Az első sarutlan karmelita 1542. június 24-én született a spanyolországi Fontiveros helységben és 1591. december 14-én halt meg Ubedában (Spanyolország).

1675. április 21-én X. Kelemen pápa boldoggá, 1726. december 27-én XIII. Benedek pápa szentté avatta. 1926. augusztus 24-én XI. Pius egyháztanítóvá nyilvánította. Ereklyéi Segoviában, a karmeliták templomában találhatók. A spanyol költők védőszentje.

Gonzalez de Yepes és Alvarez Katalin harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja nemesi származása ellenére a család nagyon szegényen élt; amikor ugyanis feleségül vette az egyszerű származású Katalint, a család kitagadta az örökségből. A család helyzete tovább romlott, amikor az édesapa fiatalon meghalt. János ekkor két és fél éves volt. Édesanyjának nem lévén miből nevelnie gyermekeit, Jánost nevelőotthonba adta.

János tizennégy évesen már tudott munkát vállalni, és kórházi ápoló lett. Keresetéből ki tudta fizetni a jezsuita kollégiumot; elkezdett tanulni. Belépett a karmelitákhoz, és elkezdte a teológiát. 1567-ben szentelték fel. Ugyanebben az évben találkozott Avilai Szent Terézzel, akinek a kármel megújítására vonatkozó tervei annyira elbűvölték, hogy elkezdte a szerzetesrend férfi ágának reformját.

A reform eredményeként megalakult a sarutlan karmeliták irányzata, amely vissza akart térni a rend eredeti, szigorú regulájához. János több szolgálatot is betöltött a renden belül, felvállalva a rend reformjának kihívásait. Tökéletesen össze tudta egyeztetni imaéletét a lelkipásztori munkával és írói tevékenységével.

Napjainkig fennmaradt huszonkét műve a keresztény lelkiség szintézisét adják, a keresztény misztika felbecsülhetetlen gyöngyszemei. Keresztes Szent János volt az első, aki a misztikát ily tökéletes elemzésnek vetette alá. Írásaiban az ember olyan lényként jelenik meg, aki folyton Istent keresi. Azonban nem a külső világban fedezi fel őt, hanem belül, saját lelkében, megfosztva az evilági dolgok és teremtények kötődésétől.

Keresztes Szent János életében kezdettől fogva jelen volt a kereszt: apja korai halála, a nevelőotthon, bátyjának tragédiája, aki elvesztette nyolc gyermekét; a karmelita rend megújításának kísérlete, amely ellenállásba ütközött szerzetestársai részéről. János legismertebb életrajzai beszámolnak a „közömbösségről” és „ellenségeskedésről”, amellyel találkozott. Legmélyebb fájdalmait a hozzá legközelebb állóktól szenvedte el:

Mert hogyha ellenségem átkozna engem, azt még elviselném;
Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem,
az elől talán elrejtőznék.
De te, olyan ember, aki egyenlő velem, jó barátom és bizalmasom,
akivel oly édes volt a barátságunk,
az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.
(55. zsoltár részlet)

Hogyan válaszolt a több éves testi és lelki megaláztatásra, amikor rendtársai bebörtönözték egy cellába? Kilépett? Új szektát vagy egyházellenes folyóiratot alapított? Éppen ellenkezőleg, a toledói konvent cellafogságában születtek életének legfontosabb művei, amelyekért elnyerte a misztikus doktor címet: A Lélek sötét éjszakája és a Lelki páros ének. Misztikus írásai, amelyeket a világ többszáz nyelvére lefordítottak, segítenek azoknak, akik a kontempláció, szemlélődés útján keresik Istennel a meghittséget, és azoknak, akiket a hit keserű hiánya fojtogat.

Életének utolsó szakasza is nehéz volt: megalázva és megfosztva minden hivataltól, teljes magányban és elszigeteltségben halt meg. Avilai Szent Teréz, aki mindig támasza volt, kilenc évvel korábban meghalt. Alig negyvenkilenc évesen az ubedai kolostorba vonult vissza, hogy utódjának – akit a testvérek vezetőjüknek választottak, és aki mindent elkövetett, hogy János életét megkeserítse – a keresztény türelemből és szenvedésből példát adjon.

Különösen fontos erények a mi időnkben, ebben a végletesen gyors eredményekre és sikerekre kiélezett korban. Keresztelő Szent János „sikere” csak halála után érkezett el, és még ma is tart. „Fiatal koromban ismertem meg őt – írja visszaemlékezéseiben II. János Pál pápa –, és sikerült belső párbeszédet kialakítanom vele, a hit mesterével, az ő nyelvezetén és gondolataival, így lett ő a barátom és a mesterem, aki megmutatta nekem a pislákoló világosságot a sötétségben”.

Istenünk, te Keresztes Szent János áldozópapot és egyháztanítót a tökéletes önmegtagadás és a kereszt nagy szeretetére nevelted. Engedd, hogy kitartóan kövessük példáját, és eljussunk dicsőséged boldog szemlélésére az örökkévalóságban. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Lengyelből fordította Szemere János atya

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír