A kereszténység felvételének 1050. évfordulóját ünnepli Lengyelország A megemlékezéseket április 14-én nyitották meg Gnieznóban, ahol ünnepi szentmisét mutattak be Pietro Parolin vatikáni bíboros államtitkár és Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke részvételével. A szejm és a szenátus április 15-én Poznanban tartott összevont, kihelyezett ünnepi ülést.

Gnieznóban Pietro Parolin és Erdő Péter bíborosok részvételével ünnepi ülést tartott a lengyel püspöki konferencia április 14-én, csütörtökön. A bíborosok által este, a gnieznói székesegyházban bemutatott koncelebrációs szentmisén a lengyel elnöki házaspár is részt vett.

A szentmise elején a lengyel prímás, Wojciech Polak gnieznói érsek Szent Adalbert püspök és vértanú ereklyeinél hálát adott Istennek a mártír vérének ajándékáért, aki – Szent II. János Pál szavai szerint – „olyan lett számunkra, az egyház és hazánk számára, mint a keresztségre tett pecsét, amelyet ősatyáink felvettek ezer évvel ezelőtt”.

Pietro Parolin bíboros államtitkár, aki a pápa követeként vesz részt a lengyelországi megemlékezéseken, a szentmise elején elmondta:  Éppen ma ünnepeljük I. Mieszko herceg megkeresztelkedésének 1050. évfordulóját, ami a hagyomány szerint 966 április 14-én, nagyszombaton történt. Ennek az eseménynek a következménye a történészek szerint az akkori polánok hercegségének a megalakítása, az önazonosságát és függetlenségét konszolidálta s elindította a nép fokozatos kereszténnyé válásának folyamatát.

Több mint ezer éven át, a jó és rossz időkben, a keresztény hit termékennyé tette ezeket a földeket, új nemzetet szült a keresztség alapjain – tette hozzá az államtitkár.

Az idei nagy ünnepségek nem csak a múltról való megemlékezésre adnak alkalmat, hanem arra ösztönöznek minket, a jövőbe vetett a reménnyel és megújult hittel éljünk. A kereszt, amelyet a misszionáriusok kapnak a mostani szentmise végén, emlékeztet minket, hogy az evangelizációra most nagyobb szükség van, mint valaha az európai társadalomban, amely egyre szekularizáltabb – mutatott rá Pietro Parolin.

A pápai legátus rámutatott a lengyel egyház sajátos küldetésére és felelősségére is. Az isteni irgalmasság üzenetéhez szorosan kapcsolódik e nemzet leánya, Szent Fausztina nővér és a nagy pápa, II. János Pál, aki megmutatták az isteni irgalmasság súlyát életük és írásaik által. Kérlek tehát benneteket, hogy legyetek az élet minden körülményei között az irgalmasság misszionáriusai és tanúi – fordult Pietro Parolin a lengyel hívekhez.

A szentmise homíliájában Wojciech Polak úgy fogalmazott: Ha ma hálával megemlékezünk az első lengyel fejedelemről és alattvalóiról, ezt azért is tesszük, hogy közös hálaadásunkban átfogjuk  egész történelmünket, az összes embert, aki itt, a lengyel földön kapta meg a keresztség szentségét, és életével, illetve magatartásával megerősítette az Istenhez való tartozás belső erejét. Ez az erő legyőzi a gonoszt és a bűnt. A kereszténység magában hordozza a valódi felszabadító erőt – tette hozzá a lengyel prímás.

A szentmise végén a pápai legátus megáldotta a missziós kereszteket és 37 új lengyel missziónáriusnak adta őket, köztük papoknak, szerzeteseknek, szerzetesnőknek és egy világi hívőnek. Első alkalommal éppen adott át missziós kereszteket II. Janos Pál pápa 1997-ben.

Hálát adunk Istennek, hogy a keresztség megadta a lelket az itt élők generációinak – mondta a szertartás végén Andrzej Duda lengyel államfő. Ezért megmaradtunk, s nem tagadtuk meg a lengyelségünket, nem engedtük elvenni tőlünk azt, ami összetart minket és építi hagyományainkat, kultúránkat és nemzeti közösségünket. És Lengyelország, bár volt, amikor eltűnt a térképről, visszatért a lengyelek erejével, a lelkierővel, amelyet  a hit és a keresztség adott meg – hangsúlyozta.

A szertartáson részt vett Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák tanácsa elnöke és Udvardy György pécsi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke is.

A szejm és a szenátus április 15-i, poznani összevont, kihelyezett  ünnepi ülésén Magyarországot Kövér László, az Országgyűlés elnöke képviseli. Andrej Duda lengyel elnök az eseményen leszögezte: „A keresztény civilizációhoz való csatlakozás áttörést jelentett a lengyelek történelmében.” Rámutatott: a lengyel identitás és kultúra ezzel azokra az alapokra helyezkedett, melyek az európai civilizáció alappillérei is: a görög filozófiára, a római jogra és a zsidó-keresztény hagyományra, az Ó- és az Újszövetségre, a tízparancsolatra és az Evangéliumra. Úgy vélte, hogy „a görög-római és zsidó-keresztény civilizációból erednek a mai problémák megoldásai is”.

Az államfői beszéd előtt Stanislaw Karczewski, a szenátus elnöke felolvasta azoknak az alsó- és a felsőház által korábban elfogadott határozatoknak a szövegét, melyekben a kereszténységnek Lengyelország történelmében betöltött szerepét méltatták. A szenátusi határozatban leszögezték többek között, hogy „Európa latin keresztény közössége akkor terjesztette ki befolyását, amikor Magyarországról származó Szent Hedvig királynő házasságot kötött Jagelló Ulászlóval, a nagy dinasztia alapítójával, mely dinasztia uralkodása alatt Lengyelország, a tolerancia és kulturális sokszínűség hazájaként, az állami berendezés tekintetében kivételes jelenség lett a korabeli világban”.

A jubileumi év keretében arról emlékeznek meg, hogy a Piast-dinasztiát alapító I. Mieszko fejedelem valószínűleg 966 nagyszombatján, április 14-én keresztelkedett meg. Mieszkót a keresztség szentségében egy, a cseh Premysl-házból származó felesége, Dobrava udvarához tartozó pap részesítette, megteremtve ezzel a nyugati civilizációs körhöz csatlakozó lengyel állam létrejöttének előfeltételeit. A történészek több helyet jelölnek meg az esemény lehetséges színhelyéül, köztük van Mieszko udvarának két székhelye, a nyugat-lengyelországi Gniezno és Poznan.

Forrás: MTI, Pawel Cebula

Fotó: Prymaspolski.pl

Magyar Kurír