Június 24-én reggel Balogunyomban szállt nyeregbe az öt kerékpáros zarándok – Király Bernadett, Király Miklós, Gulyás Benjamin, Mohos Géza és Kiss Zsolt –, akik azon kívül, hogy fizikailag és fejben is felkészültek a nem mindennapi vállalásra, gyakorlatilag óráról órára, faluról falura megtervezték az utat. Más kérdés, hogy a terepviszonyok időnként felülírták az elképzeléseiket.

Az indulás napján Csehimindszenten, a templom előtt Déri Péter esperes, plébános a kérésükre érdekes történeteket mesélt nekik Mindszenty hercegprímásról, a falu híres szülöttéről, majd áldást adott útjukra.

Az első éjszakát a Káli-medencében töltötte a csapat – saját bevallásuk szerint fogukat összeszorítva tekertek fel a kékkúti hegyre –, másnap már öt óra előtt talpon voltak, hogy hűvösben indulhassanak útnak. A tihanyi apátság tornyai alatt szálltak kompra és keltek át a túlpartra. Érintették Simontornyát, Dunaföldvárt, Kecskemétet, Kisújszállást, Debrecent és Máriapócsot is. Itt, miközben görögkatolikus szertartáson vettek részt, meglepetésként egy görögkatolikus atya megáldotta a nyolc vándort, ezzel a testvéri gesztussal segítve haladásukat.

A magyarországi szakasz után Nagykárolynál lépték át a határt, és a Maros völgyén keresztül értek be a Csíki-medencébe. Összességében a terv szerint haladtak: eltérve a hagyományos Mária Maratontól, az északi vonulattól, amely Mariazelltől halad Csíksomlyóig, 1050 kilométert tettek meg kilenc nap alatt – úgy, hogy hárman kísérték őket autóval.

Az utolsó napon Balogunyomból busszal indult zarándoktestvéreikkel találkoztak: mintegy ötven barátjuk, ismerősük kelt útra Erdélybe, hogy néhány napot együtt töltsenek ott, ismerkedve Székelyföld szépségeivel.

Tavaly Brenner János boldoggá avatásáért kerékpároztak a zarándokok, idén Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország egykori prímása boldoggá avatásáért és a még mindig hiányzó Szombathely–Balogunyom kerékpárútért.

A kilenc hosszú, fáradságos, de élményekkel teli napon – Mohos Géza elmondása szerint – ökumenikus zarándoklattá is alakult az útjuk. Az egyik erdélyi szállásukon, Sarmaságon, mint kiderült, református lelkész volt a szállásadójuk. Ottlétükkor vendégséget és pétanque partit rendeztek.

Sokat küzdöttek az időjárással is. Az első napokban a forrósággal, az út végén éppen ellenkezőleg, a hirtelen lehűléssel gyűlt meg a bajuk, óriási vihar kerekedett, bőrig áztak. A Gyergyói- és a Csíki-medence között egy hágón is át kellett kelniük, ez ugyancsak emlékezetes számukra, ahogy a csíksomlyói Caritas-házban való fogadtatásuk is.

Profi kerékpáros szemmel nézve lehet, hogy nem nagy a teljesítményünk, „mindössze” ezer kilométer, de itt átlagos fizikai képességű emberekről van szó – mondta Mohos Géza, a csapat vezetője, akinek blogbejegyzéseit, úti beszámolóit naponta várták az itthoniak. Ő pedig nem hajtotta álomra a fejét az aznapi élmények sorolása és társai, valamint az őket kísérők bemutatása nélkül. Feleségéről, Király Bernadettről így írt: „Ő az a fantasztikus nő, aki végig kitartva tekerte le velünk a kilométereket, ráadásul hatékonyan besegített a háttérszolgálatnak. Tudatosan figyelt arra, hogy minden fontos momentumot fotón is dokumentáljunk. A kerékpáros csapat újoncaként bizonyította, milyen emberfeletti teljesítményre képes.”

A kerékpárosok és kísérőik, bár korábban sok kétkedő pillantással találkoztak, végül dacoltak a kilométerekkel, a szélsőséges időjárással és a terepviszonyokkal. Úgy összegeztek, hogy ezen az úton mindannyian többek lettek. Gazdagodtak élményekben, kitartásban, önbecsülésben, vidámságban, barátságban, bátorságban, összetartozásban és nem utolsósorban hitben és szeretetben. Már tervben van a zarándoklat folytatása is, amelyről azonban még nem árult el részleteket Mohos Géza.

Forrás és fotó: Vaol.hu/Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír