Jusztinosz, akit valószínűleg Kr. u. 165-ben hat társával együtt lefejeztek, halála előtt mintegy tíz évvel szerkesztett egy apológiát, a keresztények védelmére benyújtott iratot, amelyet a császárnak, Antoninus Piusnak (138–161) címzett.

Az írásműben, amely messze túlnő egy egyszerű jogi beadvány keretein, igyekszik eloszlatni számos félreértést és rosszindulatú pletykát a keresztények „titkos szeánszairól„ és „felforgató tevékenységéről”, miközben filozófiaként mutatja be tanításukat. Alapelve, hogy mindaz, ami a görög és római mitológiákban és vallásokban a keresztények misztériumaira hasonlít, és ami a filozófiai iskolák tanításaiban igaznak bizonyul, valamiképpen Krisztus tanításából ered, és abban mutatkozik meg a maga teljességében.

Amikor a keresztről beszél, amely Pál apostol megfogalmazása szerint a pogányoknak balgaság, Platón Timaiosz című dialógusára hivatkozik, ahol azt olvassuk, hogy a kozmoszt az Alkotó khi alakúra formálta meg, és azért a lehető legszebb és legjobb élőlény, mert nem csupán test, hanem e kozmikus testben lélek, a lélekben pedig értelem lakik. Jusztinosz a görög khi betű formájában az erre valóban hasonlító kereszt jelét fedezi fel, a kozmoszt megformáló értelmet pedig Isten Fiával, a lelket Isten Lelkével azonosítja, amely a Teremtés könyve szerint kezdetben a vizek, vagyis az anyag fölött lebegett. A kereszt tehát igazán kozmikus jelkép, mégpedig a szépség, az erő és a dicsőség látható jele. Ezért van az, érvel a keresztény filozófus, hogy a kereszt jele mindenütt feltűnik a világban: hajók árbócain, a szerszámokon, az ember testfelépítésében, az emberi arcon és a győzelmi jelvényeken.

A négy világtájat, magát a teret, vagyis a kozmosz egészét átfogó kereszt az őskeresztények számára nem kivégző eszköz, hanem olyan titokzatos jelkép, amelynek megértéséhez, mint Pál apostol mondja, az Atya ajándéka, a Lélek és a hit szükséges, és amelynek hódolat jár. A kereszt ugyanis Krisztus mindent felülmúló szeretetének kozmikus jelképe: „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével.” (Ef 3,16–19)

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír