A nap liturgikus színe: lila

Ábrahám a kezdet volt: a terv; Krisztusban vált érthetővé, mit akar Isten az embertől, mit akar adni neki, hogyan akarja magáévá fogadni. Mózes és Illés irányadó állomások voltak ezen az úton; de Krisztus az igazi Út, mivel Ő az Atya Igéje és tökéletes Képmása. Fiában láthatóvá, hallhatóvá lett számunkra az Isten. Követői és megvallói által is legyen Ő látható és hallható!  

A valóság egyetlen, csak emberi létünk, értelmünk, néhány évtizedre korlátozott élettartamunk számára megismerhetetlen, kimeríthetetlen. Az Isten Fia is ennek a valóságnak törvényeit, korlátait fogadta el, amikor emberré lett. Ez a különös élmény, amelyben annak a három apostolnak része volt, ezt a valóságot tágította ki számukra egy nagyszerű tapasztalat erejéig. Bepillantottak a dolgok mögé, meglátták Jézust fenségesnek, ragyogónak, egy másik - ugyancsak valódi - világ törvényei között otthonosan mozgónak. Abból a valóságból származónak, amelynek törvényei szerint elég kimondani egy darab kenyér fölött: ez az én testem, és akkor az úgy is van. Abból a valóságból, amelynek törvényeit mi is tanulgatjuk, ki régebben, ki csak most nemrégen: ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira, ha megütik a jobb arcod, tartsd oda a másikat is, ne csak annak adj, aki vissza is tudja adni, imádkozz a rágalmazóidért, ha azt mondod, igen, az valóban igen legyen, nem pedig talán vagy valószínűleg...

Mekkora ajándéka az Úrnak, ha megengedi, hogy néha bepillantsunk a dolgok mögé, "hörpintsünk valódi világot", egy kortynyi örökkévalóságot! A távolság isteni és emberi között, életünk adott évtizedei alatt áthidalhatatlan volna másként. A színeváltozásnak nevezett esemény leírásakor egyik evangélista sem használ időmeghatározást. Senki nem tudja, meddig is tartott az az élmény. Csak azt, hogy Péter nagyon szerette volna meghosszabbítani. Az a tapasztalat, amikor Jézus "felragyogtatta előttük az életet és a halhatatlanságot" - nagyon jó volt.

A szentírás mai olvasóit, az evangélium mai hallgatóit, bennünket is megajándékoz a megdicsőült Jézus a teljes valóság tapasztalatával, a másféle törvények élhető megvalósításával. Tapasztalatokat szerezhetünk az örökkévalóságról akár minden szentmisében. Ajándékba kapott hitünkkel vehetjük tudomásul, hogy a kenyér, amelyet megtörünk, az ő teste a világ életéért. A mise ajándéka nevel föl minket arra az ígéretre is, amely szerint - Isten gyermekeiként - hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van (1Ján 3,3). Színeváltozása előképe a mi megdicsőülésünknek is.

Urunk, Jézus! Azokat az ajándékokat is köszönjük, amikor a tudomány nagysága, a művészet igazsága, a természet szépsége vagy az önzetlen szeretet megtapasztalása nyűgöz le bennünket, beszél nekünk Rólad, az Atyáról és a Szentlélekről. Amikor így nyilatkoztatod ki magad nekünk.