KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Erdő Péter szentbeszédét – Tóth Tamás, a PMI rektorának fordításában – teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Testvéreim a püspöki és a papi rendben,
a Diplomáciai Testület és a polgári hatóságok tisztelt képviselői,
kedves Testvéreim!

Ezen a szentmisén nemcsak egy konkrét eseményért, egyben egy egész történetért adunk hálát az Úrnak. 75 évvel ezelőtt, 1940 fájdalmas nyarán XII. Piusz pápa megalapította a Pápai Magyar Intézetet. Már 1928-tól kezdve működött a történelmi Falconieri-palotában egy papi osztály a Magyar Akadémián. Ez az intézmény kapta meg – tiszteletre méltó elődöm, Serédi Jusztinián bíboros kérésére – a pápai alapító okiratot, amely azon kívül, hogy a papi kollégium rangját emelte, különleges biztonságot is nyújtott a számára. Erre a biztonságra rövidesen szükség is lett. A II. világháborút követően a kommunisták Magyarországon is hatalomra jutottak. A sztálinizmus szellemében keresték annak lehetőségét, hogy államosítsák és megszüntessék az intézetet. Azok a papok azonban, akik tanulmányi okokból vagy kutatási célból itt éltek, a Szentszék segítségét kérték, amely mindig kinevezett egy rektort, illetve egy, az intézet vezetéséért felelős papot. Ezekben a nehéz időkben szükséges volt az olasz rendőrség közbelépése is, hogy garantálni lehessen az pápai intézetbe történő szabad bejutást. A helyzet az 1964-ben, a Magyarország és a Szentszék között létrejött megegyezés következtében változott csak meg. Az általános enyhülés légkörében lehetővé vált, hogy újra ösztöndíjas papok érkezhessenek immár Magyarországról, nemcsak az emigrációból. A rektort a továbbiakban a Szentszék nevezte ki a magyar püspöki kar javaslata alapján.

Miután megvizsgáltuk a külső körülményeket, érdemes szemrevételezni a kollégium küldetésének lényegét. Az intézetet már felszentelt papok számára alapították, tehát nem szemináriumról van szó. A papok római tartózkodásának oka az, hogy különböző egyetemeken tanuljanak, anélkül azonban, hogy a statútumokban valamely felsőoktatási intézmény elsőbbsége meghatározásra került volna. Emiatt lehetséges az, hogy a magyar klérus a római tanulmányokon keresztül egy árnyalt, azonban az egyházhoz és a Szentszékhez mindig hűséges látásmódot vihet haza, amely magában foglalja az egyetemes egyház különféle szellemi áramlatait és hagyományait. És mennyire fontos volt ez az elmélyülés a II. vatikáni zsinat után! Meg kellett ismerni a zsinati mozgalom valódi gazdagságát, hogy magas szinten, feltétlen hűséggel lehessen dolgozni és tanítani a magyar egyházban. Nem felejtem el soha Boldog VI. Pál pápa irányunkban tanúsított szeretetteljes érdeklődését, amikor magánkihallgatáson fogadott bennünket, és mindegyikünkkel beszélt a tanulmányainkról és ezen tanulmányok fontosságáról az egyház életében. Nem véletlen, hogy római tanulmányaink után sajátos küldetéstudattal tértünk haza az otthoni körülmények közé.

Az évek során több mint 280 magyar pap folytatott itt az intézet ösztöndíjasaként tanulmányokat, és ezeket a legtöbbször sikeresen be is fejezték.

A mai evangéliumban Jézusnak a tanítványokhoz intézett szavait olvastuk: „Amint engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében” (Jn 15,9–10). A körülmények különbözősége ellenére mindig létezett a Pápai Magyar Intézet papjai között egyfajta összetartozásérzés, mivel a papi életből nem hiányzott az a vágy, hogy az egyházat szolgálják, a lelkek üdvéért, a hit és a szeretet továbbadásán fáradozzanak.

A papok, akik most tanulnak Rómában, a kulturális és lelki gazdagság mellett a megújulás légkörével is találkoznak, egy olyan lelkiségi és történelmi mozgalommal, amelyben újra felteszik a hit és a vallási gondolat alapvető kérdéseit. A nagy antropológiai változás kontextusában, amely a mostani történelmi helyzetre jellemző, együtt keressük hitünk átadásának útjait és nyelvezetét, hitünknek, amelyet Jézus Krisztustól, Mesterünkről és Urunkról kaptunk, aki a mi szolgálatunk által a mai világba is meg akar érkezni. Különleges kegyelem, ha valaki az örök városban követheti ezt a fejlődést, közel Szent Péter utódához, összekapcsolódva a római egyház egészével. Kérjük Isten áldását a Pápai Magyar Intézet szolgálatára, minden élő és elhunyt tagjára, a magyar egyházra és a magyar népre. Ámen.

* * *

Az ünnepen