Márton Áron keresztútjának legnehezebb szakaszát járta végig november 12-én a zarándokok lassan közösséggé kovácsolódó csoportja, amikor a máramarosi börtönbe látogatott, ahova 1951-ben került a püspök. A Magyar Kurír tudósítása a második napról.

 

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Márton Áron letartóztatásának körülményeit és a börtönben eltöltött időt az ügynökök jelentéseiből ismerjük. „Az ellenség ezen dokumentumaiból sziklaszilárdan kerül ki, nem szenved csorbát életpéldája” – kezdte a püspök börtönéveiről szóló beszámolóját Kovács Gergely posztulátor.

A püspök életének ezen eseményeit folyamatosan tárja fel a kutatás. Kovács Gergely a közelmúltban megjelent Ecce sacerdos magnus című könyv alapján foglalta össze a napvilágra került tényeket a főpásztor fogságban töltött éveiről. Bemutatta az 1949. június 21-i elfogatás körülményeit, valamint a bukaresti belügyminisztérium fogdájában, a legkegyetlenebb jilavai börtönben, valamint a Nagyenyeden és Máramarosszigeten töltött időszak történéseit.

 

Márton Áron három évig volt a máramarosszigeti börtön 45-ös cellájának fogja, és összesen öt évet töltött börtönben, ahogy később ő maga megfogalmazta: „Isten szeretetének iskolájában, amely által megtanult igazán szeretni minden embert, tartozzék bármely nemzethez vagy felekezethez.” A püspök a börtönben töltött évek után további tizenkét évet töltött házi őrizetben, mely alól 1967 novemberében szabadult.

A máramarosi börtön 1948 augusztusától kizárólag mint politikai fegyház működött, Románia jelentős politikai, kulturális és egyházi személyiségeit hurcolták ide. Az ország politikai és egyház elitjének megsemmisítő helyszínévé vált. A tény, hogy az erdélyi katolikus egyház vezetésének jelentős része bekerült ide, rámutat arra, hogy a kommunista hatalom valós veszélynek érzékelte a katolikus egyházat – tudtuk meg Fürtös Róbert muzeológustól.

1997-ben megnyitották a látogatók előtt a börtönt, mely azóta a Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeumaként átfogó képet ad a romániai kommunista diktatúra működéséről.

Az elítéltek életét bemutatandó Kovács Gergely érzékletes visszaemlékezést olvasott fel az egyik túlélő, az 1952-ben letartóztatott görögkatolikus püspök, későbbi bíboros Alexandru Todea emlékirataiból. Ebben a főpásztor többek között beszámol a foglyok ellátásáról, munkavégzéséről.

 

A csoport tagjai a börtön udvarán kialakított katakombákra emlékeztető ökumenikus kápolnában gyertyát gyújtottak és imádkoztak a diktatúra áldozataiért.

A zarándokok a börtönmúzeum meglátogatása után szentmisén vettek részt a város Borromeo Szent Károly-templomban. „Vértanúk nyomában járunk” – mondta szentbeszédében Csató Béla csíkszentkirályi plébános, aki szeminaristaként Márton Áron tanítványa volt. Felidézett egy, a püspöktől hallott történetet, mely szerint a szigeti börtönben azt kérdezték Márton Árontól, hogyan lehet az, hogy az ott raboskodó papok, esetenként akár kevésbé műveltek, mégsem veszítik el a helyes irányt. „Aki rendszeresen olvassa az evangéliumot, nem véti el” – válaszolta Márton Áron. A szónok azért fohászkodott szentbeszéde végén, hogy a lélek erejével az evangélium szerint alakítsuk életünket.

Délután a zarándokok felkeresték a „szegények temetőjét”, azt a város peremén fekvő, Ukrajnától csak a Tisza által elválasztott területet, ahol a szegényeket, a börtön, az elmegyógyintézet elhunytjait, valamint az árva gyerekeket hantolták el. 1997-ig működött temetőként, azóta emlékhely.

 

A börtönben elhunyt rabok temetése teljes titoktartásban zajlott, éjszaka szállították ki a holttesteket, és a fogvatartottakat kötelezték elhantolásukra. Úgy kellett dolgozniuk, hogy semmi nyoma ne maradjon annak, mi történt ott. Több ízben próbáltak megtalálni és azonosítni sírhelyeket, sikertelenül.

A temetőben nyugszik többek között az 1954-ben elhunyt Boga Alajos, aki Márton Áron letartóztatása után átvette az egyházmegye vezetését, de már egy évvel később, 1950-ben letartóztatták, és Máramarosszigetre vitték őt is. A zarándokok az áldozatok emlékére állított oltárban elhelyezték a Boga Alajos szülőfalujából, Csíkkozmásról, a szülei sírjáról származó földet tartalmazó urnát.

 

Fotó: Borsodi Henrietta

Trauttwein Éva/Magyar Kurír