Január 13-án, Jézus megkeresztelkedésének ünnepén a Szentatya huszonhét gyermeket (tizenöt lányt és tizenkét fiút) keresztelt meg a Sixtus-kápolnában bemutatott szentmisén. Rövid, rögtönzött beszédének fordítását teljes egészében közöljük az alábbiakban.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szertartás elején elhangzott felétek a kérdés: „Mit kértek gyermeketek számára?” És mindnyájan válaszoltátok: „A hitet.” Gyermekeitek számára a hitet kéritek az Egyháztól, és ma valamennyien szívükbe fogadják a Szentlelket, lelkükbe fogadják a hit ajándékát. A hitnek azután majd fejlődnie, növekednie kell. Mondhatná valaki: „Igen, igen, meg kell tanulniuk…” Igen, amikor járnak majd hitoktatásra, alaposan tanulják majd a hitet, tanulják majd a katekizmust. De mielőtt tanulnák a hitet, tovább kell nekik adni, és ez a munka rátok vár. Ezt a feladatot kapjátok ma: továbbadni a hitet. Ezt pedig otthon kell megtennetek. Mert a hitet mindig „nyelvjárásban” kell átadni: a család dialektusában, az otthon dialektusában, az otthoni légkörben.

Ez a feladatotok: átadni a hitet példátokkal, szavaitokkal, a keresztvetés megtanításával. Ez utóbbi nagyon fontos. Megfigyelhetitek, hogy a kisgyermekek nem tudnak keresztet vetni. „Vess keresztet!” És erre ákombákomot rajzol magára, amiről senki se tudja, micsoda. Elsőként tehát tanítsátok meg őket a keresztvetésre.

Fontos, hogy hívő életetekkel adjátok tovább a hitet: lássák a házastársak egymás iránti szeretetét, lássák a családi otthon békéjét, lássák, hogy Jézus ott van. És hadd adjak egy tanácsot – bocsássatok meg, de ezt a tanácsot adom nektek –: sose veszekedjetek a gyermekek szeme láttára, sose! Az normális, hogy a házasok veszekednek, normális. Az ellenkezője lenne furcsa! Veszekedjetek csak, de gyermekeitek ne hallják, ne lássák! Fel se tudjátok fogni, mennyire szorong egy kisgyermek, amikor szüleit veszekedni látja. Hadd adjam hát nektek ezt a tanácsot, mely segíthet nektek a hit átadásában. Csúnya dolog a veszekedés? Nem mindig, hanem normális. De a gyermekek ne lássák, ne hallják, hogy ne szorongjanak!

Most pedig folytatjuk a keresztelés szertartását, de jegyezzétek meg: a ti feladatotok a hit átadása. Otthon kell átadnotok, mert a családban tanulnak meg hinni, később majd járnak hitoktatásra, de a hitet otthon kell megkapniuk.

Mielőtt folytatnánk, szeretnék mondani nektek valamit: tudjátok, hogy a gyermekek most számukra szokatlan környezetben érzik magukat: kicsit túl meleg van, be vannak takarva, fülledt a levegő… És sírnak, mert éhesek. Sírásuk harmadik oka a „megelőzés”. Furcsa dolog: nem tudják, mi történik majd velük, ezért azt gondolják: „Jobb, ha most előbb sírok, aztán majd meglátjuk…” Tehát védekezésből. Figyeljetek arra, hogy kényelmesen érezzék magukat, ne takarjátok be őket túlzottan. Ha pedig sírnak, mert éhesek, szoptassátok meg őket. Az anyukáknak mondom: nyugodtan szoptassátok meg őket, az Úr ezt akarja. Különben fennáll a veszély, hogy többszólamú műbe kezdenek: az egyik elkezd sírni, a másik ellenpontozza, bekapcsolódik a harmadik, s a végén már szól is a síró kórus.

Tehát így, nyugodtan folytassuk a szertartást, és tudatosítsátok, hogy rátok hárul a hit átadásának feladata!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír