A görögkatolikus egyházban a nagyböjt már két nappal korábban elkezdődik, mint a római katolikusoknál, a hamvazószerda előtti hétfőn. A böjt a görögkatolikus egyházban a lelki felkészülés, újjászületés időszaka, melyet a test aszkézise tesz teljessé, hogy ily módon a hívek méltóan ünnepelhessék majd Jézus feltámadását. A bűnbánati időszak jelentőségéről számos elmélkedés született az évszázadok folyamán, az egyik szent atya, Zadonszki Szent Tyihon így fogalmaz: „Van testi böjt, van lelki böjt is. Az a testi böjt, amikor a gyomor tartózkodik az ételtől, italtól. A lelki böjt az, amikor a lélek megtartóztatja magát a rossz gondolatoktól, cselekedetektől, szavaktól. Az a jó böjtölő, aki minden rossztól eltávolodik. Ha azt akarod, ó, keresztény, hogy ezen módra a böjt hasznos legyen, akkor böjtölj testileg, böjtölj lelkileg is, és mindig böjtölj!”

Van tehát lelki és testi böjtölés. A lelki böjtölés is egyfajta önmegtagadás, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban még inkább figyelnünk kell arra, hogy elkerüljük a bűnöket. Szíriai Szent Efrém böjti imádsága pontosan fogalmazza meg ezt: „Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség (lustaság), könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét.” 

A böjt a test önmegtagadása is, lemondás valamely élvezetről, de mindig lelki célzattal. A testi böjtölés legáltalánosabb formája az étkezésekben jelenik meg. Böjtölhetünk ételről való lemondással. A keleti egyház előírása szerint nagyböjt első napja és nagypéntek szigorú böjt, amelyből csak ez a kettő ilyen van a görögkatolikus egyházi évben. Ez a húsos, zsíros, tojásos ételektől és a tejtermékektől – akár tejport tartalmazó ételektől – való tartózkodást jelenti. Kivételt képez azonban a hal (hidegvérűek) fogyasztása. A szigorú böjt megtartása 21 és 60 év között kötelező az egészségeseknek és saját háztartásukban étkezőknek. Ajánlatos azonban e korhatár alatt és felett mindazoknak, akiknek testi fejlettsége és általános egészségi állapota ezt az önmegtagadást megengedi. Felmentéssel élhetnek kötelezettsége alól a betegek, a nehéz testi munkát végzők, akiknek nincs más étkezési lehetőségük, vagy akik hosszú úton vannak. A szigorú böjt különösen szigorú változata csak „kenyér és víz” magunkhoz vételét jelenti.

Az összes többi böjt csak hústól való tartózkodás jelent. Ilyen nagyböjt első és utolsó teljes hete – leszámítva az említett két szigorú böjti napot – továbbá az összes nagyböjti szerda és péntek.

A legszigorúbb negyvennapos böjtölés – amelyet ma már többnyire csak szerzetesrendben szoktak megvalósítani – a liturgikus előírások pontos követése: húshagyó vasárnapon elhagyják a húsos, vajhagyó vasárnap pedig a tejes, tojásos eledeleket, s ezekből legközelebb majd a húsvéti pászkakosár ételeinek fogyasztásakor részesülhetnek. Ehhez általában párosul szerdán és pénteken az úgynevezett xerofágia, vagyis a kizárólag főtlen, teljesen nyers ételek fogyasztása. A többi napon vízben főtt ételt lehet fogyasztani, olajosat pedig csak szombat és vasárnap, illetve az ünnepi napokon. Van azonban, aki csupán a hústól tartózkodik egész nagyböjt alatt, vagy csak bizonyos napokon mond le róla. A görögkatolikusoknak ajánlott a szerda és pénteki hústilalom. Ezt terjeszthetjük ki buzgóságból a hétfői napra is.

A görögkatolikus böjtnek a szigora mellett azonban van édessége is. Olyan édesség ez, amely jelentése szerint mintegy előjelzi az örök élet ízét. A kolliba ez, amelyet nagyböjt első péntekén – idén február 12-én – áldanak meg. A kolliba tulajdonképpen főtt búza, melyet mazsolával, aszalt szilvával, fügével, datolyával, dióval, mézzel és lekvárral édesítenek.

Nagyböjt hétköznapjai a bizánci rítusú egyházakban aliturgikus napok. Ez azt jelenti, hogy ezeken a napokon Szent Liturgiát nem végeznek, minthogy az Eucharisztia ünneplésének öröme nem fér össze a böjt bűnbánati jellegével. A görögkatolikus egyház azonban gondoskodik arról, hogy ne csak vasárnapokon lehessen részesülni a szentség vételében, ezért nagyböjt idején szerdán és pénteken az előre megszentelt áldozatok liturgiáját végzik, ami tulajdonképpen vecsernye (alkonyati istentisztelet) szentáldozással összekötve, mely alkalommal az előző vasárnap átváltoztatott szentséget osztják ki. Ezt jelzi az „előszentelt” kifejezés a szertartás elnevezésében.

Böjti időszakban a liturgikus terítőket és ruhákat is bordó színűre cserélik, ez a szín ugyanis a keleti egyházakban a vértanúság, a böjti időszak áldozatvállalásának és a Szentlélek tüzének szimbóluma.

Forrás: Görögkatolikus Metropólia, Kárpátalja.ma

Fotó: Stwillibrord.org

Magyar Kurír