Forrai Tamás idén hatéves periódust zár, február 2-án átadja a provinciálisi feladatot Vízi Elemérnek. A leköszönő provinciális kifejezte örömét, hogy az öt évvel ezelőtt kitűzött célok elérésében terv szerint haladtak előre, a közösségi életben, a lelkigyakorlatokban, a miskolci gimnáziumban és a Párbeszéd Házában is konkrét, lényegi lépések történtek. Célul tűzték ki a nagyobb társadalmi felelősségvállalást, az e célból létrehozott intézmények, így a jezsuita roma szakkollégium fejlesztését. Kialakították a jezsuita szakkollégiumok hálózatát. Nem mindig az előre kidolgozott terv szerint haladtak, a kor időnként más igényekkel állt elő: a Jezsuita Menekültszolgálat például egy ilyen igényre volt válasz. Ugyanakkor folyamatosan végeztek reflexiót, amely néha arra vezetett, hogy bizonyos terveket — így például egy budapesti gimnázium lehetőségét – el kell engedni. 

A magyar provinciális felhívta a figyelmet arra, hogy idén választották meg a jezsuita rend általános elöljáróját, Arturo Sosát, akinek a személye sokat elárul az irányvonalakról: ő az első nem európai generális, társadalomtudós, nagy képzési és vezetői tapasztalattal rendelkezik. A rendi gyűlésen körvonalazódott, hogy módszert, megközelítést szeretnének meghatározni, és visszatérni a megkülönböztetés tapasztalatához. A feszült világban folyamatos reflexióval keresik az utakat, miközben benne maradnak a feszültségben. Hozzátette, hogy az új magyar provinciális – Vízi Elemér, aki február 2-án veszi át a helyét – a Manréza lelkigyakorlatos házuk igazgatója volt: ő is a megkülönböztetés, a reflexió kultúráját hozza magával.

A két legfontosabb kérdés a romák és a migráció kérdése, ezekre másokkal együtt reflektálva keresik a válaszokat. A reflexióból döntések és lemondások is születnek, kialakul a döntésnek egyfajta kultúrája. Megtanulnak bátran tervezni, oly módon, hogy amit létrehoznak, az fenntartható legyen. Ezt különösen fontosnak tartják napjainkban Magyarországon, amikor sok terv kimenetele bizonytalan, mert pályázatokra épül.

Forrai Tamás végül az újonnan induló programokról tájékoztatott. Miskolcon idén indul a Közös-Tér elnevezésű program, amelynek gondolata már 2008-ban megszületett: célja a közösségteremtés az Avas déli részén, a sport és a kultúra segítségével. 2017-ben mind formájában, mind tartalmában megújul havi magazinjuk, A Szív: fiatalosabb, párbeszédesebb lesz, a keresőket igyekszik megszólítani. Az idei évben fontos célkitűzésük a professzionalitás, a szakmai elmélyülés. 

A provinciális külön kitért a menekültszolgálatra, amely működésének második évében két fontos cél körvonalazódott: a társadalom érzékenyítése és az integráció támogatása. Elsősorban a fiatalokhoz szeretnének szólni az érzékenyítéssel, iskolai programokat, óravázlatokat dolgoznak ki. Az oltalmazott státusszal rendelkező, itt maradni akaró menekülteket támogatják a lakhatás megoldásában. 


Emlékeztetett Ferenc pápának arra a felhívására, hogy a keresztény közösségek segítsenek a befogadásban, az integrációban. Szerkesztőségünk kérdésére Forrai Tamás elmondta, hogy 2015 májusában a felhívásra válaszolva a jezsuita rend Budapesten befogadott egy kurd családot Bicskéről. További öt fiatal felnőttet fogadtak be a bicskei tábor feloszlatásakor: két afgán muszlim férfit, két nigériai és egy kameruni keresztény nőt.

A következő lépésben partnereket keresnek kezdeményezésükhöz. Olyan közegbe szeretnék bevinni a menekülteket, ahol egy nagyobb közösség számára a jelenlétük megújító evangéliumi feladat lehet. A programban már benne vannak egyházi intézmények, szerzetesrendek, plébániai családos közösségek: nem átmeneti szállást nyújtanak, hanem egy-másfél évig tartó lehetőséget. Szakmai segítséget a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól kapnak ehhez. 

Hangsúlyozta, hogy fontos a nyelvi, kulturális integráció. A Patrona Hungariae gimnázium kérésükre vállalta a feladatot, hogy segíti néhány diák beilleszkedését. A Miskolci Egyetem még a válság előtt kidolgozott egy új pedagógiai koncepciót a nyelvi integrációra, ezt szeretnék használni és olyan modellé tenni, amely átadható mások számára is. Nemzetközi tapasztalatokat is használnak az érzékenyítésben: egy spanyol jezsuita menekültszolgálati anyag az órai csoportos munkát segíti, egy másik, a szír válságot bemutató e-learninges forma érdeklődő középiskolásoknak szól, egyéni munkán alapul.

A jezsuita provinciális az érzékenyítéssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy akkor működik, ha a magyar társadalom egy kicsit megszabadul félelmeitől, egzisztenciális aggodalmaitól, és megérti, hogy valami átalakulóban van a mai világban. Európai kérdés, hogy túl tudunk-e lépni a félelmeinken. 

Forrai Tamás megosztotta a sajtó képviselőivel, hogy a közelmúltban indult közel-keleti támogató programjuk: egy bejrúti oktatási központot segítenek, amelyet egy Homszban 2014-ben meggyilkolt holland jezsuitáról, Frans van der Lugtról neveztek el. A magyar jezsuiták kampányt indítottak annak érdekében, hogy segítsék az ott tanuló mintegy háromszáz szír és iraki gyermek oktatását. Fontosnak tartják, hogy a hazai társadalom is megértse, mennyire fontos innen segíteni. Kifejezte örömét, hogy Magyarországon egyre több kisebb csoport van, melyek megszólíthatók, felelősséget vállalnak.

Jancsó Annamária, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának munkatársa elmondta, hogy Hölvényi Kristóf a Nemzetközi Jezsuita Menekültszolgálat munkatársaként jelenleg Bejrútban van, fotókat készít a központról. A társadalmi érzékenyítő programokhoz szeretnék majd használni a fényképeket. Már most is létezik egy mozgó fotókiállításuk, amit oktatási intézmények a honlapjukon keresztül kérhetnek, a mobil tárlatot az országban lehet szállítani.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír