CSAK ADDIG MENJ HAZA, AMÍG HAZAVÁRNAK
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek.
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad.
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK!
Feinek György

Válasz

Reményik Sándor:

Non omnis moriar

A székesegyház roppant tornyai:
Négy óriási felkiáltójel
E kicsi park-részletre is ügyel.

Én itt e percben elborongva állok, -
A holt lombot egy ember sepri össze,
E zord zörgésbe hangzanak ki hát
S végetérnek az őszi szertartások.

Egy kövön jártatom a szememet,
Emlékkő egyszerűbb már nem lehet.
Rajta halványan két művész neve,
Megtudom, hogy mult század közepe...
Egyik fuvola, a másik fagot, -
És mind a kettő milyen rég halott.

Nem nagy nevek és nem zene-titánok...
Jaj, az a szörnyű ember hogy zörög,
S hogy fakulnak az őszi szertartások.

De ki tudja, - Pécs ősi városában
Egy unokában, vagy dédunokában
Valahol él a testté vált ige,
A gyümölcstermő, áldott szerelem,
Mit felidézett régi dobogón,
Régi májusban, égig-lobogón
A fagot s fuvola meddő szíve.

S a lenge hang, amelynek nincsen partja,
Most nemzedékek bolthajtását tartja.
Azért bennem is, míg itt halkan állok
Újrakezdődnek régi szertartások.
Seperj kísértő, zörögj csak, zörögj, -
Zord levélzörgés alól, föld alól
Fagot s fuvola kettős hangja szól.

Pécs, 1928 november 22

Válasz

Ismeretlen angol katona verse:
Találkoztam Istennel

Ide hallgass Isten!
Nem volt módom eddig találkozni Véled,
de most szeretném, ha üdvözölhetnélek.
Tudod, Isten, nekem azt mondták, hogy nem vagy.
Hirdetik, mesélik, én meg bolond, el is hittem nékik.
Az éjjel egy gránátvágta fedezékből az egedet néztem.
Ott jöttem rá, Isten, hogy hazudtak nékem.
Ha figyeltem volna arra, amit alkottál, –
s mit világnak hívnak –
rájöhettem volna régen, hogy csak bolondítanak.
Nem tudom Isten, kezet fogsz-e velem, –
de akármit teszek
biztos vagyok benne, hogy Te megértesz.
Különös és furcsa, az kellett,
hogy íme e pokolba essek,
hogy a Te arcoddal megismerkedhessek.
Sok mondanivalóm ezek után nincsen,
csak még annyit, Isten, –
örülök, hogy mi ketten találkoztunk itten.
Támadunk ma éjjel, csak a jelre várunk
s jöhet minden percben,
nem félek, mert tudom, itt vagy a közelben.
Itt a jel!… Hát Istenem mennem kell.
Bocsáss meg, látod, intenek.
Csak még annyit, én biz’ megszerettelek.
Rettenetes harc lesz – megeshetik minden,
én is meghalhatok,
s reggel a Te Házad előtt felbukkanok.
Noha mi nem voltunk meleg barátságban,
megkérnélek mégis,…
várnál az ajtóban?… hátha jövök én is.
Könnyezem. No, nézd csak!
Good bye Isten! Különös, mit érzek –
mióta ismerlek – meghalni sem félek.

978_0.jpg

Válasz

Anyák napján a sírodnál...

Május első vasárnapján,
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe

Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva

Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal

Mert ez a szép anyák napja
Csak nekem oly szomorú
Más mindenkinek oly boldog,
Kinek él az édesanyja

Mert, hogy én már nem láthatlak
Eltakar a néma sírhant
Két kezemmel fogom fejfád
Sírva köszöntelek drága édesanyám

anyák napjára.jpg

Válasz

Máté Rózsika:
Nézd...

Nézd meg, a világon milyen sok az árva,
S nincsen aki őket két karjába zárja.
Nézd, ahogy a koldusok is az utcákon laknak,
De ők szeretetet senkitől sem kapnak.
Nézd meg a vakot, nincsen szeme fénye,
De soha el nem tűnik utolsó reménye.
Ő már a felkelő napot meg nem látja,
És szívét mégis soha, semmi meg nem bántja.
Nézd meg a beteget, ki évek óta fekszik,
S számára a csoda az, hogy még lélegzik.
S minden egyes napon fájdalmait tűri,
S szerető családját mindentől kíméli.
Nézd meg a süketet, ki nem hallhatja hangod,
S könnybe lábadt szemmel nézegeti arcod.
Ő már meg nem hallja családja vitáit,
De Isten meghallgatja minden nap imáit.
Nézd most meg a némát, kinek nincsen hangja,
S bár nehéz az élete, de soha fel nem adja.
Ő már nem fog soha senkivel beszélni,
De Isten megtanítja őszintén remélni.
Nézd meg a világon milyen sok a szegény,
S nincsen a házukban étellel telt edény.
Nem számít, hogy piszkosak és szakadt a ruhájuk,
Mert Istennél már biztos gondmentes hazájuk.
Mindezeket látván nézz fel az égre,
S mondj csak el egy imát hálás szívvel végre.
Ha néha meg úgy érzed, hogy senki sem felelne,
Tudd, hogy feletted van Istennek kegyelme.

100_1485.JPG

Válasz

Tegnap, 8:24 ·

Erődet egy napra kérem.
Uram, ma áldd meg életem,
de csak azt add meg énnekem,
amire ma van szükségem.

Minden napnak más a terhe.
Új gondot hoz minden új nap,
s ma nem tudhatom, hogy holnap
mit mérsz Atyám, gyermekedre.

De egyben bizonyos vagyok:
megújuló hűségedben.
Ma is az hordozott engem,
s holnap is rátalálhatok.

Ma légy velem Szentlelkeddel,
hogy a kötelék, mely veled
összeköti életemet,
holnapig se szakadjon el!

Hiszen irgalmas hű kezed
új meg új szabadítással
szövi szüntelenül által
napjaimat, életemet.

Lépésről lépésre vezet.
Minden gondom rávethetem
amíg egyszer megtehetem
legutolsó lépésemet.

Túrmezei Erzsébet

Válasz

Zarándokként élem

Zarándokként élem földi életem,
néha árnyék, máskor a fény vetül rám.
Ha gondok fellege vonul felettem,
kiutat keresek hol megoldás vár.

Utak kavalkádja nyílik előttem,
merre induljak nem könnyű dönteni.
Bármerre nézek az ég nem felhőtlen,
vonz ahol fényt látok földerengeni.

Áradó sugara lelkem érinti,
bár az út nem sima, göröngyös talán,
bennem vágyat ébreszt mégis s felhevít,
reményszikrát vetve fellobban a láng.

Őrzöm szívemben az Isteni lángot,
nem engedem soha elhalványulni.
Vezet utamon a tiszta forráshoz,
partján zarándoknak jó megpihenni.

Schvalm Rózsa

Válasz

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

Válasz

Fohászom

Hálát adok minden reggel,
hogy láthatom a Nap felkelt.
Hitem erőt ad és reményt,
rögös úton megyek feléd.
Üres templomodba', hozzád
száll tiszta fényű fohászom,
reggeli imám, neked ajánlom.

Csendemben érzem, itt vagy velem,
hálám jeléül, imára kulcsolom kezem.

Oltárodnál térdelve, ajkam hálát rebeg,
köszönöm, hogy óvsz, segítesz engem.
Istenem, most csendre vágyik lelkem,
templom falai közt békét, nyugalmat leljek.
Segíts Uram, hogy szerény utam járjam,
lelkem csendjét a végtelen vigyázza,

Csendemben érzem, itt vagy velem,
hálám jeléül, imára kulcsolom kezem.

Imádkozom: adj erőt Istenem,
szeretet fénye fonja át lelkemet.
Szívemben lesz állandó otthona,
szeretetnek, boldogságnak kulcsa.

Válasz

Kurczina Terézia

Esés
Jézusunk, a nehéz kereszt
földre sújtott Téged;
Kínjaidtól együttérzés,
mi szívünkben ébred.

Bűnünk miatt látjuk Tested
föld porába hullva;
Gyengeségből elkövetjük
mégis-mégis újra.

Meggyötörten talpra állván
haladtál az úton;
Kitartásod szívünkben új
reménylángot gyújtson.

Lelkünk titkát jól ismerve
sem mondasz le rólunk;
Tetteidről hálatelten,
imádattal szólunk.

...

Maradj, Uram, segítségem
elesettségemben;
Rögös úton légy lámpásom,
lelkem el ne vesszen!

Válasz