Rómában november 30-án a délelőtt tíz órakor tartott szentmisén nyitották meg hivatalosan a megszentelt élet évét a Szent Péter-bazilikában. Mivel Ferenc pápa törökországi látogatása miatt nem lehetett jelen, a szentmise főcelebránsa João Braz de Aviz bíboros volt.

Az alábbiakban közzétesszük Ferenc pápának az erre az alkalomra küldött üzenetét, amelyet a szentmise elején felolvastak, valamint João Braz de Aviz bíboros szentbeszédét.

Ferenc pápa üzenet a megszentelt élet évét megnyitó szentmisére

Kedves megszentelt nővéreim és testvéreim!

Nagy örömmel fordulok hozzátok ezen jeles alkalomból, a megszentelt élet évét megnyitó szentmise kapcsán. Nagyon szerettem volna személyesen is veletek lenni, ahogy biztosítottalak már benneteket erről, de Isten másképp akarta.

A megszentelt élet évének meghirdetésével a szerzetesi élet megújításáról szóló Perfectae caritatis kezdetű határozat kihirdetésének ötvenedik évfordulóján mindenekelőtt az volt a szándékom, hogy újra felmutassuk az egész egyház előtt a sequela Christi [Krisztus-követés] e sajátos formájának szépségét és értékességét, amelyet valamennyien képviseltek, ti, akik úgy döntöttetek, hogy mindent elhagytok, hogy közelebbről követhessétek Krisztust az evangéliumi tanácsok fogadalmával. A sokféle programon keresztül, amelyek a következő hónapokban lesznek Rómában és az egész világon, életetek tündöklő tanúságtétele lámpatartóra helyezett lámpás lesz, hogy fényt és meleget árasszon Isten egész népének. Nektek is megismétlem sürgető felhívásomat, amellyel egy évvel ezelőtt a legfőbb szerzetes elöljárókhoz fordultam: ébresszétek fel a világot, világosítsátok meg prófétai és árral szemben haladó tanúságtételetekkel!

Hogyan tudjátok megvalósítani ezt a felhívást, nemcsak ebben a különleges, nektek szentelt évben, hanem mindig? Három útmutató szót mondok nektek.

Legyetek vidámak! Mutassátok meg mindenkinek, hogy Krisztus követése és evangéliumának tettekre váltása boldogsággal tölti el szíveteket. Fertőzzétek meg ezzel az örömmel a hozzátok közeledőket, és akkor sokan fogják kérdezni tőletek örömetek okát, és felébred bennük a vágy, hogy osztozzanak ragyogó és lelkesítő evangéliumi kalandotokban.

Legyetek bátrak! Aki érzi, hogy az Úr szereti őt, az teljesen belé tudja vetni bizalmát. Így tettek alapítóitok is, új utakat nyitva Isten országának szolgálatára. A benneteket kísérő Szentlélek erejével menjetek el a világ útjaira és mutassátok meg az evangélium megújító erejét, amely ha tettekre váltják, ma is csodákat visz végbe, és az ember minden kérdésére választ tud adni.

Legyetek közösségi emberek! Mély személyes közösségben Istennel, akit életetek porro unumának [mint egyetlen szükségest] (vö. Lk 10,42) választottatok, fáradhatatlanul építsétek a testvériséget, mindenekelőtt a kölcsönös szeretet evangéliumi törvényét megtartva magatok között, azután pedig mindenkivel, különösen a legszegényebbekkel. Mutassátok meg, hogy az egyetemes testvériség nem utópia [elérhetetlen vágy], hanem magának Jézusnak az álma az egész emberiségről.

Kedves megszentelt nők és férfiak, köszönöm, hogy eljöttetek ma ide, hogy ünnepélyesen megnyissátok a megszentelt élet évét. Köszönetet mondok João Braz de Aviz bíborosnak, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációja prefektusának is, aki nevemben bemutatja a szentmisét. Szeretném kifejezni hálámat José Carballo érseknek is, valamint a dikasztérium minden tagjának, hogy nagylelkűen dolgoznak az erre az évre tervezett programok sikerén.

Miközben rábízom a megszentelt élet ma kezdődő évét Szűz Máriára, az Atya egyedülálló módon szeretett leányára, akit a Szentlélek minden kegyelmi ajándékkal felékesített, a ti legfőbb példaképetekre, imáimban mellettetek vagyok, és szívből adom rátok, akik itt jelen vagytok, apostoli áldásomat.


João Braz de Aviz bíboros szentbeszéde a megszentelt élet évét megnyitó szentmisén

Kedves testvérek és nővérek!

Ma új egyházi évet kezdünk az egyházban az egész világon. Elkezdjük az adventi időszakot. Személyes tanítványi életünkben és közösségeinkben Jézus születésére készülünk. Ugyanakkor lelkünk „Krisztus idők végén bekövetkező második eljövetelének várására” is figyel (vö. Római misekönyv). Ebben a keresztény remény által fémjelzett időszakban az ég felé fordítjuk tekintetünket és felébresszük a várakozást szívünkben, hogy befogadjuk az Urat, aki már eljött, aki minden nap velünk van, és aki egy napon el fog jönni dicsőségben.

Tegnap este sokan elmentünk a Santa Maria Maggiore-bazilikába az imavirrasztásra. Miként Ferenc pápa teszi sokszor, mi is Máriának akartuk ajánlani a megszentelt élet évének útját és sikerét. Meghallgattuk az Úr igéjét, részleteket hallottunk megszentelt életről szóló tanítóhivatali dokumentumokból és tanúságtételeket szent alapítóinktól. Mindnyájan együtt voltunk, különböző karizmák fiai és leányai, egy szívvel-lélekkel figyeltünk és imádkoztunk az Úr előtt, és Mária, az ő anyja és a mi anyánk előtt. Nem nélkülöztük a szentatya szavát sem, ahogyan ma, úgy tegnap is szólt hozzánk.

Az előbb hallhattuk Ferenc pápát, hogy szívesen lenne velünk „ezen jeles alkalomból, a megszentelt élet évét megnyitó szentmise kapcsán”. Biztosítjuk őt imánkról és vele való teljes közösségünkről, ő ugyanis Törökországban van, testvéri találkozón Bartolomaiosz pátriárkával, és a vallásközi párbeszéd elmélyítéséért muzulmán testvéreinkkel és nővéreinkkel. A 2015. évet a megszentelt személyeknek akarta szentelni, az egész egyházból való nőknek és férfiaknak, akiket az Úr napjainkban végtelenül szerető tekintettel arra hívott, hogy közelebb éljenek a Szeretet-Istenhez, mégpedig a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi tanácsai által. Ezért a megszentelt élet évét a keresztény remény jegyében kezdjük, mert az Úr hűséges, és irgalmával átalakítja hűtlenségeinket. Nem csalódik, aki bízik benne.

Izajás prófétához hasonlón mi, megszentelt férfiak és nők is érezzük, hogy rászorulunk az Úr irgalmára, és a prófétával mondjuk: „Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük szívünket, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért!” (Iz 63,17). Ez az Istennel, az Atyával való bizalomteljes kapcsolat, melyet Jézus tanítványaiként és megszentelt személyekként meghívásunk kezdetétől megtapasztaltunk, ez teszi lehetővé, hogy szenvedéllyel éljük meg a jelent. Az Úr ugyanis leszállt közénk karácsonykor, Isten közel jött hozzánk, egy lett közülünk, és senki más [isten] nem tett ilyen sokat a benne bízókért (vö. Iz 64,3). Ezért mondjuk a megszentelt élet évének kezdetén: „Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz, a te kezed művei vagyunk mindnyájan” (Iz 64,7).

Jézustól ma – Márk evangéliumából – erős felhívást hallunk: „Legyetek éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik!” (Mk 13,35sk).

Minél inkább hagyjuk, hogy az Atya kezeivel formáljon minket, vagyis minél inkább rábízzuk magunkat a minket szerető Atya kezeire, annál biztonságosabban járjuk utunkat, és annál éberebbek leszünk a Fiával való találkozáskor, amikor eljön. Ez a hozzáállás nagy mélységet adhat ennek a most kezdődő évnek.

Most szeretnénk figyelmesen meghallgatni Ferenc pápa várakozásait, amelyeket a megszentelt élet évének kezdetére írt apostoli levelében találunk [Az Öröm tanúi, 2014. november 29.]:

1. „Hogy mindig igaz legyen, amit egyszer mondtam: »Ahol szerzetesek vannak, ott öröm van.« Meg kell tapasztalnunk és meg kell mutatnunk, hogy Isten képes betölteni a szívünket, képes boldoggá tenni minket, olyannyira, hogy nem kell máshol keresni boldogságunkat.”

2. „Azt várom továbbá, hogy »felébresszétek a világot«, hiszen a megszentelt élet megkülönböztető jegye a prófécia.” „Az evangéliumi radikalitás mindenkinek feladata, nemcsak a szerzeteseknek. Ám a szerzetesek különlegesen, prófétai módon követik az Urat.” „Ezt kell tehát ma első helyre tennetek: »prófétáknak lenni, akik arról tanúskodnak, miként élt Jézus ezen a földön… Egy szerzetes sosem mondhat le a próféciáról!«”

3. „A szerzeteseknek és szerzetesnőknek – az összes többi megszentelt személyeknek nemkülönben – az a feladata, hogy a »kommunió szakértői« legyenek. Azt várom ezért, hogy a II. János Pál pápa által megfogalmazott »közösségi lelkiség« megvalósuljon, és ti elsők legyetek azok között, akik felismerik »az előttünk álló nagy kihívást« ebben az új évezredben: »a közösség otthonává és iskolájává tenni az egyházat«.”

4. „Még azt is várom tőletek, amit az egyház minden tagjától, hogy tudniillik lépjetek ki házatok küszöbén és induljatok el az egzisztenciális peremterületek felé. »Menjetek el az egész világra« – ez volt Jézus utolsó mondata, amelyet övéihez intézett, és amelyet ma is mindnyájunknak megismétel (vö. Mk 16,15). Az egész emberiség vár ránk.”

5. „Arra számítok, hogy a megszentelt élet minden formája felteszi magának a kérdést: mi az, amit Isten és az emberiség ma kér? […] A megszentelt élet éve csak akkor válik igazi kairosszá, isteni, kegyelemben és átalakulásban gazdag idővé, ha odafigyelünk a világ szükségleteire és tanulékonyan követjük a Lélek indításait.”

Tegyük még hozzá Ferenc pápa e konkrét programjához az egyiket a három útmutató szó közül, melyeket ma adott számunkra, ez magában foglalja a másik kettőt is: legyetek bátrak!

Érezzük magunkénak ezt a Ferenc pápa által megfogalmazott konkrét programot, amely segít, hogy a megszentelt élet évében a három központi valóságra tudjuk összpontosítani figyelmünket: evangélium – prófécia – remény. Egy üdvözléggyel kérjük Máriát, hogy mindezt már most el tudjuk kezdeni megvalósítani. [Üdvöz légy, Mária…]

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: news.va

Magyar Kurír