Május 5-én este különleges imavirrasztást vezetett a Szentatya a Szent Péter-bazilikában: a jelenlévők a „könnyek letörléséért”, minden szenvedő emberért imádkoztak. A pápa elmélkedését és az egyetemes könyörgések szövegét teljes egészében közöljük.

A Vatikáni Rádió beszámolója szerint a szertartáson a hívek leróhatták tiszteletüket a Siracusai Könnyező Szűzanya kegyhelyéről származó ereklyetartó előtt, Mária oltalmáért fohászkodva a neki szentelt hónapban. Az ereklyetartó azokat a könnyeket őrzi, amelyek az 1950-es években egy siracusai család otthonában a Szűzanya Szeplőtelen Szívét ábrázoló kerámia domborműből fakadtak. Megfelelő tudományos vizsgálatok után a szakértők megállapították: a jelenségnek nincs természetes magyarázata. Ezt követően a szicíliai püspökök hitelesnek nyilvánították a csodás könnyezést.

Az imavirrasztáson három tanúságtétel hangzott el: egy olasz család felidézte fiuk öngyilkosságának drámai történetét, egy katolikus pakisztáni újságíró – politikai menekült – beszélte el Olaszországba vezető viszontagságos útját, ahol családjával együtt új otthonra talált, végül egy fiú ikerpár számolt be arról, hogyan tértek meg újból édesanyjuk bánatának hatására.

A szertartáson kiosztották Ferenc pápa ajándékát, a vigasz és a remény jelképét: az Isten Bárányát ábrázoló fehér viaszérmet, melynek egyik oldalán a húsvéti bárány látható, a másikon pedig az irgalmasság szentévének logója.

Ezúttal tízen kaptak Agnus Dei-érmeket Ferenc pápától, olyan emberek, akik nagy szenvedések hordozói. A gyermekeik halálát sirató szülőket, valamint a közlekedési, illetve munkahelyi balesetek áldozatainak hozzátartozóit tömörítő szövetségek elnökei mellett átvehették az érmet: Eugène, diakónus Ruandából, aki az 1994-es népirtás idején számos hozzátartozóját elveszítette; Angelo, aki megismerte a börtönélet drámáját; Agostino, a hazárdjátékok áldozata; egy másik Angelo, egy volt hajléktalan.

A virrasztáson jelen lévő nők a legfontosabb női szerepeket jelképezték, képviselték: hitvestárs, édesanya, nagymama, a missziókban elkötelezett szerzetesnő, az utolsó stádiumban lévő betegek ápolója.

* * *

Ferenc pápa elmélkedése az imavirrasztáson:

Kedves testvéreim!

A tanúságtételek után, amelyeket meghallgattunk, és az Úr szavának fényében, amely megvilágítja szenvedéssel teli állapotunkat, fohászkodjunk mindenekelőtt a Szentlélek jelenlétéért, kérjük őt, hogy jöjjön közénk. Ő legyen az, aki megvilágosítja értelmünket, hogy megtaláljuk a vigasztalni képes, helyes szavakat, ő legyen az, aki megnyitja szívünket annak a bizonyosságnak a befogadására, hogy Isten velünk van, és nem hagy magunkra minket a próbatétel idején. Az Úr Jézus megígérte tanítványainak, hogy sosem hagyja őket egyedül: ő az élet minden helyzetében közel lesz hozzájuk oly módon, hogy elküldi nekik a vigasztaló Lelket (vö. Jn 14,26), aki majd segíti, megtartja és megerősíti őket.

A szomorúság pillanataiban, a szenvedéssel járó betegségben, az üldözés rémületében, a gyász fájdalmában valamennyien vigasztaló szóra szomjazunk. Erős szükségét érezzük annak, hogy valaki mellettünk álljon és együtt érezzen velünk. Megtapasztaljuk, mit jelent elveszettnek, zavartnak, olyan mélyen lesújtottnak lenni, amilyet sose gondoltunk volna. Bizonytalanul körbenézünk, hátha találunk valakit, aki tényleg át tudná érezni fájdalmunkat. Fejünk megtelik kérdésekkel, válaszokat azonban nem kapunk. Az értelem egymagában nem képes fényt árasztani bensőnkben, nem képes megragadni a fájdalmat, amelyet átélünk, és nem képes megadni a választ, amelyet várunk. Az ilyen időszakokban a szív érveire van szükségünk, egyedül ezek képesek megértetni velünk a magányunkat övező misztériumot.

Mekkora szomorúságot fedezhetünk fel sok ember arcán, akikkel találkozunk! Mennyi könnyet ontanak ki minden egyes pillanatban a világon; egyik különbözik a másiktól; együtt a vigasztalanság egész óceánját alkotják, amely könyörületet, együttérzést, vigasztalást kíván. A legkeserűbb könnyek azok, amelyeket az emberi gonoszság vált ki: olyasvalakinek a könnyei, akinek szeme előtt ragadták el tőle erőszakosan valamely szerettét; nagyszülők, anyák és apák, gyermekek könnyei… Vannak szemek, amelyek nemegyszer továbbra is az alkonyatot bámulják, és nehezen látják meg az új nap hajnalát. Rászorulunk az irgalomra, szükségünk van arra a vigasztalásra, amely az Úrtól érkezik. Mindannyiunknak szükségünk van rá. Ez a mi szegénységünk, de nagyságunk is: Isten vigaszáért fohászkodunk, aki eljön, és gyengédségével letörli a könnyeket szemünkről (vö. Iz 25,8; Jel 7,17; 21,4).

Fájdalmunkban nem vagyunk egyedül. Jézus is tudja, mit jelent sírni egy szeretett személy elvesztése miatt. Az evangélium egyik legmeghatóbb oldala: amikor Jézus sírni látja Máriát testvére, Lázár halála miatt, ő sem tudja visszatartani könnyeit. Mélyen megrendül és sírásban tör ki (vö. Jn 11,33–35). János evangélista ennek leírásával arra akar rámutatni, hogy Jézus osztozik barátai fájdalmában és vigasztalanságában. Jézus könnyei sok teológust zavarba hoztak a századok folyamán, de főképpen megmostak sok lelket, és csillapították sok seb fájdalmát. Jézus is megtapasztalta, saját bőrén, a szenvedéstől és a haláltól való félelmet, a csalódást és csüggedést Júdás és Péter árulása miatt, a barátja, Lázár halála miatti fájdalmat. Jézus „nem hagyja el azokat, akiket szeret” (Ágoston, In Joh 49,5). Ha Isten sírt, akkor én is sírhatok, annak tudatában, hogy megértésre találok! Jézus sírása az ellenszer a testvéreim szenvedésével szembeni közönyre. Az a sírás megtanít, hogy magamévá tegyem mások fájdalmát, osztozzam azok bajában és szenvedésében, akik a legfájdalmasabb körülmények között élnek. Felráz, hogy észleljem azok szomorúságát és kétségbeesését, akik úgy érzik, szeretteik testét is ellopták tőlük, és még egy hely sem áll rendelkezésükre, ahol vigaszra lelhetnének. Jézus sírását nem hagyhatja válasz nélkül az, aki hisz őbenne. Ahogyan ő vigasztal, nekünk is úgy kell vigasztalnunk.

Az elveszettség, az elérzékenyülés és a sírás pillanataiban Krisztus szívében felfakad az Atyához intézett imádság. Az ima az igazi gyógyír szenvedésünkre. Az imádságban mi is megérezhetjük Isten mellettünk való jelenlétét. Gyengéd tekintete megvigasztal minket, szavának ereje reményt önt belénk és megtart minket. Lázár sírjánál Jézus így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, amiért meghallgattál. Tudtam, hogy mindig meghallgatsz” (Jn 11,41–42). Szükségünk van erre a bizonyosságra: az Atya meghallgat minket és segítségünkre siet. Isten szívünkbe kiáradt szeretete lehetővé teszi, hogy azt mondjuk: ha szeretjük egymást, senki és semmi nem szakíthat el minket azoktól, akiket szerettünk. Pál apostol igazán vigasztaló szavakkal emlékeztet erre: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? […] De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,35.37–39). A szeretet ereje átalakítja a szenvedést azzá a bizonyossággá, hogy Krisztus győzedelmeskedik, és vele együtt mi is, átalakítja azzá a reménnyé, hogy egy napon ismét együtt leszünk, és örökké szemlélni fogjuk a Szentháromságnak, az élet és a szeretet örök forrásának arcát.

Minden kereszt mellett mindig ott áll Jézus anyja. Palástjával letörli könnyeinket. Kézen fogva felsegít és elkísér minket a remény útján.

* * *

Egyetemes könyörgések:

1. Az üldözött keresztényekért.

Felolvasó:
Imádkozzunk azokért, akiket a Jézus Krisztusban való hitükért üldözést szenvednek:
A vigasztaló Szentlélek tegye őket állhatatossá a próbatétel idején,
és adja ajkukra az igazság szavait, hogy nyíltan hirdessék az evangéliumot.

Szentatya:
Mindenható, örök Isten,
állj gyermekeid mellett, akik kiegészítik azt,
ami még hiányzik Krisztus szenvedéseiből testükben,
és vigasztald meg őket szenvedéseikben:
fogadd fájdalmukat neked tetsző áldozatként
a világ üdvösségére.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

2. Azokért az emberekért, akik közvetlen halálveszélyben vannak, akiket megkínoztak, rabszolgává tettek, vagy orvosi kísérletek eszközéül használtak fel.

Felolvasó:
Imádkozzunk azokért, akik közvetlen halálveszélyben vannak,
akiket megkínoztak,
akiket akaratuk ellenére orvosi kísérletek eszközéül használtak fel,
vagy a rabszolgaság különféle formáiba kényszerítettek:
az emberi igazságtalanságok közepette adjon nekik vigaszt az a tudat,
hogy egyetlen könnycsepp sem vész el Isten színe előtt.

Szentatya:
Mindenható, örök Isten,
azért küldted egyszülött Fiadat a világba,
hogy szabadságot hirdessen a rabszolgáknak
és szabadulást a foglyoknak:
nyújts segítséget azoknak, akik áldozatává váltak a rossz hatalmának.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

3. A háború, a terrorizmus és az erőszak áldozataiért.

Felolvasó:
Imádkozzunk azokért, akik háborúk, a terrorizmus
és az erőszak különféle formáinak áldozataivá váltak:
az Úr, aki elnyerte számunkra a béke húsvéti ajándékát,
hajoljon le gyengéden mindannyiukhoz,
és adja meg nekik, hogy tudjanak remélni.

Szentatya:
Mindenható, örök Isten,
te ott működsz az emberi szív mélyén is:
állítsd meg a háborúkat, térítsd meg az erőszakosok szívét,
és add meg az egész világnak a te békéd ajándékát.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

4. A kihasznált gyermekekért, és gyermekkoruktól megfosztott fiatalokért.

Felolvasó:
Imádkozzunk azokért a gyermekekért és fiatalokért,
akiket nem szeretnek, kihasználnak, megerőszakolnak és megsértenek méltóságukban:
az Úr, aki mindig különös szeretettel fordult a gyermekek felé,
gyógyítsa be sérüléseiket, és alakítsa sebeiket új életörömmé.

Szentatya:
Mindenható, örök Isten,
te vigaszt nyújtasz a megtörteknek és megtéríted az emberek szívét:
Atyai, gyengéd kezeddel töröld le az ártatlanok könnyeit,
és add meg, hogy őszinte bűnbánatot tartsanak, akik botrányt okoznak.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

5. Mindazokért, akik súlyos testi betegségben szenvednek, a fogyatékosokért és családtagjaikért.

Felolvasó:
Imádkozzunk mindazokért, akik testükben
betegségtől, fogyatékosságtól, törékenységtől szenvednek:
az Úr Jézus kapcsolja szenvedéseiket az övéhez,
és adja meg nekik azt a bizonyosságot,
hogy a kereszt misztériumában minden a világ üdvösségét szolgálja.

Szentatya:
Mindenható, örök Isten,
te a test és a lélek orvosa vagy:
enyhítsd beteg testvéreink szenvedéseit,
légy mellettük kereszthordozásukban,
és tedd őket a húsvéti misztérium részesévé.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

6. Mindazokért, akiket jogtalanul vádoltak meg, az ártatlanul bebörtönzöttekért, akik jogtalanságot szenvedtek el.

Felolvasó:
Imádkozzunk mindazokért, akik az emberi igazságtalanság miatt szenvednek:
Jézus, ártatlan bárány, te jól ismered a szenvedést,
nyújts világosságot nekik a körülöttük lévő sötétségben,
és vigasztald meg őket jelenléteddel.

Szentatya:
Mindenható, örök Isten,
te az igaz védelmezője vagy,
győzd le a félrevezetés és a hamisság sötétségét,
amely fogva tartja az embereket,
és add, hogy mindenki az igazság világosságában éljen.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

7. Mindazokért, akiket elhagytak, elfeledtek, akik depressziótól és kétségbeeséstől szenvednek, akik tele vannak aggodalommal és reménytelenséggel.

Felolvasó:
Imádkozzunk mindazokért, akik elhagyatottságban és magányban,
vigasztalanságban és elkeseredve,
reménytelenül és aggódásban élnek:
az Úr Jézussal való kapcsolatból fakadó testvériség és közösség
ízleltesse meg velük az egyházhoz tartozás vigaszát.

Szentatya:
Mindenható, örök Isten,
Fiad a kereszten átélte az elhagyatottság keserűségét,
hogy bekapcsoljon minket a veled való szeretetközösségbe:
add, hogy az egyház egyre jobban családias meleget árasztó otthon legyen,
ahol megtapasztalhatjuk a testvériség örömét.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

8. A különféle függőségekben szenvedőkért.

Felolvasó:
Imádkozzunk azokért, akik különféle függőségek miatt szenvednek:
az embernek az a felszabadulása, amelyet vére árán az Úr Jézus elnyert,
segítse beláttatni szívükkel és értelmükkel,
hogy a jó utat érdemes választani,
és erősítse meg akaratukat, hogy a szabadulás útján haladjanak tovább.

Szentatya:
Mindenható, örök Isten,
te szabadnak teremtettél minket, hogy őszinte szívvel keressünk téged:
add, hogy ne essünk vissza a szolgaságba,
és emeld fel nyomorukból azokat, akik új rabság áldozataivá váltak.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

9. Azokért a családokért, akik elveszítették gyermeküket annak születése előtt vagy után, akik elhunyt szerettüket siratják.

Felolvasó:
Imádkozzunk azokért, akik egy szeretett személy halála miatt sírnak:
az Úr Jézus, aki sírt barátja, Lázár halála miatt,
és akit mindig érzékenyen érint az emberi fájdalom,
törölje le könnyeinket, és adja meg nekik a feltámadás hitét.

Szentatya:
Mindenható, örök Isten,
te vagy minden vigasztalás és a biztos remény forrása,
nyisd meg országodat elhunyt testvéreinknek,
és tölts el bennünket azzal a bizonyossággal,
hogy egyedül benned az élet nem elvész, hanem átalakul,
és hogy a szeretet kötelékét semmi és senki nem szakíthatja el.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió angol nyelvű szerkesztősége

Magyar Kurír