Jézus Szívének ünnepén, június 12-én a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat otthonainak dolgozói és gondozottjai zarándokoltak el nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra. A szentmisét Pápai Lajos győri megyéspüspök mutatta be, melynek keretében kiszolgáltatta a betegek szentségét is.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise előtt Ötvös András, a betegség következtében megvakult, de lelkipásztori szolgálatát továbbra is folytató atya vezetésével készültek fel a zarándokok a betegek szentségének vételére.

A földi életet itt kell hagynunk, de nem a semmibe megyünk. Átmegyünk az időből az örök életbe. Ez az átmenet megpróbálja az embert, ezért kell felkészíteni magunkat rá. Tudnunk kell, hogy a betegek szentsége az életre készít fel, nem az elmúlásra. A földi élet lehetőségei elmúlnak, a látható világ összeszűkül, a másik világ azonban most még láthatatlan, ugyanakkor nem felfoghatatlan számunkra, és egyre többet foglalkozunk vele. A szentségek az örök élet vonzását erősítik fel bennünk, általuk lesz teljes az életünk. Míg jól bírjuk magunkat, addig kell eljutnunk Isten ismeretére, akkor kell keresünk megértésének útját, mert így tudunk majd találkozni Jézussal a végső szentségben. Ez a találkozás örömteli lesz, s ebben a találkozásban teljessé válik életünk – tanított Ötvös András.


Ezt követően a szolgálat otthonainak képviselői könyörgést fogalmaztak meg, áldást kérve az otthont adó intézményekre, a gondozókra és a gondozottakra.

A szentmise elején Egervári Ágnes, a hatvanöt éves fennállását ünneplő Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat főigazgatója köszöntötte a zarándokok közösségét.

Az ünnepi szentmisén Pápai Lajos megyéspüspökkel koncelebrált Kálmán Peregrin OFM, a kegyhely igazgatója, valamint számos paptestvér.

Azért gyűltünk össze, hogy a szentmisében megerősödjünk a hit és emberség útján – buzdított Kálmán Peregrin, majd arra kérte a fiatalok csoportját, hogy imádkozzanak a szeretetszolgálat idős, beteg gondozottjaiért.

Ötvenkét évvel ezelőtt szenteltek pappá, ezen a szívemnek kedves ünnepen, mely Isten minden emberi elképzelést meghaladó szeretetét hirdeti – kezdte szentbeszédét Pápai Lajos. – Az ember mindig kereste az Istent, de keresése is megváltásra szorult. Jézus puszta létével, cselekedeteivel, az azokat magyarázó szavaival nyilatkoztatta ki magát. S ez mind kapcsolatban áll a mai ünneppel: a szív a Bibliában ugyanis nem az érzelmek, hanem a döntések, az elkötelezettségek központja.

Hit kérdése, hogy el tudjuk-e fogadni ezt igazságként. Az apostolok nem filozófusok voltak, akik gondolkodás útján jutottak el az igazságra. Ők arról tanúskodtak, akit ismertek, arról a tényről, hogy Jézus feltámadt. Szavaikban ott van a tanúságtétel jelentősége, az igehirdetés tényközlő tanúságtétele. Pál üldözte a keresztényeket, ostoba babonának tartotta a keresztények hitét, mígnem találkozott Jézussal, és érte mindent elhagyott, és mindent vállalt. Így tudta halála közeledtekor kimondani: „Tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne.” A kinyilatkoztató Istennek a hit engedelmességével tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, értelmével és akaratával meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt. A meghatározás mindkét részét hangsúlyozni kell – emelte ki Pápai Lajos. – Legyen hitünk a teljes elkötelezettség, feltétel nélküli ráhagyatkozás és a kinyilatkoztatás tartalmának ismerete és elfogadása, hogy hitünk értelmes hódolat legyen.

A főpásztor visszatekintett a kereszténység megszületésének történelmi időszakára, és rámutatott: ma az ősegyházi szituáció éled újra. Pál korában a Római Birodalomban két irányzat volt: a mítosz és a logosz. A mítosz is értelemkeresés, de az emberek már nem hisznek, csak megtartanak szokásokat, s ez a lelki skizofrénia felőrli őket.

Így történhet ez velünk is, ha csak követjük a szép szokásokat, és nem hiszünk bennük – intett az ünnep szónoka, majd Tertullianus nyomán így figyelmeztetett: Krisztus igazságnak, nem pedig szokásnak nevezi magát!

Szorul vissza az egyház, csökken a hívők száma, a fiatalokat nem érdekli a vallás – idézte a püspök a ma gyakorta megfogalmazott diagnózist. – Ennek nincs sok jelentősége, még ha sajnáljuk is, hogy így van. A hithez tanúk kellenek. A fiatalok nem a hit iránt érdektelenek, csak nem látnak maguk előtt tanúkat, a jó példa vonzásával ismerhetik meg a kereszténységet. A szeretetből nyújtott szolgálat, amire Isten tanít minket, ezt a vágyat ébreszti: „Mutasd meg nekem istenedet!” A Jézus szívében megismert szeretettel kell tehát tanúságot tennünk! E tanúságtétel lehetőségét pedig megtaláljuk a hitben élő családban, a szerzetesi és papi hivatásban.


Ha ma azzal próbálunk eredményeket elérni a hithirdetésben, hogy engedményeket teszünk, rossz úton járunk. A kereszténység az igényes követelményekkel terjed, nem a gyengének adott engedményekkel. Isten ma is annyi fiatalt hív meg, amennyire szükség van, hívását rajtunk – családokon, egyházi közösségeken, lelkipásztorokon, plébániákon – keresztül hallhatják meg. Ha nem hallják, nekünk kell lelkiismeret-vizsgálatot tartanunk – figyelmeztetett Pápai Lajos.

Majd Jézus Szíve tiszteletéről beszélt, mely segít megérteni számunkra a szenvedést: ma az ember menekül az áldozattól, a szenvedéstől. Jézus nem mondott szép szavakat a szenvedésről, nem magyarázta a rosszat, hanem szembesült vele: legyőzte a rosszat, és életet hozott nekünk. Ezáltal ismerhetjük fel, hogy a vele szeretetből vállalt szenvedésnek megváltó értéke van.

Mit jelent, hogy Isten a szeretet? – tette fel a kérdést a megyéspüspök. – Ha úgy gondolkodunk, hogy Isten a szeretet, és a szeretet alatt azt értjük, hogy mindig minden jó, akkor téves úton járunk. Isten szeretetét az Úr Jézus átszúrt oldalán keresztül ismerhetjük fel, így megértjük, hogy a szeretet és az áldozat, a szeretet és szenvedés összetartoznak. Ezért tekintette az egyház mindig kincsnek a betegeket. Így megértjük, nemcsak a tevékenység fontos Isten országában, hanem a szenvedés passzív vállalása is.

Végül Pápai Lajos rámutatott: az ünnep tanúságtételre szólít. Jézus Szíve ünnepén legyen örömteli a tanúságtételünk.

A szentmise keretében a zarándokok, a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat otthonainak lakói és munkatársai felvették a betegek szentségét. A zarándoknap litániával ért véget délután.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar