort emelt tiszteletére ezen a helyen.

A Munkács melletti csernekhegyi kolostor első okleveles említésével Mátyás király 1458. augusztus 14-én kelt oklevelében találkozunk, amely Lukács presbiter kinevezéséről szól. Utódját Jánost a korabeli okmányok már püspöknek nevezik, ezért a történészek a Munkácsi püspökség létrehozását az ő idejére, vagyis a XV. század végére teszik. Rövidesen azonban a kolostor ismeretlen körülmények között elpusztult, említést róla már csak 1551-ben találunk.

A görögkeleti egyház papjai és a XV. század végétől a csernekhegyi kolostorban lakott püspökeik nagy befolyást gyakoroltak híveikre, összetartásra buzdították őket. Ezért az 1439-évi zsinat határozatai a nyugati és keleti egyházak egyesítéséről (Uniójáról) hosszú ideig nem talált támogatásra közöttük, sok időnek kellett eltelni addig, amíg a görög katolikus vallás tért nyerhetett vidékünkön.

I. Ferdinánd Bécsben 1551. október 1-jén kelt határozatával munkácsi püspökké egy László nevű papot nevezett ki és meghagyta a földesuraknak és tisztviselőiknek, hogy alattvalóiktól a püspöknek járó fizetéseket maradéktalanul beszedjék.

Válasz

1556-ban Báthory György, Szatmár- és Szabolcs-vármegyék főispánja meghagyta a tisztviselőknek, hogy a csernekhegyi kolostorban lévő Larius (Hilár) püspököt ne akadályozzák jövedelmei behajtásában. 1558. július 3-án pedig Izabella királyné rendeletet adott ki a püspökség és papjai adófizetés alóli felmentéséről. II. Zápolya János 1561. január 25-én megengedte, hogy a püspök utódot válasszon magának és felszólította a híveket, hogy annak mindenben engedelmeskedjenek. 1601. április 28-án Gonzaga Ferdinánd, a felsővidék főkapitánya levelet intézett a tisztviselői karhoz, amelyben tudatta, hogy a Munkácsi püspököt a csernekhegyi kolostorral együtt oltalmába vette, megtiltotta, hogy a lelkészeket jogaik gyakorlásában bárki akadályozza.

Bethlen Gábor fejedelem Munkács várában 1623. február 10-én kelt leiratában megerősítette püspöki méltóságában Petroniust és egyidejűleg Balling János Munkácsi várkapitány oltalma alá helyezte őt. Rákóczi György 1636. október 16-án Taraszovics Bazil Munkácsi választott püspöknek menedéklevelet adott, megengedte, hogy felszentelése végett a moldovai görögkeleti érsekhez utazzon. Később azonban kegyvesztett lett a fejedelem előtt, 1640 decemberétől 1643-ig a munkácsi börtönben raboskodott, amikor több magyar főnemes pártfogása mellett Nagykállóba költözött át és a görög katolikus egyház, vagyis az Unió eszméjének egyik legismertebb terjesztőjévé vált.

Az 1743-ban megválasztott Olsavszky Mihály Manó görög katolikus püspököt XIV. Benedek pápa először apostoli helyettesévé, később püspökké nevezte ki. Alatta épült fel a máriapócsi templom, melynek alapját még 1731-ben fektették le és amelynek költségeihez gróf Károlyi Ferenc tetemes összegű adománnyal járult hozzá. Az ő idejében kezdték meg építeni a mostani díszes csernekhegyi monostort is, melynek alapkövét ő tette le 1766-ban. 1751-ben Mária Terézia rendeletére Olsavszky Mihály Manó püspöknek Munkácson püspöki lakot biztosítottak, melynek létrehozásához a királynő jelentős anyagi segítséget nyújtott. Olsavszky sokat tett a munkácsi püspökség függetlenségének biztosítsa érdekében, végül is XIV. Kelemen pápa 1771. szeptember 19-én felállította a független Munkácsi egyházmegyét. A püspökség székhelye Ungvárra került, a püspökség nevében azonban megőrizték a "munkácsi" jelzőt.

Válasz

1773-ban Bacsinszky Andrást választották meg püspökké, Bécsben megtartott felszentelésén az uralkodó család is jelen volt. Mária Terézia elárasztotta kegyeivel a püspököt, így 1775-ben a püspökségnek ajándékozta az ungvári jezsuita kolostort, új püspöki palotát emeltetett, helyreállíttatta a székesegyházat, melynek felszentelésére 1780. október 15-én a császár- és királyné névnapján került sor.
1804-ben a hitközségnek adták át a csernekhegyi kolostort, hozzáláttak átalakításához. Pénzhiány miatt azonban a munkálatok rövidesen leálltak, folytatásukra csak 1829-ben kerülhetett sor. Ünnepélyesen lerakták a szentély és észak felőli torony alapjait és 1834-ben az egész épületet befedték. Ezután azonban pénzhiány miatt ismét leálltak a munkálatok és csak az 1848-1849-es szabadságharc után folytatták azokat, amikor a király a templom belsejének felújításához 6 300 forintot adományozott. A templomot 1859. augusztus 27-én Popovics Bazil püspök szentelte fel. A templom főbb berendezési tárgyai barokk stílusban készültek, legfőbb ékessége az ikonosztáz. Közepén a mennyben trónoló Megváltó, két oldalán az apostolok, alattuk az utolsó vacsora jelenete, két oldalán Krisztus életének egyes epizódjai láthatók. Az alsó sorban a kapuk között Szent János, Mária Magdolna, Krisztus és Szent Miklós, az ajtókon az arkangyalok képei díszítik az ikonosztázt.

A templomhajó bal oldalán barokk stílusú szószék, az első falpillérek előtt jobb oldalt Szűz Mária, bal oldalt Krisztus oltár látható. Festményei a XIX-XX. században készültek, egy részüket Virág Gyula festőművész festette.

Maga a kolostor 1766-1772 között épült barokk stílusban, eredeti formáját azonban a mai napig megőrizte. A kolostor egyemeletes, U-alaprajzú, a Latorca felől négyzet alaprajzú bástya csatlakozik hozzá, amelyhez két ívre támaszkodó átjáró csatlakozik. A négyszintes harangtornyot a kolostor épülete mellett, annak tengelyében állították fel.

A második világháború után 1949-ben a szovjet hatóságok felszámolták az egyházmegyét, a görög katolikus templomok nagy részét a moszkvai pravoszláv patriarchátus fennhatósága alá helyezték. A csernekhegyi Szent Miklós kolostorban pravoszláv Vazul-rendi apácakolostort nyitottak.
(Forrás: http://www.karpataljaturizmus.net/latnivalo51.html)

Munkács - Csernekhegyi kolostor.jpg

Munkács - Csernekhegyi templom.jpg

Munkács - Csernekhegyi kolostor belső.JPG

Válasz

MÁRIA-KEGYHELYEK KÁRPÁTALJÁN

KIRÁLYHÁZA- NYALÁB VÁRI KÁPOLNA - Korolevo Kisboldogasszony zarándok helyeA nemzet legnagyobb tragédiáját, a mohácsi csatavesztést követően báró Perényi János, annak tiszteletére, hogy túlélte a csatát, 1530-ban a királyházai Nyaláb vár déli őrbástyája mellett kis kápolnát emeltetett. A kápolna egészen a II. világháború végéig szolgálta a híveket. 1945-ben a szovjet hadsereg légvédelmi megfigyelőállást alakított ki a várban, s mivel szükségük volt építőanyagra, lebontották a kápolnát.

A várhegy tövében lakó, akkor 15 éves Takács János, becenevén Janda, barátaival megmentette a pusztulástól a kápolna kis harangját, de családja - nem bízva abban, hogy a szentély valaha is újjáépül - odaajándékozta azt az akkor készülő tölgyesfalvai (Dubove) görög katolikus templom építőinek.

A szovjet ateista diktatúra bukását követően Takács János, aki a kilencvenes években már a helyi római katolikus közösség helyettes kurátora volt, elsőként vetette fel a kápolnaépítés gondolatát. Kezdetben kevesen hittek abban, hogy ez az akkor még merésznek tűnő vállalkozás sikerülhet. Királyháza akkori polgármestere sem támogatta a kezdeményezést. De Takács úr kitartásának köszönhetően egyszer csak minden megváltozott: 1992 tavaszán a helyi tanács támogató határozatot hozott. Ifj. Takács János elkészítette az eredeti kápolnával tökéletesen megegyező terveket, majd az azóta már elhunyt Lévi János, Donyeck város akkori főépítésze segítségével engedélyeztették azt a hatóságokkal, és elkezdődhetett az építkezés.

A királyházai emberek korábban elképzelhetetlen módon fogtak össze, már az első napon 57 önkéntes férfi jelentkezett munkára Takács János és Dóri Imre kurátoroknál. Segített mindenki, ahogy csak tudott, pénzzel, munkával, olyanok is, akik soha nem jártak templomba. Az egyház által szervezett gyűjtés során egész Kárpátaljáról, Kőrösmezőtől Ungvárig, valamint magyarországi jótevőktől is érkeztek adományok.

Válasz

A helyi görög katolikus hívek is segítették anyagilag az építőket, akik a kommunista diktatúra bukása után nem remélt szolidaritást tapasztaltak minden irányból. Az ökörmezői erdőgazdaságból ingyen szállították Királyházára a faanyagot, a nagypaládi téglagyárban soron kívül kapták a téglát, a bádogos cigány fél áron adta a lemezt a kápolna befedéséhez. Sztrizsák Péter ingyen végezte a bádogosmunkát, Füzi Károly Vaszil Jakubeccel szintén térítésmentesen festette a templom falaira és a bejárat előtti keresztre a szentképeket.

Végül 1993. szeptember 8-án felszentelték a királyházai emberek összefogásának jelképévé vált kis kápolnát.

A jól végződött történet szépséghibája az, hogy a pravoszlávvá változott tölgyesfalvai templom elöljárói nem kívánják visszaadni a kápolna csengő hangú eredeti kis harangját. Szerencsére a gödényházaiak Dupka József közbenjárására időközben a kápolnának adományozták temetői harangjukat, amely most már messze hangzó szavával rendszeresen megörvendezteti a hívek szívét.
B. Zs.

(Forrás: Kárpátalja - online hetilap, 2004/38. szám:
http://www.karpatok.uzhgorod.ua/
hetilap/archivum/192szam/k4.html)

KIRÁLYHÁZ kápolna oltárképe.jpg

KIRÁLYHÁZ kápolna.jpg

KIRÁLYHÁZA - NYALÁBVÁR kápolna belső.jpg

Válasz

MÁRIA-KEGYHELYEK KÁRPÁTALJÁN

HUSZTKÖZ Nankovo A Könnyező ikon búcsújáró helye és szentkút

A Máramaros vármegyében fekvő Huszt várát Szent László építtette 1090-ben. Mint Magyarország nagy része, a vár is a tatárjárás áldozata lett. Csak a 14. század elején állították helyre. Említés esik Huszt településről 1329-ben, amikor is kiváltságokat kapott. A huszti járás 1526-ban lett része az erdélyi fejedelemségnek. Tatárok, törökök, lengyelek harcoltak földjéért.

Huszt maga egyik központja lett a Rákóczi-féle szabadságharcnak. A kurucok 1703-ban itt kiáltották ki Erdély függetlenségét. És a huszti volt az utolsó magyar vár, amit az osztrákok 1711-ben bevettek.

Husztköz fél mérföldnyire esett Huszt községtől, és a 17. században csupán néhány házból állt. Korabeli feljegyzések szerint Husztköznek "sovány földje" volt.

Ott, a Polyánka nevű legelőn 1690 augusztusában csodálatosan megjelent egy Máriakép, amelynek szeméből csurogtak a könnyek.
A kép fénylett mint a nap. Odasereglett Husztköz népe, és találgatta, vajon mit jelenthet ez a csoda.

Népi szokás szerint ilyen csodát követően oda kellett volna ajándékozni a földet az Egyháznak, hogy kolostort építsenek rajta a Szűzanya tiszteletére. Viszont a helybeliek nem akarták elveszíteni a legelőjüket, és ezért szekérre tették a könnyező képet, hogy elszállítsák onnan. De a befogott ökrök nem mozdultak. Erre még több ökröt fogtak be, de még így sem akartak megmozdulni. Akkor a nép belátta, hogy a kép az Isten akaratából ott akar maradni, és az ökröket kifogták.

Forrás fakadt azon a helyen, ahol a kép megjelent. Ez a forrás több mint 300 év óta, a legnagyobb szárazság közepette sem apadt ki soha. Csodálatos gyógyulásokról számolnak be azok, akik hittel használják a forrás vizét.

Senki sem tudja, mi lett az eredeti könnyező Mária képpel. Most a husztközi ukrán ortodox Szentlélek templomban van egy másolata.

Az ukrán plébános, Yoana Uriny, egy huszt-közi polgár, Mykola Vsylovych Yarema, és az egész falu összefogásával egy kis kápolnát épitettek azon a helyen, ahol az eredeti kép megjelent. (Az ukrán nyelvü leírás nem jelzi a kápolna építésének évét, de mert az alább közölt imarészlet 300 évet említ, feltételez-hető, hogy a kápolna 1990 táján épült.)

Yarema buzgón terjeszti a husztközi könnyező Szűzanya tiszteletét. Saját költségén 35,000 másolatot nyomtattatott és osztott szét a helyi lakósság között. Ugyancsak megrendelt 15 arannyal fára festett másolatot, amit az Ukrán Ortodox Egyház fejének ajándékozott.

Az Ukrán Ortodox Egyház felvette a husztközi könnyező képet az ortodoxok között tisztelt csodálatos ikonok listájára. Az Egyház Szi-nódusa 2004-ben az ikon ünnepét (búcsúját) augusztus 10.-ére tette.

(Forrás: Papp Faber Erika:
Égi Édesanyánk könnyei. Romanika kiadó, Budapest, 2008.) A kegyhely ukrán nyelvű honlapja további képekkel:
http://www.nankivska-ikona.org/

HUSZTKÖZ NANKOVO SZŰZ MÁRIA IKON OLTÁRA.jpg

HUSZTKÖZ NANKOVO OLTÁR KÉPEK.jpg

HUSZTKÖZ NANKOVO KÁPOLNA.jpg

Válasz

MÁRIA-KEGYHELYEK KÁRPÁTALJÁN

HUSZTBARANYA A Csodatevő ikon búcsújáró helye

A monostort bizonyos Ioan Kozak parochus alapította, aki felépített egy kicsiny fatemplomot - ennek szomszédságában lett később eltemetve - és egy szerzeteslakot.

1774-ben épült fel egy újabb templom. ám tizennégy évvel később II. József bezáratta azt, s a szerzetesek kénytelenek voltak az erdőbe menekülni, ahol barlangokban laktak. Később, a XIX. század elején építettek meg egy nagyobb fatemplomot, majd egy tízcellás szerzeteslakot. Az első, fából készült harangláb 1803- ban épült, ugyanakkor vették a harangot is. Az új harangtornyot 1992-ben építették fel.

1893-ban a monostort vasziliánusrendi szerzetesek lakták. Akkoriban a búcsúra több tízezren látogattak el. Az utolsó búcsúra 1946-ban került sor, melyre ötvenezer látogató érkezett. A következő évben a monostort bezárták. Számos szerzetest Szibériába száműztek. Mikola Sepa rendfőnököt csak azért, mert kijelentette, hogy ő nem az oroszok, hanem az Isten szolgálatára esküdött, kényszermunkára ítélték; Pavlo Holis korábbi rendfőnököt is megkínozták a lágerben, míg Vaszil Zavagyak barátot már akkor gyilkolták meg a nyílt utcán, miután hazatért a száműzetésből.

1948-ban, miután kihordták belőle az értékeket, a katonák lepecsételték a monostor kapuját. Öt évvel később a berendezési tárgyainak zömét is kipakolták, az épületet pedig raktárként hasznosították. Mivel a hívek ezt követően sem hagytak fel a szent hely látogatásával, 1967-ben a hatóságok le akarták bontani a templomot, de a lakosság heves ellenállásába ütköztek.

A szovjet rendszer bukásakor, pontosabban 1990-ben végre visszakapta templomát a görögkatolikus közösség. Nyomban hozzáfogtak a monostor rendbehozatalához. Elsősorban Sztepan Szics segítségével, bádoggal fedték, falait bevakolták, új ikonokat festettek. 1991. január 8-án került sor az első újkori istentiszteletre. Még ugyanebben az évben visszakerült Husztról a Csodatévő ikonja. Ivan Klovanics 1994-ben jelenttette meg "A boronyavai monostor története" c. könyvét.

(Forrás: Ivaskovics József-Szirohman Mihály-Palkó István-Kohán LÁszló: Kárpátalja templomai - Görögkatolikus templomok. Tárogató kiadó, Ungvár,2001. 126.old.)

Válasz

A középkorban Huszt királyi koronaváros, az öt máramarosi kiváltságos város egyike volt. A közeli Husztbaranyán már a XVIII. század elején éltek szerzetesek, akkor még barlangokban laktak. Vízért a közeli erdőben lévő kúthoz jártak. A kútnál az egyik szerzetesnek látomása volt, megjelent az Istenanya a kis Jézussal a karján. Ettől kezdve egyre többen jártak a kúthoz, melynek vize sokaknak hozott megkönnyebbülést és gyógyulást.

A monostor Kocák Iván alsószelistyei áldozópap alapításaként fából épült 1716-ban. A látomást ábrázoló ikont Ioan Bazilovits bazilita szerzetes festette 1785-ben.

II.József e monostort is eltörölte a többi 14 máramarosi monostorral együtt. A császár halála után Husztbaranya sokáig a miszticei monostor, majd a Csernek-hegyi monostor birtoka volt, végül mint a huszti görög katolikus parókia filiáját a szerzetes atyák látták el. Közben az ikonhoz egyre több imameghallgatás kapcsolódott, melynek következtében XIII. Leó pápa 1893. március 28-i dekrétumával évente 3 búcsú megtartását engedélyezte a husztbaranyai Örömhírvétel-templomnak.

A monostort 1948-ban bezárták, a templom nagyrészét lerombolták. Helyreállítása a közelmúltban történt. A kegyképet 1991. április 8-án ünnepélyesen helyezték vissza a templomba.

(Forrás: Dudás Bertalan-Legeza László-Szacsvay Péter: Baziliták. Mikes kiadó, Budapest, 1993. 23old.)

HÚSZTBARANYA TEMPLOM.jpg

HÚSZTBARANYA TEMPLOM BELSŐ2.jpg

HÚSZTBARANYA SZŰZ MÁRIA.jpg

Válasz