Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A
Keresztény Egység Napját 1996 óta szeptember 14-én tartják az ezeréves
fennállását ünneplő Pannonhalmi főapátságban. 1996-ban az első eseményen
képviseltette magát a grúz, a román, a szerb, az orosz és a magyar
ortodox egyház, továbbá jelen voltak a magyar katolikus, református és
evangélikus egyház vezetői.
Az esemény jelentőségét növelte, hogy azon részt vett III. Shenouda
Kopt pápa, Alexandria pátriárkája is. A különböző országokból érkezett,
különböző vallások híveiből álló zarándokok, hívők, papok és püspökök
ökumenikus istentiszteleten vettek részt.
- Ez a nap, a keresztény egység napja szeptember 14-ére esik. Egységet,
időtállót, őszintét, nem érdekek mentén szerveződőt, értékhordozót,
értékállót bizony elég ritkán találunk. Világunkban oly ritkán
tapasztalhatjuk meg a teljességet mint követendo példát, oly ritka az
osztatlan, egy és egész, hogy ha mégis, akkor az figyelmet érdemel, és
elismerést vált ki.
Nem természetes. Nem természetes? Konfliktusoktól terhes korunkban,
konfliktusokból élő és virágzó médiumok korát élve ahol mindig a
szétesés, a törés, a harc, a szétzilálódás, az ellenséggé válás, az
egész eltörése a hír, a -zajlik- az élet bizonyítéka alig kapja fel
valaki a fejét akár a fenti információra is. Mert ebben semmi különös
nincs, sőt ez így (lenne) természetes. A keresztények egysége, a
különböző felekezetek békéje, egymás és a világ felé megnyilvánuló
alázata és szeretete válasz lehetne azokra a pesszimista hangokra,
melyek szerint ez a világ beteg, elveszett, menthetetlen.
Igen, a válasszal adósak vagyunk, s ezért kell nekünk, egyházban
élőknek, hitben járóknak először is kérdeznünk az Egyetlent, akinél van
felelet, és van gyakorlati útmutatás.
Ahogyan egykor a legelején, az első matematikaórák egyikén, itt is az
eggyel kell kezdeni. Az elhívatáshoz méltó élet a hit nagykorúságában és
egységében az Efezusi levél 4. fejezetének adott cím korrekt
meghatározása után költőien szép szakasszal találkozunk. A fogoly Pál,
Krisztus foglya írja. Áradóan szép a fogalmazása, benne nem bánt senkit a
szóismétlés: az általunk használt fordításban az egy szó hétszer
szerepel (46. vers).
Minden, amit itt Pál leír, szinte sugárzik; minden mondat árnyalja,
mélyíti, hogy mennyire szereti Krisztust, és mennyire óvja és inti
mindenkori olvasóit, hogy el ne tévedjenek, el ne essenek. Olyan ez a
szakasz, mint egy himnusz. Himnusz, ha megértjük, hogy az lehet
természetes, ami nem az, mert eredendően nem jár nekünk Isten ilyen nagy
kegyelme, de adja, és eggyé akar tenni bennünket a hitben.
Számtalan következménye van Isten szeretetének és kegyelmének. Pál alig
győzi sorolni mindazt, ami összeköt, s amit ez az összekötözöttség
bennünk munkál.
Ahogy a tanítványok között is feszültek ellentétek, meg nem értések, ma
sem mondhatjuk el azt, hogy nincs már mit tennünk, hogy kétezer év
alázatos és áldozatos törekvései nyomán íme, nincs már közöttünk akár
valamely egyházon vagy gyülekezeten belül is megosztottság. Sajnos nem
így van. A helyes tanítástól való eltévelyedés például kezdettől fogva
reális veszély volt. Vannak lépések, amelyeket megtett a Krisztus népe
az ő Lelkének erejével.
Végtelenül bátorító, hogy a mulasztásaink ellenére mégsem kell
szégyenünkben és bűnünk súlya alatt összeroppannunk, hanem megkapjuk
újra és újra az esélyt, hogy holnap jobbak és különbek legyünk, mint ma,
és nekünk, Isten által méltatlanul elhívottaknak is van lehetőségünk
tenni azért, amiért Jézus a főpapi imádságban könyörgött: hogy -egyek
legyenek- (Jn 17,21).
Az egység fogalmához egy internetes szinonimaszótár szerint
legközelebb a hármasság áll, távolabb tőle az anyaszentegyház. Nem
véletlenül asszociáltak a megkérdezettek is ezekre a szavakra egy
kérdőíves felmérésben.
Az egység Isten lényéből fakad. A Szentháromság Isten
elválaszthatatlanul egy, és csoda, hogy a háromság egységéből nekünk,
individuumoknak, egymástól különálló személyiségeknek oly sok adatik,
hogy közösséggé válhatunk, egyházban szolgálhatunk, egy testként,
szeretetben, békében és reménységben egyek lehetünk!
Igen, ez valóságos csoda. Matematikai és nyelvi szabályok megdöntése.
Bűnös emberek közössége a szent és igaz Istenről tehet bizonyságot.
Embereké, akik a hit közösségében, a Lélek erejétől feltöltve képesek
elhordozni egymást szeretetben: helye van tehát közöttük mindenkinek,
aki hallja a hívást. (Vö.: pogányok és zsidók között Jézus a testében
bontotta le az elválasztó falat, Ef 2,14 kk.)
Az egyház: Krisztus teste. Lélek, hit, keresztség, reménység, úr, hit,
isten sok van, útja során a kereső sok ilyet találhat, sok mindenre
mondják rá, hogy ez lélek, isten, úr, reménység, megoldás, élet a
számodra de az igazi változatlanul csak ez az egy: a Krisztus.
Egynek lenni minden kereszténnyel akkor lehetséges, ha a keresztények
Krisztussal egyek. (Vö. ApCsel 2,46 és 4,32: -
állhatatosan, egy
szívvel, egy lélekkel voltak a templomban
-; -A hívők egész gyülekezete
pedig szívében és lelkében egy volt.-)
A keresztény egység napján van miért hálát adnunk, van miért
könyörögnünk, van mire visszatekintenünk, és jócskán van mit tennünk.
Ha én egy vagyok Krisztussal, akkor általa, az ő nekem adott fényének a
világosságánál végre meglátom, hogy a másik is ővele egy, tehát velem is
szoros közösségben van: testvér. Szép Ernő írta valakiről, akinek nem
volt testvére, hogy ez az élet által ráosztott szerep mennyire fájt
neki. Mert a testvér olyan, -mintha valami módon több lenne belőlem-.
Mintha az ember nem állna szemben olyan kétségbeejtően egyedül és magára
hagyottan az élettel, a halállal. Amióta Krisztus emberré lett, és
embersorsot vállalt, meghalt és feltámadt, ez a félelem és fájdalom nem
lehet erősebb nálunk!
Kőháti Dóra
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!