A megszentelt élet – végéhez közeledő – évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Kérjük olvasóinkat, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük –, mit jelent ő számukra. Feldhoffer Magdolna nővért Nagy Brigitta és Varga Júlia mutatja be.

1926-ban Ván Zsuzsanna alapította meg a Szűz Mária Társaságot a lelkipásztorkodó papság segítésének céljával. Legjelentősebb intézményükben, Budapesten, a VI. kerületi Vörösmarty utca 34. szám alatti Collegium Josephinumban papi hivatásra készülő, szegény sorsú fiúkat neveltek. 1944–45-ben ötven zsidó származású gyermeket és húsz felnőttet rejtegettek itt úgy, hogy az internátust csak egy deszkakerítés választotta el az Andrássy út 60.-tól. 1948-ban, amikor Mindszenty bíborost az ÁVO a szomszédban tartotta fogva, a házat kisajátították. A nővérek közül néhányan a III. kerületi Jablonka úti kis házukba költöztek. 1990-ben itt kezdték újra közösségi életüket, majd a rendház mellett 1995-ben újra megnyitották a Collegium Josephinumot is, de fiúk helyett immár főiskolás és egyetemista lányok részére. Mi ketten 1996-ban kerültünk a kollégiumba, és mindmáig hálás szeretettel emlékezünk az ott töltött időkre.

Brigi: „A nővérek picike közösségének motorja Feldhoffer Magdolna, vagy ahogy a legtöbben ismerjük, Magdi testvér, a társaság általános főnöknője. Gondoskodik az idősebb nővérekről, szervezi a zarándokház és a kis kápolna életét, igazgatója a kollégiumnak, számontartja annak régi és új lakóit, elmegy az esküvőkre, regisztrált a Facebookra, és mindig kész konkrét segítséget nyújtani a hozzá fordulóknak. Mindig derűs nyugalom veszi körül, vele beszélgetve egyszer csak nem tűnnek már olyan súlyosnak a problémák. Utoljára a tavaly szeptemberi Szerzetesek terén találkoztam vele: egyik kezében fakanállal kavargatott valami finomságot, a másikkal benyúlt a táskájába, kivett belőle egy kis üveg fügelekvárt, és a zsebembe dugta.”

Lili: „A Jablonka utcai kollégium négy szemeszteren keresztül jelentette a második otthonomat. A nővérek szeretettel vettek körbe engem és társaimat, s ők is a szeretetre buzdítottak minket. Még emlékszem az előtérben kitett feliratra: »Ha nem élhetsz azokkal, akiket szeretsz, szeresd azokat, akikkel élsz!« Az ország különböző részeiből érkeztünk, s tanulmányaink is különfélék voltak, mégis ebben a szeretetteljes, meghitt környezetben életre szóló barátságok kötődtek. A nővérek közül Magdi testvér volt az, aki különös gondot viselt ránk. Esténként, ahogy hazaért a munkából, mindig benézett hozzánk, a szobáinkba, érdeklődött hogylétünk, testi-lelki egészségünk, tanulmányaink iránt, közös imádságra hívott bennünket. Mindig volt számunkra biztató és vigasztaló szava. Kedves, szelíd tekintetével békességet árasztott felénk. Eltelt jó pár év, sőt évtized, de Magdi testvér a többi nővérrel együtt még most is örömmel hall felőlünk, régi kollégistákról, s mindig örülnek a viszontlátásnak. Jó érzés, hogy továbbra is imáikban hordoznak bennünket, s velünk együtt adnak hálát Isten jóságáért, gondviselő szeretetéért.”

A Collegium Josephinum 2015-ben ünnepelte újraindításának 20. évfordulóját. A kollégisták nevében ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Szűz Mária Társaság testvéreinek. Minden jót, sok kegyelmet és jó egészséget kívánunk nekik! Isten áldását kérjük további szolgálatukra!

Nagy Brigitta és Varga Júlia