A nagyváradi karitász a Don Orione Líceum görögkatolikus közösségével közösen január 21-én élelmiszert és más segélycsomagokat szállított a biharpüspöki szeméttelep szomszédságában levő nyomortelepre – tájékoztat az Erdon.ro.

 

Az eseményen jelen volt Böcskei László megyéspüspök, Rajna József atya, a karitász igazgatója, Jitaru-Szél Antal biharpüspöki plébános, Mihai Fechetă görögkatolikus pap, valamint a Caritas Catolica által működtetett kollégium diákjai és néhányan a Caritas képzésein résztvevő szociális munkások közül.

A karitatív küldöttség 1673 lej értékű, tizenöt család számára elegendő  – olajat, cukrot, rizst, száraztésztát, margarint, sajtot, szalámit, kenőmájast tartalmazó – élelmiszercsomagot szállított a nyomortelepre. Az élelmiszer-adományok az ausztriai Passau karitászszervezetének voltak köszönhetőek, a ruhaféleségek pedig görögkatolikus diákok adományai voltak.

A nyomortelepre közeledő busz érkezése nem hat a meglepetés erejével, hiszen visszatérő vendégekről van szó – számol be Ciucur Losonczi Antonius. Az egyik hontalan, a telep önjelölt celebje és szóvivője egy holland képes újságot mutogat nekünk, melyben  a telep lakói szerepelnek. Közben megjelenik egy fruska, karjában egy babával. Elárulja, hogy 16 éves, és az övé a pokrócba csavart gyermek. Akárcsak a többiek, laza, ő maga felsőrészként csupán egy rövid ujjú pólót hord, egy másik nő pedig feltűrt nadrággal, csupasz lábszárral papucsban járkál. Elvégre tavaszias az idő, körülbelül 7-8 Celsius fok lehet... A gyermekek örülnek a főpásztor által hozott szaloncukornak, és a telepen élő többi család is büszkén mutogatja az otthonát. Az egyik viskóban egy kályhában tűz ég, odébb egy asszony fát hasogat, barátságos kutyák és macskák téblábolnak mindenütt, ruhák száradnak egy kötélen, és egy „feldíszített” fenyőt is látni. Szinte idilli lenne az összkép, ha nem lenne mindenütt szemét, árulkodó nyomorúság, és a vendéglátók nem panaszkodnának amiatt, hogy nincs hol dolgozniuk. Szinte mindenkinek van valami sérelme, csak úgy záporoznak a panaszok.

A karitatív csoport tagjai igyekeznek úgy szétosztani a csomagokat, hogy mindenkinek jusson. A nincstelenek látszólag elégedettek , az úton visszafelé bizonyítékképpen felcsendül a Lakodalom van a mi utcánkban című nóta. A ruhaféleségek, játékok utoljára maradnak, a küldöttség távozásakor úgy integetnek a vendéglátók, mintha valami közeli rokonuktól búcsúznának. Vidámak, hiszen újból érezhették, hogy valaki törődik velük.

Fotó: Erdon.ro

Magyar Kurír