Jézus az ő emberségét viszi magával az Atyához, és ezáltal ott lesz a mi emberségünk is Istennél – fogalmazta meg az ünnep lényegét Pakot Géza SJ május 25-én, a szatmárnémeti székesegyház búcsúján, a Schönberger Jenő püspök által bemutatott szentmisén.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Urunk mennybemenetele összeköti a földet és az eget. Jézus ekkor tér vissza az Atyához, az ő országába és foglalja el helyét emberi testben is a Szentháromság közösségében. Ezt ünnepelték számos országban a katolikus hívek május 25-én, áldozócsütörtökön. A szatmáriak számára ez az ünnep a székesegyház búcsúja, mely idén különleges módon egybeesett Hám János püspökké való kinevezésének évfordulójával.

Ezt emelte ki Schönberger Jenő püspök is az esti ünnepi búcsúi szentmise elején, amikor emlékeztetett, hogy a székesegyház titulusa Urunk mennybemenetele, mely mozgó ünnep lévén idén egybeesett egy, a szatmáriak számára fontos évfordulóval: 190 évvel ezelőtt nevezték ki Hám Jánost szatmári püspöknek.

Ma, amikor azt ünnepeljük, hogy az Úr Jézus a mennybe fölemelkedett, imádkozunk, hogy kéréseinket is vigye magával, engedje a Jóisten minél előbb, hogy a boldogok között tisztelhessük nagy püspökünket – fogalmazott a főpásztor. – Testvéreim, mindannyiótoknak, akik eljöttetek a különböző plébániákról ide, van valamilyen kérése. Valamit szeretnénk mindannyian rábízni a mennybe menő Krisztusra, hogy esdje ki azt számunkra a mennyei Atyánál. Kérlek titeket, kéréseitek mellett legyen ott Hám János püspökünk boldoggá avatása is. Egyházmegyénkben ezért imádkozunk minden szentmise után, és hiszem, hogy Isten meg fogja hallgatni mindannyiunk kérését is e mellett.

Pakot Géza SJ, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisa volt a búcsú ünnepi szónoka. Homíliájában előbb elhelyezte az ünnepet Jézus életének történései között, majd bemutatta, hogyan lett a mennybemenetel az emberiség égbe emelkedésének szimbóluma és lehetősége egyben.

Egy olyan nagy ünnepre gyűltünk össze, amely megbújik húsvét és pünkösd ünnepe között – emlékeztetett a szónok. – Húsvétkor bennünk van a nagy rácsodálkozás Isten csodájára, aki képes a halálból újra életre támadni. Pünkösdkor pedig összegyűlnek a tanítványok Mária köré, megkapják a Szentlelket, és elindul az Egyház a nagy útjára. Nekünk elindul az életünk, mintegy megtermékenyül az új szövetség népe, akik mi vagyunk mind, akik a keresztségben Isten népévé, Jézus barátaivá lettünk, az ő örökösei vagyunk.

A mennybemenetel is egy olyan környezetben történik, amelyben maguk a tanítványok is kételkedtek. Nem volt meg a húsvéti ujjongás és a Szentlélek tüze, amely megvilágosít, erőt ad. Itt még egy megállás, egy várakozás van, de vajon mi történik ezen a napon? Mit jelent az, amit ők látnak, ami után ők feltekintenek az égre? Egy nagy beteljesedés jön a mennybemenetellel. Jézust ünnepeljük, aki Krisztus király lesz számunkra, aki elfoglalja a mennyei Atyánál, a mennyországban az ő trónját. Azt a biztos mennyei helyet, azt a trónust, amelybe mindannyiunk élete ezután kapaszkodik – hangsúlyozta a jezsuita szerzetes.

Két nagy mozzanat van Krisztus életében. Az első a karácsonyi megszületés, amikor emberré lesz az Isten. Ez az ő életének az első nagy lépése – folytatta Pakot Géza. – A második a mennybemenetel, amikor az ő életének a beteljesedése következik. Megjelenik a felhőkön, mint ember, az ember fia az „ős Öreg” előtt, aki neki ad minden hatalmat a földön és az égen. Krisztus király lesz mindörökké. Azt ünnepeljük ma, hogy nekünk van királyunk. Olyan uralkodónk van, akinek teljessé válik az élete és a küldetése: ő, aki pap, próféta és király. Visszatér az Atyához, és magával viszi a mi emberségünket.

Vannak olyan teológusok, akik azt mondják, hogy így a Szentháromság része lett az emberiség is. Jézus az ő emberségét viszi magával az Atyához, és ezáltal ott lesz a mi emberségünk is Istennél. Mi is, Krisztushoz hasonlóan a világra jöttünk, és a mi életünk is arra vár, hogy a Megváltóhoz hasonlóan, a mennybemenetellel megtalálja az örök hazát, az örök boldogságot nála. Krisztus szenvedélyes szeretettel van irántunk a mennyországból. Nemcsak elküldi majd később Szentlelkét, amit pünkösdkor ünneplünk és magunkhoz fogadunk majd a bérmálásban, hanem ő maga a mi örök vezérünk. Minden örömünkkel, minden bánatunkkal hozzá fordulunk, és ilyenkor minden pillanatunkban úgymond a mennyországba emelkedünk – biztatott a szónok.

A szentmise végén Hársfalvi Ottó plébános emlékeztetett az első könyörgés szövegére: Krisztus mennybemenetele a mi felemelkedésünk is, majd hozzátette: talán éreztük ebben a szentmisében is, és minden szentmisében felemelkedünk egy kicsit. A mennyország nincs is olyan messze, a mennyország le akar jönni hozzánk. Most, amikor itt vagyunk, összegyűltünk, hívek és papok a püspökkel, talán ezt érezzük. Itt van az Egyház, és maga az élő Egyház a mennyországnak egy része – a mennyország itt van közöttünk.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír