1986-ban, első magyarországi látogatása alkalmából a Boldogasszony Iskolanővérek budapesti rendházának vendége volt Boldog Kalkuttai Teréz anya. Akkor megjelent újságcikkek, személyes beszámolók, fényképek alapján emlékeznek a látogatásra a nővérek.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Boldogasszony Iskolanővérek számára jeles nap május 9-e, a rendalapító, Jézusról nevezett Boldog Mária Terézia Gerhardinger, „Terézia anya” ünnepe. Az idei Terézia-napon a nővérek megemlékeztek Boldog Kalkuttai Teréz anya 30 évvel ezelőtti, rendházukban tett látogatásáról is. A hagyományos akadályverseny keretében emléktáblák készültek, melyeket a Teréz anyának szállást adó egykori szoba, a ma lifttorony falán helyzetek el.

„Régóta imádkozom azért, hogy eljöhessek Magyarországra” címmel számolt be az Új Ember Teréz anya magyarországi látogatásáról 30 évvel ezelőtt. Teréz anya Lékai László bíboros meghívására érkezett hazánkba.

1986. május 26-án, hétfőn este szállt le Budapesten a repülő Teréz anyával, itt a nővérközösség nevében Szobonya M. Jolánta, akkori tartományfőnöknő fogadta. A repülőtérről egyenesen a Boldogasszony Iskolanővérek (akkor még Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek) Knézich utcai rendházába mentek. Teréz anya az akkori betegszobában kapott szállást. A mai általános iskola udvarára nyíló helyiséget azóta átépítették, itt kapott helyet a lifttorony. 
A látogatás másnapján Teréz anya a Patrona Hungariae Gimnázium kápolnájában vett részt szentmisén a nővérközösséggel, diákokkal. A kápolna zsúfolásig megtelt vendégekkel.

A mise után a Szeretet Misszionáriusainak alapítója egy angolul jól tudó diák, Bérczy Zsuzsanna kérdéseire válaszolva így fogalmazta meg, mit vár a magyar ifjúságtól: „Azzá legyetek, amivé az Úristen teremtett benneteket. Mert az Isten szeretet, és szeretetre teremtett mindnyájunkat, és azt akarja, hogy szeressük őt.”

Az iskolanővérek egy keresztet ajándékoztak Teréz anyának, rajta Krisztus szavával: „Szomjazom!” Teréz anya kifejezve örömét így köszönte meg az ajándékot: „Kongregációnk célja, hogy egyesüljünk azokkal, akik Jézus szomjúságát szenvedik.”

Az osztálytermekbe kihangosított szentmisének és beszédeknek külsős hallgatósága is akadt: a meleg tavaszi idő miatt kitárt ablakokon kinézve Caritas nővér, a gimnázium akkori igazgatónője arra lett figyelmes, hogy az épület előtt több autó is áll, s a letekert ablakokon kinyújtott felvevőkészülékekkel hallgatóznak (vélhetőleg) az Állami Egyházügyi Hivatal emberei, akik akkoriban, három évvel a rendszerváltás előtt még igencsak szemmel tartották az iskolát. A szíves invitálásra – „Tessék bejönni”! – villámgyorsan feltekerték az autók ablakait és távoztak.

Teréz anya még aznap látogatást tett a máriaremetei kegytemplomban és a Szent István-bazilikában. Találkozott Lékai László bíborossal, beszédet mondott a Központi Szemináriumban és a Városmajorban, felkereste a XXIII. Jánosról elnevezett, akkoriban egyetlen egyházi fenntartású szeretetotthont, valamint a vak és mozgáskorlátozott gyerekek Szent Anna Otthonát. A programdús nap után a Patrona Hungariae Gimnázium udvarán fiatalok várták, hogy gitáros szerenádot adjanak a vendégnek.

Rövid volt ez a látogatás, mindössze két éjszakát töltött Teréz anya az iskolanővéreknél. Bár szívében már egy alapítás tervével érkezett, erre akkor még nem volt lehetőség, hiszen a hivatalos álláspont szerint Magyarországon ekkor nem létezett szegénység. 1989-ben viszont már négy nővért is hozott magával a rendalapító, és a Szeretet Misszionáriusai azóta megszakítás nélkül tevékenykednek Magyarországon.

„Szívembe zártam Magyarországot. Nagyszerű emberekkel találkoztam e rövid idő alatt, és megtapasztaltam, hogy szeretettel, jószándékkal és megértéssel vagytok egymás iránt. Arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értünk, és mi is imádkozni fogunk értetek” – búcsúzott 30 évvel ezelőtt a ma már szentté avatás előtt álló rendalapító.

Forrás és fotó: Boldogasszony Iskolanővérek

Magyar Kurír