75 éves az Assisi Cittadella, vagyis a Pro Civitate Christiana. A katolikus laikus szervezet december 27-29. között háromnapos találkozóval ünnepelte alapításának évfordulóját. A jubileumról a Vatikáni Rádió olasz adása Roberto Mancini filozófussal, az esemény szervezőjével beszélgetett.

A rendezvény témája – Amikor a memória az utópia varázsával bír – arra utal, hogy azt szeretnék körbejárni, miként lehet kicsíráztatni Assisi azon magvait, melyek mindenkiben benne lakoznak.

A Pro Civitate Christiana Assisi városához, annak emlékezetéhez és utópiájához kötődik – az emlékezet és az utópia a város jellemző kategóriái, amelyek fellelhetőek Szent Ferenc és Szent Klára tanításában is. Azt kell mondanom, hogy Pro Civitate Christianának ébren kell tartania ezeket az értékeket, és ehhez a találkozás és a vallásközi párbeszéd állandó központjának kell lennie. Ehhez pedig folyamatos, elkötelezett munkára van szükség  – hangsúlyozta Roberto Mancini.

– Amikor a memória az utópia varázsával bír – ezt a témát választotta a szervezet a mostani találkozójához. A Pro Civitate Christiana meghívás akar lenni arra, hogy az egyház menjen elébe a jövőnek?

– Az emlékezet a szeretet kategóriája volt, és nem az értelemé: ez azt jelenti, hogy első helyre az embereket és a teremtett világot állította. Az utópia eredetileg nem menekülés volt egy képzeletbeli jövőbe, hanem döntés volt amellett, hogy az evangélium fényében kezdjenek el élni. Éppen ezért igen termékeny volt az eltelt hetvenöt esztendő, mely követendő örökséget hagyott maga után.


– A Cittadella jubileuma egybeesik a szervezet alapítója halálának negyven éves évfordulójával. Az alapító nagy tanítója volt azoknak az önkénteseknek, akik az elmúlt években a szervezetet működtették. Giovanni Rossi atya miként értelmezte ezt az utópiát?

– Giovanni atya szerint az utópia új kapcsolatokat teremt az emberek között, és egy új társadalom magvait hinti el. A kereszténységet nem lehet úgy értelmezni, mint egy eleve adott örökséget, mint valami olyan dolgot, amit már elhasználtunk, ami egyszerűen csak ismétli önmagát. Ha van utópiánk, folyamatosan növekedhetünk, mindennap új és új elkötelezettséggel.

– A Pro Civitate Christiana egy olyan laikus szervezet, amely még a hasonló kezdeményezésnek utat nyitó II. vatikáni zsinat előtt alakult. Ennek milyen történelmi jelentősége volt, illetve milyen értékeket hordoztak a jövő számára a laikus szervezetek?

– A Pro Civitate Christiana valóban egy találkozási helyet biztosított a különféle kultúrák, irányzatok és emberek számára, akik úgy döntöttek, hogy az evangéliumhoz mérik az életüket. Emlékezzünk csak arra, hogy az egyik találkozót követően Pier Paolo Pasolini [író, költő, filmrendező – a szerk.] miként tervezte el és valósította meg a Máté evangéliumát. Tehát a szervezet az evangélium hirdetése által valóban a találkozások helye volt. A Pro Civitate Christiana ma is létrehozhat egyfajta szövetséget olyan egyházon belüli, vagy máshová tartozó mozgalmak, szervezetek és emberek között, akik keresik az emberi méltóság és a teremtett világ védelme hirdetésének útját.

– Mindig is a kultúra állt a középpontban. Ez segíthet a laikusokkal, nem hívőkkel, illetve a minél több emberrel való párbeszéd kialakításában?

– A kultúrának két meghatározó jelentése van a Pro Civitate Christianán belül. Egyrészt a kultúra az emberi öntudat megjelenítője. Amikor az ember nem látja önmagát, katasztrófákat okoz. Ha azonban látja saját méltóságát, akkor valóban meg tudja élni a testvériséget. Másrészt a kultúra azt jelenti, művelni az új időt. A jövő nem magától jön létre, hanem a szenvedélynek, az eszméknek, a munkálkodásnak köszönhetően, amelyek együttesen hozzák létre a kultúrát. Tehát fejleszteni a kultúrát azt jelenti, hogy megtanuljuk befogadni a jövőt. 

– A béke és a befogadás maradnak a Pro Civitate Christiana kulcsfogalmai a jövőben is?

– Assisi a kulturális szeretet, a nevelő szeretet, a szociális szeretet, tehát az elfogadás helyévé vált, forrás lett nem csupán az olasz egyház, hanem az egész társadalmunk számára. Éppen ezért a Pro Civitate Christiana nem egyszerűen egy tároló, hanem egy nagy jövővel bíró, élő valóság.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű adása

Zadubenszki Norbert/Magyar Kurír