Mária tiszteletére alakították ki azt a tizenöt „udvart” magába foglaló három hektáros kertet, amely a dévai Szent Ferenc Alapítvány fenntartásában működő csíksomlyói Szent István Kollégium mögött fekszik. D. Balázs Ildikó írása a Székelyhon.ro híroldalon jelent meg.

Rózsák, gyógynövények, egy kisebb tavacska, padok, gyümölcsfák, itt-ott serénykedő, gyomláló emberek – a csíksomlyói Mária-kert.

A Szent István Kollégium kapujában Balázs Zsóka nevelő után érdeklődöm, hamar útba is igazítanak: ott gyomlál a Mária-kertben. Rózsák övezte kavicsos úton jutok el hozzá, mondja is, a rózsák is Máriára emlékeztetnek, róla egyébként is a szép dolgok jutnak az ember eszébe. „2009-ben, amikor mi itt Somlyón »hont foglaltunk«, adva volt egy nagy tér, egy ház, amelynek elég rossz volt az ómenje az elmúlt negyvenéves múltját nézve, és sokáig gondolkoztunk, hogy mivel tudnánk nyitni a város fele. Így született meg annak az ötlete, hogy ha van ez a nagy kert, hát akkor legyen itt egy park. De ne csak egyszerű park, hanem legyen ennek tematikája. Itt van a kegyhely, a Mária-zarándokhely, akkor már zajlottak a munkálatok a Mária-úton, felmerült, hogy mi lenne, ha csinálnánk ide egy Mária-kertet. Így kezdtünk el álmodozni gyerekekkel, felnőttekkel a Mária-kertről és arról, hogy ez miről is szóljon” – meséli Balázs Zsóka, a Szent István Kollégium nevelője, miközben éppen a virágágyásban gyomlál. Mert bizony van itt teendő nap mint nap: gyomlálás, szüretelés, kertkarbantartás. Elkelnek a dolgos kezek – jegyzi meg a nevelőnő mosolyogva –, ezért is szerveznek például Mária-kertépítő lelkigyakorlatos táborokat, amikor az imádkozás, elmélkedés mellett a kertben serénykednek a tábor résztvevői.

Zsóka nevelőnő szavaival élve a Mária-kert tulajdonképpen egy meditációs kert, amely tizenöt udvarból áll, és mind a tizenöt udvar olyan életeseménynek állít emléket, amely Mária életében kiemelkedő volt. „Ilyen az angyali üdvözlet, Erzsébet látogatása, a betlehemi születés, az egyiptomi menekülés. Mind olyan állomások, amelyek az emberek életében is óhatatlanul ott vannak, csak nem nagyon tudatosul bennük” – sorolja. Ennek szeretnének teret adni, együtt dolgozni mindazokkal, akik nyitottak a közös gondolkodásra, a tenni akarásra. „Nem azt szeretnénk, hogy a mi ötletünk legyen, azt szeretnénk, hogy minél többen vegyenek részt benne. Ez egyfajta közösségi kert kellene legyen, amelybe mindenki hozzáteheti a maga kicsijét, hogy meglegyen aztán a közös nagy” – mondja lelkesen.Aztán mutatja is: a mögöttünk látható három kis domb, a hármas halom lesz a nemzet kertje. A gyógynövényeken túl, a gyümölcsfákkal beültetett rész a hegyi beszéd kertje. „Amikor II. János Pál pápa felajánlotta a világot a Szűzanyának, a mi kis tavunk ennek a felajánlásnak a szellemében született meg. Kísérletezni fogunk vele, télen a közeli sípálya használja, nyáron halakat telepítünk bele.”

A Mária-kert fő attrakciója a gyógynövényes kert, ennek kialakításában több szempontot is figyelembe vettek. A gyógynövényes kert mind a lelki, mind a fizikai gyógyulásra lehetőséget biztosít, aztán ezáltal szerették volna visszahozni azon régmúlt időket, amikor a ferencesek, mindig a szegények orvosai, a gyógynövényekkel gyógyítottak. De sok tea fogy a kollégium falain belül, így a napi kétszáz liter teát mára saját termesztésű gyógynövényekből főzik. „A gyermekeim a pannonhalmi bencéseknél jártak, meglátták a gyógynövényes kertet, és az egyik fiú egy vakmerő kijelentést tett: egy ilyen kertet Csíksomlyón is tudnánk csinálni. Persze igyekszünk, mi mindennap hozzátesszük a magunk kicsijét” – mondja a nevelőnő. Aztán amíg megpihenteti a gyomlálásban megfáradt derekát, mutatja, van itt körömvirág, zsálya, citromfű, orbáncfű, szurokfű, menta, párlófű, levendula, őszi margitvirág, boldogasszony tenyere, máriatövis, citromillatú menta, bíborkasvirág, gyantavirág, izsóp, orvosi pemetefű. Tulajdonképpen a mindennapi élethez szükséges gyógynövények. „Mikor minek az ideje, szüretelünk. A lányoknak szóltam is, ha még fél órát így süt a nap, az őszi margitvirágnak neki is lehet állni. Ezt teakeverékbe tesszük, a migrénes fejfájás ellenszere. Keverékeink nagyon fontos alkotóeleme, hiszen kamasz lányaink, fiaink vannak, a migrénes fejfájás nem ismeretlen számunkra” – mondja, aztán újra munkához lát.

Amikor arról kérdezem, mindig is szeretett-e kertészkedni, nevetve mondja, tömbházban nőtt fel, nem sok köze volt a kertészkedéshez, kezdetben még az uborkát sem találta meg az uborkalevél alatt. Mosolyogva meséli, hogy amikor birtokba vették a kertet, ennek egyik sarkában felfedeztek két tő levendulát, három tő metélőhagymát, négy tő izsópot és párlófüvet. „Tőosztással rögtön szaporítottuk a levendulát, lett belőle nyolc tő, de szaporítottuk a többi tövet is. Én akkor még a párlófüvet nem tudtam beazonosítani, még Csaba testvérnek is megmutattam, hogy termesztjük, de nem tudom, mi az. Két hétre rá betoppan hozzánk Szabó Gyuri bácsi, aki segített beazonosítani. Na innen indult a gyógynövényes kert. A bükki füvesember szakmai, lelki támaszunk. Olyan számunkra, mint egy nagyon kedves családtag, aki 87 évesen nem sajnálja a fáradságot, és évente öt-hat alkalommal ideutazik, hogy pátyolgassa tudásomat és a lelkemet.” Aztán idén a „csíksomlyói levendulás” kiegészült még háromszáz darab tő levendulával, amelyet a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolától kaptak.Ottjártunkkor az immár negyedik alakalommal meghirdetett kertépítő lelkigyakorlat zajlott. Egy nappal korábban a Benignitas Egyesülettől átvett egy hektáros pálfalvi haszonkertben tevékenykedtek a vendégek, aztán következett a gyógynövénykert, majd sorra került egy nappal később a gyümölcsös.

Beszélgetésünket is néha a lelkigyakorlaton részt vevők szakították meg, őket igazította útba Zsóka, hol van szükség gyomlálásra. Balázs Zsókának és csapatának rengeteg terve van, nemcsak álmokat szőnek, hanem tesznek ezek megvalósításáért. „Egy helyi vállalkozó jóvoltából a tervek szerint mind a tizenöt udvarba embernagyságú kőtömböket helyeznek majd el. Én szeretném, ha művészek megfaragnák egy-egy állomás lényegét. Mi mind imában, mind tettben elvárjuk a segítséget. Jól jön mindennemű támogatás, ennek közösségépítő hatása van. A mi kapunk mindig nyitva áll, bárki bejöhet...”

Fotó: Székelyhon.ro, Csíkianyák.ma

Magyar Kurír