A püspöki palota Borromeo Szent Károly tiszteletére szentelt kápolnájának búcsúünnepét tartották november 14-én Nagyváradon. Böcskei László megyéspüspök beszámolt a Rómában tett ad limina látogatásról, átadva Ferenc pápa üzenetét.

Bevezetőjében az egyházmegye elöljárója megjegyezte: idén a római látogatás miatt a megszokottnál később ülik meg a kápolnabúcsút, de fontosnak tartotta, hogy az egyházmegye szívében, központjában együtt ünnepeljenek idén is, hogy Borromeo Szent Károly tanítását követve, az ő példájára tekintve megerősödjenek. „Hogy ki tudjunk tartani a feladatok teljesítésében, melyre az Úr hívott minket. Egy megszentelt helyen, ahol megalapozódik minden, és ahol az Úrral való közösségben érezni lehet az ő közelségét. Ihletet, lelkesedést és lendületet kapunk ahhoz, hogy lelkiismeretesen próbáljuk végezni mások javára és szolgálatára a feladatainkat.”

A szentbeszédben Böcskei László felidézte, hogy az ad limina látogatáskor Ferenc pápa azzal fogadta a püspököket, hogy nem készült beszéddel, így ne számítsanak arra, hogy valamilyen hivatalos beszédet fognak hallani tőle, inkább azt szeretné, hogy beszélgessenek egymással, és úgy tekintsenek rá, mint a testvérükre. Bátran és nyíltan közöljék, ami a szívükön van, és lehetnek akár kritikusak is vele szemben, mert már hozzászokott.

Fontos ugyanis – magyarázta a megyéspüspök –, hogy a püspökök, a papok, a szerzetesek és nővérek, a világi munkatársak, mindazok, akik meghívást kaptak az örömhír hordozására, őszintén továbbadják azt a világnak. Ezen magasztos feladat teljesítése, a helytállás különösen lényeges napjainkban, amikor a hit folyamatos ostromnak van kitéve, az emberek önmagukat dicsőítik. Holott nem ezt kellene helyes magatartásnak tekinteni. Ahogyan Borromeo Szent Károly is nem saját magára koncentrált, hanem a hivatását teljesítette, nekünk is „bele kellene érezni” magunkat a küldetésünkbe, ahelyett hogy céltalanul, csupán önmagunkért legyünk ott valahol.

A prédikációban említést tett a főpásztor arról is, hogy több hivatalban és kongregációnál járt püspöktársaival együtt. Az ilyen típusú látogatások ugyanis nem csak arról szólnak, hogy a püspökök beszámolnak az otthoni egyházi életük sikereiről és kudarcairól és bátorítást kapnak. Többször felvetődött, hogy mit szeretnének tenni a jövőben, és a Szentatya aláhúzta azon felelősségüket, hogy az örömhírt elvigyék az emberekhez, és mindenki erős legyen, ki tudjon tartani a mindennapokban. A Püspöki Kongregációnál a bíboros-prefektus úgy fogalmazott, hogy haladó, élen járó, fokozatosan emelkedő újraépítésre van szükség. Böcskei László szerint ezért akár a papi élet átértékelését is fel kell vállalni, hiszen a papok tevékenysége történelemformáló is lehet, nem csak egy szűk kis körre gyakorol hatást. „Isten ugyanis nem közönségnek hív, hanem arra, hogy közösség legyünk.”

A testvéri viszony is szóba került: nem elég kényelmesen élnünk egymás mellett, hanem tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy tekintettel legyünk másokra is, testvérként elfogadva őket. Ugyanakkor nagylelkűnek is kell lennünk, és a kezdeményezők lelkületével kell keresnünk annak az esélyét és lehetőségét, hogy kezet nyújtsunk egymásnak. Ferenc pápa a periféria gondolatkörére is kitért, azt kérve: mielőtt elindulnánk megkeresni a perifériákon élőket, tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot, hiszen lehet, hogy nincs messze, hanem bennünk van a periféria abban az értelemben, hogy nem tudunk átlépni a saját kényelmünkön és más buktatókon ahhoz, hogy segítsünk a rászorultaknak.

A Szentek Ügyeinek Kongregációjánál a bíboros-prefektus arra figyelmeztetett, hogy ha valamit elértünk, akkor nem mi vagyunk a hősök, mert Isten pecsételi meg azt, amit mi a hozzájárulásunkkal kibontakoztatni próbálunk az ő ügyéért a közösségben, ahová tartozunk. Beszámolóját a megyéspüspök az egyházfő szavaival zárta: „Figyeljünk arra, hogy az Úr a mi életünkben jelen legyen. Vigyázzunk egymásra is, és gondoskodjunk a teremtett világról.”

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír