Kisboldogasszony
Marcell atyának a Kármelben volt egy neki szóló személyes karizmája: főként úgy tisztelte Máriát, mint a
„Kis Szűzanyát”. A Szépszeretetet c. önéletrajzában gyakran említi a Kis Jézust és a Kis Szűzanyát.
A Kisded Mária különös tisztelete az Egyházban nem új keletű, sőt
Olaszországban van szerzetesi nővérkongregáció, amelyet a
„Kis Szűzanya Nővérek”
néven ismernek. 1984. február 6-án a milánói Általános Káptalanjuk
alkalmával II. János Pál pápa többek között a következő szavakkal
buzdította őket a Kis Szűzanya tiszteletére:
„Az
Úr azt mondta, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek, mert a
gyermekeké a mennyek országa, és ezek között is mindenekelőtt egy
gyermeké: a kis Máriáé”
Az illusztrációk a honlapjukról vannak!
Marcell atya a Naplójában erről a tiszteletről egyedül csak
Jean-Jacques Olier-t idézi:
- „Ó,
mily ismeretlen Mária gyermeksége, mily kevéssé szeretik, s mégis
mennyire megérdemli világok és boldog lelkek millióinak csodálatát és
tiszteletét! Az igazi szeretet az elhagyott dolgok felé fordul, s az
igazi jámborság az elfeledett misztériumok tiszteletére irányul:
szenteljük hát életünket Mária gyermeksége tiszteletére és szeretetére,
melyet oly kevéssé ismer, s még kevésbé tisztel a világ; s bizonyos,
hogy a Szépszeretet Anyja bőségesen megjutalmaz érte.”
(Útmutató csillag – Marcell atyával végig az éven, Szent Gellért Kiadó, 1993)
Marcell atya teljesen
átadta magát a Kisded Máriának,
szívet cserélt vele.
A Kis Szűzanya tisztelete mély lelki tapasztalat volt számára,
misztérium, amit mi nem tudunk úgy átélni, mint ahogy ő, csak
követhetjük, mert ez is a lelki gyermekség útja, akárcsak Kis Szent
Terézé, de sajátos módon. Marcell atya a Kis Szűzanyára irányítja
figyelmünket, hogy mi is egyre
kisebbé válva megtapasztalhassuk a
Mindenható Isten szeretetének hatalmas erejét, aki fölemeli azokat,
akik kicsinyek – akik nagy dolgokra képtelennek érezvén magukat – nagy
művek helyett önmagukat kínálják fel neki.
„Ó
kicsi Jézus, legédesebb Fiúcska! Bennem és helyettem a Kis Mária, a
titkos értelmű Rózsa, a Legszebb köszönt és imád téged. Ne az én
szívemet, megromlott és vigasztalan testemet fogadd el, hanem az Ő
Szeplőtelen Szívét. Fogadd el az Ő nagyon szeretett lelkét. Ne tekints
az én gonoszságomra, szemed a kicsi, a legédesebb Máriát lássa, a
legodaadóbb Máriát! Ó kicsi Jézus, legédesebb Fiúcska!”
(Napló, 1959 június)
Marcell atya azt kérte első szentmiséjében, hogy olyan legyen a lelke mint egy 2 éves gyermeké:
„30
éve pap vagyok. Sis benedictus! Ideál: O beata Trinitas! (Ó boldog
Szentháromság!) Olyan legyen lelkem, mint egy 2 éves ártatlan gyermeké,
mint a Kis Szűzanyáé. Szívet cseréltem a múltkor Vele egy Szentmisém
lépcsőimáján.”
(Napló, 1960. jún13. - 1960. jún. 15.)
„Minél jobban látom saját nyomorúságomat, annál inkább tapadok az Úrhoz!
A Szeretet tengeréből, Istenből merült fel a Nubecula Parva - Kis
Felhőcske, s nőtt mind magasabbra s lett Földet megöntöző-megújító
Zápor. A nagy kegyelemközvetítő!Akarsz-e
sok lelket megmenteni? Légy igen kicsiny, gyermekileg alázatos, s
kisarjadsz a Szeretet végtelen tengeréből. Légy akkora, mint egy emberi
lábnyom! Hogyan ?! - Szemléld csak a Parvulát! A Kisded Máriát. A lélekmentés igazi módja:
Kicsinek lenni, mint a gyermek, s leszel mint az égbolt, mely
esőfelhőktől terhes. Mert Isten az alázatosaknak adja kegyelmét. Nézd az
alázatos embert: Jézust és Anyját. Híd, közvetítő Ég és Föld között.
Jézus pedagógiája: akiket szeret, azokat alázatossá, kicsinnyé teszi. Ó,
áldott nyomorúság! O felix culpa! Ó, boldog vétek!
A pünkösd utáni 5. vasárnap könyörgése: In omnibus et... - Mindenben és
mindenekfelett szeretve Istent, elnyerhessük ígéreteidet, melyek minden
vágyat felülmúlnak. Készítsétek szíveiteket egyedül Istennek és dobjátok ki az idegen isteneket sziveitekből. Soli Deo! - Egyedül Istennek! Szemléld a Két Kicsit.”(Napló, 1960. júl. 9.)
„Megérteni
a jó Istent. Miért ünnepelteti a kis Jézust, a kis Szűzanyát. Nem elég
csak - Jézus! Szűzanya! De Kis Jézus! Kis Szűzanya kell! Megértjük az
Evangéliumot, beleéljük magunkat szellemébe.
Isten gyermekei vagyunk: filii Excelsi sumus - a Magasságbeli fiai
vagyunk. Nem felnőttjei! Nem tudósai. Nem szónokai, tényezői. Előtte nem
apák, anyák, vezérigazgatók - hanem az Ő gyermekei. Ezt a gyermekséget el kell sajátítani. Kis Jézus, Kis Mária ehhez adja a példát! Hogy kövessem a példát! Szemlélet! Ez: ami átalakít. A kis csecsemő a családban átalakítja a goromba apát, a türelmetlen anyát. Rájuk se ismerünk.
A bölcsős Kis Szűz szépsége, bájossága lebilincsel, leköt, lenyűgöz,
visszatart a bűntől, a test cselekedeteitől, és határozottan érezhetően
meggazdagít. Megismerve Őt, meglátjuk, hogy Ő: - Hajnal. Világosság. Melegít, mint a Nap. - Virág: Jézus a gyümölcse. - Út! - A lelkiéletnek csak Ő a módja.
Ez a szemlélet - átalakít. És legyen a szemlélet - gyermeki!
Kedveskedés: Mindent Neki! és Ave Maria! Legyen megajánlkozás: teljes
szívből. Mert az ő gyermekeiben fejlődik naggyá a finomság. Homlokukra
ez lesz írva: Mariae nascenti - Az újszülött Máriának. A Rosa Mystica! -
A titokzatos Rózsáról. Mert Ő - Vadócba rózsát olt... - Megszépíti az
életet...* Ave Maria! Biztosság a bizonytalanságban. Sis benedictus!”
(Napló, 1962. aug. 24)
„Álmomban
a kis Szűzanya megmutatta az ő gyönyörű két szép szemét. Ilyen a
Macassy-festményen is, s mégis mennyivel más! Csak a két szemet láttam
egészen közelről. De ebben a két szemben minden volt: anyai gondosság,
roppant figyelem, mely vizsgál, utasít, s végtelenül szeret.
Oly kifejező volt, hogy gondossága páratlan valósággal hatolt belém.
Mintha mondta volna: Látod, én szüntelen veled vagyok, vigyázó szemeim
mindig rajtad vannak.S most eszembe jut: nem ezt tette-e az én földi Anyám? Tekintete mindig kísért, s megmentett, mikor jött a veszedelem!
Ó két gyönyörű édesanyai szeme a Kicsikének. Élesen megmutattad, hogy
vigyázol, szemed belém hatol, átjárja bensőmet, Tied vagyok, s az is
maradok. Ily módon adta meg anyai intelmét, hogy különös gondja van rám.
S hogy ez a gondosság nem valami múló érzelgősség, hanem az Ő elszánt
akarata, az Ő szilárd Szépszeretete!... Mihi nata, mihi data! - Nekem született, nekem adatott!”(Napló, 1966. febr. 3, alig néhány hónappal a halála előtt)
- Kusztódia nővér, aki Marcell atya gondját viselte életének utolsó három évében, így ír a visszaemlékezésében: „Egyszer
elmondta Marcell atya azt, hogy Pécs-Bányatelepen tartott
lelkigyakorlatot a bányászoknak. Szabadidejében az erdőben sétált, s
egyszer csak a karjaiban találta a Kis Szűzanyát. Kérdeztem:
«Beszélgettek?» Azt mondta: «Nem, csak mosolyogtunk egymásra.» Arra az
újabb kérdésemre, hogy mennyi ideig tartott, azt válaszolta, hogy
fogalma sincs.”
Könyörögjünk: Kérünk,
Istenünk, add meg nekünk, házad népének mennyei kegyelmed ajándékát,
hogy akik számára a Boldogságos Szűz istenanyaságában felvirradt az
üdvösség hajnala, azokat békével áldja meg az ő születésének ünnepe. A
mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.
Marcell atyának a Kármelben volt egy neki szóló személyes karizmája: főként úgy tisztelte Máriát, mint a „Kis Szűzanyát”. A Szépszeretetet c. önéletrajzában gyakran említi a Kis Jézust és a Kis Szűzanyát.
A Kisded Mária különös tisztelete az Egyházban nem új keletű, sőt
Olaszországban van szerzetesi nővérkongregáció, amelyet a „Kis Szűzanya Nővérek”
néven ismernek. 1984. február 6-án a milánói Általános Káptalanjuk
alkalmával II. János Pál pápa többek között a következő szavakkal
buzdította őket a Kis Szűzanya tiszteletére: „Az
Úr azt mondta, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek, mert a
gyermekeké a mennyek országa, és ezek között is mindenekelőtt egy
gyermeké: a kis Máriáé” 
Kommentáld!