Püspöki szentmisével, közös imádsággal ünnepelték október 8-án a Boldogságos Szűz Máriát mint hazánk pártfogóját, a Magyarok Nagyasszonya-templomban Székesfehérváron. Spányi Antal megyéspüspök népünk és az Isten Anyja bensőséges kapcsolatát hangsúlyozta.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Börtönlelkészként is az a tapasztalom, mekkora jelentősége van egy pártfogónak, aki minden vétsége ellenére bízik a fogvatartottban, minden lehetőséget megragad a segítségnyújtásra. Magyarok Nagyasszonya ünnepe azt juttatja eszembe, hogy a saját életünkben elkövetett bűneink ellenére is milyen jó, hogy fordulhatunk valakihez, akire Jézus azt mondta, Ő a Ti Anyátok. Remélhetünk abban, hogy Mária tenni akar értünk személyes sebzettségünkben és a bűnökkel terhelt magyar nemzetért is. Hozzá fordulhatunk, hogy enyhítse terheink hordozását, kérhetjük Tőle, egyéni, közösségi és nemzeti gyógyulásunkat is” – mondta Tornyai Gábor plébános a szentmise elején, majd köszöntötte a főpásztort, aki évről évre együtt ünnepel a plébánia híveivel.

Spányi Antal püspök beszédében visszatekintett elődeink Mária-tiszteletére és kifejtette: évszázadokkal ezelőtt megjelent az irodalomban, a művészetekben, hogy a hívő emberek mint hazánk védasszonyához könyörögtek a Szűz Anyához. A török alóli felszabadulást is egyértelműen a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították. I. Lipót császár és király hazánkat 1693-ban ismét felajánlotta Szűz Máriának, követve ezzel Szent István példáját. A király pénzein is megjelenik a Szűzanya, de a régi magyar zászlók is eszünkbe juttatják, hogy Mária része nemzeti kultúránknak, katolikus kultúránk gyökereinek.

„Amikor Szent István halála előtt úgy döntött, nem keres emberi szövetségest, hanem Máriának, a Napba Öltözött Asszonynak ajánlja fel minden művét, az egész országot, akkor látnunk kell, nekünk sincs más utunk ma” – emelte ki a püspök. A király példája nyomán, a Magyarok Nagyasszonyáról mi sem gondolkodhatunk másképpen. Fel kell tennünk a kérdést: mit jelent mindenünket, az életünket odaadni Istennek, a Szűzanya által. Megvan-e bennünk az a feltétel nélküli bizalom, amely egy gyermek és édesanyja között van? Tudjuk-e hittel és bizalommal járni életünk útját, amikor saját családunkban sem értenek meg, amikor aggódunk a kereszténységért, Európáért? – sorolta fel a kérdéseket a főpásztor, majd hozzátette: „Ahogy a Szent Szűz megáldotta a Szent István-i művet, úgy remélhetjük, Máriával nekünk sem kell szoronganunk, félnünk a jövőtől. Nem tudhatjuk, mi fog történni holnap, de azt igen, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik.”

„Ha Máriához fohászkodunk, meg fogja hallgatni imánkat, közbenjáró szeretetére mindnyájunknak nagy szüksége van” – zárta gondolatait a megyéspüspök. – „Adja az Úr, hogy a Magyarok Nagyasszonyát ne csak megszokásból ünnepeljük, hanem a hétköznapok terheit neki felajánlva, újféle gondolkodásmóddal. Azzal a belső meggyőződéssel, hogy Isten áldásával és Mária oltalmával élhetünk, és ezt adjuk át otthonainkban szeretteinknek is. Imádkozzunk tovább nemzetünkért, de imádkozzunk a népekért is, hogy a Boldogságos Szűz Mária legyen egész nemzetünk és minden nép pártfogója, és vezessen el bennünket Szent Fiához.”

Fotó: Lakata Pál

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír