A ciszterci rendalapítók főünnepén tartottak szentmisét a Budai Szent Imre-templomban január 24-én. A rendkívüli időjárás miatt Dékány Árpád Sixtus O. Cist. zirci főapát helyett a főcelebráns P. Tölgyesi Csaba Alberik O. Cist. káplán volt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

P. Tölgyesi Csaba Alberik homíliájában a szentleckére hivatkozva (Lk 1,1-4; 4,14-21) úgy fogalmazott: Jézus a názáreti zsinagógában felolvasásra jelentkezett, amelyre akkoriban minden felnőtt zsidó embernek joga volt. Az Evangélium nem tudósít arról, hogy Jézus Krisztus rabbinak készült volna, feltételezhetően nem járt rabbiiskolába. Amikor belépett a zsinagógába, minden szem rá szegeződött, az emberek megéreztek valamit abból, ami történni fog.

„Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem, és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Iz 61) – idézte a Szentírást Alberik atya, majd hozzátette: megérezték, hogy ezzel a felolvasással beteljesedett mindaz, amit Izajás jövendölt.

A káplán összehasonlította Krisztus felolvasását azzal, amikor a választott nép a babiloni fogságot követően Istenre szomjas lélekkel hallgatta Ezdrás prófétától a régóta várt szent szavakat.

Ezt követően Alberik atya áttért a rendalapítókra, Molesme-i Szent Róbertre, Szent Alberikre, azaz Albertre és Harding Szent Istvánra.

Ha neveik kezdőbetűit összeolvassuk, a RAI, azaz mennyország, paradicsom szót kapjuk. Ők sem akartak mást, mint minden megkeresztelt ember: Isten országát építeni, szeretteink körében – fogalmazott.

Tölgyesi Csaba szentbeszéde folytatásában kiemelte: nem akartak koruktól elidegenedett életmódot élni, a kor kívánalmainak megfelelően alakították keresztény életüket.

A rend történetéről elmondta, hogy 1098-ban huszonegy Szent Benedek-rendi szerzetes a Szentlélek indíttatására kivonult a franciaországi Citeaux-ba, amit akkoriban latinul Ciszterciumnak neveztek. Szerették volna még radikálisabban megélni az Evangéliumot, molesme-i szerzetestársaiknál, ahol már alábbhagyott a kezdeti buzgalom.

A rendi identitás megőrzése nem kizárólag abban a korban volt nagy kihívás, hanem napjainkban is az. Az alapítók haragudnának, ha rájuk a rendalapítói bélyeget ragasztanánk, ugyanis ők a bencés hivatást a maga eredetiségében kívánták megélni – emelte ki a káplán, s hozzáfűzte: üzenetük a személyes Istenkapcsolatból táplálkozó lelkiélet, Szűz Mária tisztelete, a teremtmények őrzése-gondozása, vagyis ökológiai megtérés.

Ezen gondolatok legszebb hazai megvalósulását a kismarosi ciszterci nővérek közösségében vélte megtalálni Alberik atya, majd Vincenzo Paglia érsek, a Család Pápai Tanácsának elnöke gondolatait idézve mindannyiunk küldetéséről szólt.

A názáreti zsinagógában történtek után mindannyian segíthetünk az Úrnak, ha elkezdjük kimondani azokat a szerető szavakat, amelyek minduntalan bennünk maradtak. Inkább irgalmas leszek, megváltoztatom a belső hozzáállásomat, bocsánatot kérek azoktól, akiket megbántottam – zárta szentbeszédét P. Tölgyesi Csaba Alberik.

Fotó: Merényi Zita

Ditzendy Attila / Magyar Kurír