Wiesław Śmigiel püspök, a lengyel püspöki konferencia családpasztorációs tanácsának elnöke azzal a kéréssel fordult Lengyelország papságához, hogy Szent Család ünnepe alkalmából tartsanak olyan szertartásokat, melyekben a házastársak megújíthatják a templomi esküvőjük során tett ígéretüket.

A lengyel püspöki konferencia Płockban tartotta 380. közgyűlését szeptember 25–26-án. A főpásztorok azzal a javaslattal fordultak hívekhez, hogy a Szent Család ünnepe legyen a házasság szentségének és a családoknak az imanapja, melynek keretében a plébániatemplomokban szervezett imatalálkozókon a szentségi házasságban élő felek megújíthatják házassági ígéreteiket.

A javaslat kapcsán Wiesław Śmigiel püspök, a konferencia elnöke egy különleges pásztorlevelet írt, melyben kifejti, hogy „a családok lelkipásztori gondozása az Egyház üdvözítő tevékenységének egyik elsődleges feladata, mely állandó erőfeszítést igényel nemcsak a házasság szentségére való felkészítés során, hanem a házasságkötést követően a családok kísérésében is, amikor segítik a párokat szeretetük és hitük elmélyítésében, és abban, hogy megfelelő helyet találjanak a plébániai közösség életében és szolgálatában”. A lengyel püspöki konferencia családpasztorációs tanácsának nevében Śmigiel püspök arra is emlékeztet, hogy a hívek a szeretet tapasztalatában különleges segítséget kaptak, ez pedig nem más, mint a házasság szentsége.

Lengyelország főpásztorai arra kérték a papokat, hogy a Szent Család ünnepe (idén december 30., vasárnap) alkalmából szervezzenek ünnepélyes szertartásokat a házassági ígértek megújítása számára, és a homíliákban fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a szentségi házasság értékeinek hangsúlyozására.

Wiesław Śmigiel püspök pásztorlevelében utal II. János Pál pápa Familiaris consortio kezdetű, 1981 decemberében megjelent apostoli buzdítására, melynek 69. pontja „a házasság megkötése utáni pasztoráció” témáját érinti:

„A törvényesen létrejött család lelkipásztori gondozása a helyi egyházi közösség minden egyes tagjának feladata. Segítséget kell nyújtaniuk a házastársaknak új hivatásuk és küldetésük megértéséhez és megéléséhez. S hogy a család egyre inkább szeretetközösséggé válhasson, minden tagjának segítséget kell kapnia azokkal az új nehézségekkel szemben, amelyek – részt vállalván a családi életben – egymás kölcsönös szolgálatában jelentkeznek.

Mindez elsősorban az új családokat érinti: tagjai eddig ismeretlen értékek és feladatok közé kerültek, s leginkább házasságuk első éveiben nehézségekkel küszködnek, például a közös élethez való alkalmazkodással vagy a gyermekek születésével jelentkező problémákkal. Az új házasok fogadják szívesen és használják fel tanulékonyan más házaspárok – kik már hosszú ideje tapasztalatból ismerik a család és a házasélet problémáit – okos, emberséges és támogató segítségét. Így az egyházközségben – a keresztény családokból álló nagy családban – az összes családok kölcsönösen támogatják és segítik egymást, amikor mindegyik család ott áll a másik mellett a maga emberi tapasztalatával, nemkülönben hitével és kegyelmi ajándékaival is. Ez a családok közötti, apostoli lelkülettől áthatott segítségnyújtás egyike lesz a könnyen megvalósítható, nagyon hatásos és mindenki számára elérhető módoknak, melyekkel széles körben tovább lehet hagyományozni azokat a nagyszerű keresztény értékeket, amelyek minden lelkipásztori munka alapját és célját jelentik. Ilyen módon az új családok nem csupán kapnak a korábban létrejött családoktól, hanem segítségüket elfogadva – mintegy viszonzásképpen – forrásai lesznek azok lelki gyarapodásának is.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír