Angéla a Garda-tó melletti Desenzanóban született 1474-ben egyszerű emberek gyermekeként. Már tíz éves korában elveszítette szüleit, ezért nagybátyja vette magához nővérével együtt. Angéla először remete szeretett volna lenni, megszökött otthonról, de nagybátyja hazavitte. Akkor belépett Szent Ferenc harmadrendjébe, és azon volt, hogy az evangéliumi tanácsokat minél tökéletesebben valóra váltsa.

Angéla huszonkét éves korában fölfigyelt arra, hogy a legtöbb gyermek iskolai és hitbeli képzés nélkül nő fel. A szegény emberek meg sem tudták fizetni gyermekeik iskoláztatását, s maguk a szülők is többnyire teljesen tudatlanok voltak. Lelkesedése magával ragadta barátnőit is, és mind kijelentették, hogy készek neki segíteni. Már akkor kitűnt, hogy Angélának határozott tehetsége van mások vezetésére és irányítására. Összegyűjtötte a szegények lányait, hogy hittanra tanítsa őket.

 

Ebből a tevékenységből olyan szemmel látható áldás fakadt, hogy Angélát meghívták a közeli Bresciába, hogy ott is hozzon létre hasonlót.

Kezdetben csak a szegény lányok hitoktatása volt Angéla szándéka, de lassan a nők teljes nevelésére és formálására is kiterjedt figyelme.

Angéla életének egyik kiemelkedő eseménye volt a Szentföldre tett zarándoklat 1524-ben.

 

Útközben Kréta szigetén hirtelen elveszítette szeme világát. Erős lélekkel hárította el a gondolatot, hogy visszatérjen, s mélységes összeszedettségben elvégezte a zarándoklatot. Hazatérőben ugyanazon a helyen hirtelen visszanyerte látását. Egy évvel később, 1525-ben, mely szentév volt, immár ötvenévesen Rómába zarándokolt, hogy elnyerje a jubileumi búcsút. VII. Kelemen pápa magánkihallgatáson fogadta.

Hazatérése után Bresciában közösségbe fogta össze segítőtársait. 1535-ben huszonnyolc lány Istennek szentelte magát, és csatlakozott Angéla művéhez. Ezzel a lépésükkel azonban annyira megelőzték korukat, hogy megértésre nem találhattak.

 

Hogy Istennek szentelt nők a világban éljenek és rendszeres apostoli munkát végezzenek, sok egyházi méltóság szemében elképzelhetetlennek látszott. A Merici Angéla által kidolgozott szabályzatot a veronai püspök engedélyezte ugyan, és később a pápa is jóváhagyta, de ez a mozgási szabadság, sajnos nem sokáig tartott.

 

Társasága, amelyet Szent Orsolya oltalma alá helyezett – ezért nevezték őket később orsolyitáknak –, eleinte még az alapítónő szellemében dolgozott tovább. De alig néhány évvel halála után klauzúra alá helyezték őket. 1566-ban a Szentszék elrendelte minden olyan női rend föloszlatását, amely nem klauzúrás és nem ünnepélyes fogadalmas. Az orsolyiták is kénytelenek voltak szerzetesruhát ölteni. A rend Angélának köszönhető előretörését azonban már nem lehetett teljesen visszafordítani. Az orsolyiták számára a klauzúra csak a közös ima szempontjából lett kötelező. Ez pedig már hatalmas újításnak számított az addigi gyakorlattal szemben.

Angéla 1540. január 27-én szentség hírében halt meg Bresciában. Sírja hamarosan zarándokhely lett, Borromei Károly bíboros sokat fáradozott boldoggá avatása érdekében. Ennek ellenére Angélát több mint 250 évvel a halála után avatták szentté.

 

Elgondolásai túlságosan modernek voltak. Azokban az időkben, amikor a nevelés szinte embertelenül szigorú volt, Angéla ezt írta lelki lányainak: „Könyörögve kérlek titeket, arra törekedjetek, hogy lányaitokat szeretettel kapcsoljátok magatokhoz, szelíd és jóságos kézzel vezessétek őket, ne parancsolgatva vagy szigorúsággal. Ez más szóval azt jelenti, hogy fölszabadítjuk a lelkeket, ha a gyengékbe és bátortalanokba bátorságot öntünk, szeretettel intjük őket, mindenkinek példánkkal prédikálunk, és hirdetjük nekik azt a nagy örömet, amely ott fenn készen vár rájuk.”

Merici Szent Angela ünnepét 1861-ben vették föl a római naptárba, május 31-re. Amikor a Boldogságos Szűz királynői méltóságának ünnepét erre a napra tették (1955), Angélát áthelyezték június 1-re, majd 1969-ben halála napjára, január 27-re.

 

Urunk, Istenünk, szüntelenül ajánljon minket irgalmadba Merici Szent Angéla szűz közbenjárása, hogy szeretetének és okosságának lelkesítő példáját követve tanításodat megtartsuk és életünkkel megvalljuk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

(Forrás: Diós István: A szentek élete)

Magyar Kurír