A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelős püspöke karácsonyi körlevelében Szent László alakját idézi fel a külföldön élő magyar, illetve magyarul beszélő hívek és lelkipásztorok számára.

Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Magyar Testvéreim!

Idei körlevelemben elsősorban az utóbbi években, évtizedekben külföldre vándorolt magyar, illetve magyarul beszélő testvéreimhez szeretnék szólni. Egy olyan kiemelkedő hazai eseményre szeretnék utalni, amelynek üzenete maradandó, mindig időszerű és hasznos, nemcsak itthon, hanem a külföldi magyar egyházi közösségekben és mindazok körében is, akik hazánktól távol élnek, az idegenben is ragaszkodnak szülőföldjükhöz, őseik szent emlékéhez és kultúrájához, keresztény hitünkhöz és édes anyanyelvünkhöz.

Az elmúlt esztendőben ünnepi rendezvények sorozatával emlékeztünk Szent László király trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulójára. A Szent László-emlékév során kiváló történészek, tudósok, papok méltatták a nagy lovagkirály keresztény elkötelezettségét és helytállását az Egyházban, a társadalomban, a nemzeti egység megteremtésében és a közép-európai népek szolgálatában. Ha az ünnepi eseményeket figyelemmel kísértük, a felsorolt témákról hallhattunk bőségesen, és azokat most nem szeretném megismételgetni. Sokkal inkább a külföldi magyarok és Szent László király kapcsolatára szeretnék emlékeztetni, mindenekelőtt az idegen honba kényszerült és ott felnevelkedett László keresztény és magyar helytállására, aki a miénkhez hasonló idegen környezetben, a sokszínű kultúrák, a befogadó ország nyelvét beszélő népek és a több nemzethez is fűződő családi, rokoni és egyéb kapcsolatai között is „a haza atlétája” és a keresztény hit bajnoka lett.

Ki ne hallotta volna hírét: Szent László Lengyelországban született, idegen földön, akárcsak a legtöbb magyar szülő gyermeke a külföldi tájakon. Apja I. Béla király, Árpád-házi ivadék; anyja Richéza lengyel hercegnő; fiuk, László így két nemzet gyermeke, akárcsak sok fiatal az idegenben. Eredetileg még neve sem volt magyar, Ladislavnak szólították, idegen nyelven, mint minket is sokszor a külföldi tájakon. Szent László király első feleségének nevét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy özvegységre jutva Rheinfeldi Rudolf sváb herceg, német ellenkirály leányát, Adelhaidot vette feleségül; nem magyar szülők gyermekét, akárcsak sok fiatal, aki nem magyar házastársat választ az idegenben. Családjának tagjai több nemzethez tartoztak, gyermekei révén szoros rokoni kapcsolatban állt a szomszédos uralkodóházakkal, beleértve a két leghatalmasabbat: a görög és német császári dinasztiát is. Külföldön született, és családjában is több nyelven beszéltek, de nem ingott meg sem magyarságában, sem keresztény hitében: „a haza atlétája”, népének fénye, a nemzeti keresztény művelődés előharcosa lett hazánkban, Szent István király magyar és keresztény örökségének következetes ápolója, védelmezője és terjesztője.

Felidéztem a nagy király életpéldáját, mert üzenete a külföldön élő „fiatal és új nemzedék” számára különösképpen is időszerű, hasznos, iránymutató, sok tekintetben vonzó és követendő lehet. Miért ne lehetnénk mi is, hozzá hasonlóan tiszták, hősök, szentek, jó magyarok és jó keresztények? Miért ne lehetnék Szent László hűséges katonái, vagy éppen társai az életszentségben? A megemlékezéseket azért tartjuk, mert azok a mának is üzennek. Olyan maradandó értékekre emlékeztetnek, amelyeket ma is megbecsülünk, tisztelünk, magunkévá teszünk, és amelyeknek mindig hasznát vesszük. A mi ünnepi megemlékezéseink is csak akkor teremnek méltó gyümölcsöt számunkra, ha az örömteli és büszke nemzeti tisztelgés mellett még azok üzenete is visszhangra és elfogadásra talál bennünk. Még konkrétabban: ha megbecsüljük és magunkévá tesszük Szent László király keresztény tanúságát, saját életünkben is összekapcsoljuk a magyar ügyet az Isten ügyével, úgy, amint ezt ő is tette földi életében. Különben csak szeszélyesen válogatunk életpéldája értékei közül, és elfeledjük, hogy őseink keresztény öröksége nélkül külföldi magyarságunk egyszerűen hiányos, sánta és bicegő. A szent tisztelete azt jelenti, hogy követjük életszentségét, hozzá hasonlóan igazi, szép, jellemes keresztény életet élünk.

Szent László hősies helytállása a támadó ellenséggel és gonosszal szemben ma különösen arra bátorít minket, hogy külföldön is vegyük fel a küzdelmet az olyan ártó hiedelmekkel, gyilkos ideológiákkal és rossz szokásokkal szemben, amelyek a keresztény lelkek megmételyezésére törnek, elrabolják őseink szent örökségét, tönkreteszik keresztény hitünket és értékes családi hagyományainkat; rabságba kényszerítenek, kiölik a család szeretetét, a szülők tiszteletét, leszoktatnak a rendszeres imáról, távol tartanak a templomtól, a szentgyónástól, a házasság és a többi szentség ajándékától... Szent László életpéldája arra bátorít, hogy vívjuk meg a „hit jó harcát”, és kövessük azok tanúságtételét, „akik kompromisszumok nélkül élik meg az evangéliumot, teljesítik kötelességüket, és nagylelkűen szolgálják a szegényeket”, vagy amint Pál apostol mondja: nekünk „nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen”. Szent László király ezt tette, és elnyerte az örök dicsőség koronáját: a királyok éke, a haza atlétája, a keresztény hit bajnoka lett.

A történetírók azt is feljegyezték róla, hogy halála után többször is megjelent övéi körében, és csodát tett ott, ahol nagy volt a szükség. A magyar katonák ezzel a csatakiáltással indultak hadba: „Szent László, segíts!” Kérjük mi is bizalommal: Szent László király, légy vezérünk, és segíts meg minket nemes és krisztusi küzdelmünkben! Te, aki kormányzónk voltál a földön, légy pártfogónk a mennyben!

Befejezésül, és felidézve az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus emlékét, amelynek ünnepségei hazánkban és külföldön is maradandó lelki élményt jelentettek, tisztelettel jelzem és szíves figyelmükbe ajánlom, hogy 2020. szeptember 13-tól 20-ig Budapesten rendezik meg az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amely nemcsak hazánkban, hanem külföldön is kiváló lehetőséget kínál a lelki megújulásra. Ennek egyik legszebb módja a szentségimádás, amelyet bárhol a világon megszervezhetünk. A szentmiséken ugyancsak együtt imádkozhatunk hazai testvéreinkkel, hogy „az eucharisztikus kongresszus ünneplése egész hívőközösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon”! További gyakorlati tájékoztatók és ötletek találhatók magyar és angol nyelven a 2020-as budapesti eucharisztikus világkongresszus honlapján: www.iec2020.hu.

Előkészületül az eucharisztikus kongresszusra tervbe vettük azt is, hogy 2020-ra elkészítjük a Szétszórt Magyarok Hangzó Bibliája – Ószövetség hangfelvé­telt, amelynek célja a külföldön élő magyarok és magyar közösségek bevonása a teljes ószövetségi szentírás szövegének felolvasásába és digitális rögzítésébe. Ezzel elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy szentírási ismereteink külföldön is gyarapodjanak, és a Biblia háromperces részletekben való közös felolvasásával a felolvasó hangja, neve, jelenlegi befogadó országának és településének a neve is dokumentálódjon. A magyar nyelv ápolása és a vallásos nevelés szempontjából egyaránt szép és hasznos kezdeményezéshez szívesen csatlakozunk. További részletek megtalálhatók a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Alapítvány honlapján: www.sznbk1988.hu.

Kedves Magyar Testvérek! Ezekben a napokban karácsonyra készülődünk, hogy megünnepeljük Jézus Krisztus születését, aki „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett”, ahogyan ezt a Hiszekegyben is valljuk. De ugyanez a csodálatos nagy titok ölt testet minden szentmisében is: „Az Üdvözítő, aki húsz évszázaddal ezelőtt testet öltött Mária méhében, az Eucharisztia szentségében folyamatosan az isteni élet forrásaként adja magát az emberiségnek.” Az Üdvözítő „vándorlásunk társa lett, s mert szerette a világot, kenyérszínbe rejtezett”, hogy aki hozzá megy, többé ne éhezzen, s aki benne hisz, többé soha se szomjazzon. „Zúgjon hát a hálaének, / Szálljon völgyön, tengeren: / A szeretet Istenének / Dicsőség és üdv legyen!”

Végezetül újra megköszönöm a külföldi magyar testvérek minden anyagi, szellemi és erkölcsi támogatását közös krisztusi küldetésünk szolgálatában, kívánok mindenkinek jó felkészülést az Úr érkezésére, áldott, szent karácsonyi ünnepeket és boldog új évet.

Mindezek után pedig, Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária, Szent István király és a többi Magyar Szent közbenjárására, áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek!

Cserháti Ferenc c. centuriai püspök, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök 

Fotó: Merényi Zita

MKPK Sajtószolgálat/Magyar Kurír