Nagyváradon Nagyboldogasszony napján tartották a székesegyház búcsúünnepét. „Isten az örökkévalóságba hív és vezet bennünket. A Szűzanya példakép, hogy miként tudunk meghajolni Isten meghívása előtt” – fogalmazott köszöntőjében a szentmisét bemutató Böcskei László püspök, tájékoztat az Erdon.ro.

A búcsúnapját ünneplő székesegyházban a szentmise kezdetén Böcskei László püspök köszöntötte a híveket, paptestvéreit, a város és más települések egyházközségeiből érkezett zarándokokat. Aki Máriát keresi, Istent keresi, aki Máriát szereti, Istent szereti – hangsúlyozta, majd azt emelte ki, hogy ez az ünnep két igazsággal is szembesít bennünket. Egyrészt azzal, hogy Istennek terve van minden emberrel, nem pusztán e világ korlátai közé szorít minket a jelenben, hanem jövőt nyit számunkra, az örökkévalóságba hív és vezet bennünket. A Szűzanya példakép, megmutatja, miként tudunk meghajolni jóságos Atyánk ezen terve előtt, mit feltételez az Isten akarata szerinti élet, mely célt és célba jutást jelent. Másfelől Nagyboldogasszony napja arra is emlékeztet, hogy Isten meghívásának jegyében kell alakítanunk életünket, és hálát kell adnunk az Úrnak kiválasztottságunkért, megszólítottságunkért, hogy az életünk végén találkozhassunk vele a mennyben.

Az egyházmegye főpásztora azt kérte az egybegyűltektől, hogy imádkozzanak a szenvedőkért, az üldözöttekért, a háborúk áldozataiért, hogy Mária legyen az oltalmazójuk, a vigaszuk, a bátorítójuk. Majd egy évfordulóra hívta fel a hívőközösség figyelmét: kétszáz évvel ezelőtt született Lipovniczky István, aki 75. főpásztorként 1868–1885 között vezette az egyházmegyét. A máriás lelkületű, hazaszeretetéről is híres püspök életét Fodor József általános helynök ismertette.

Az ünnepi szentmise szónoka, Balogh Attila kőbányai plébános arról beszélt, mennyire fontos, hogy az Egyház mesélő és élő kövei legyünk, olyanok, akik bátran beszélnek hitről, reményről, vigaszról. Rákérdezett, mit jelent a hívőközösség számára a váradi bazilika, a közösség, melynek tagjai, a Szűzanya és a katolikus Egyház szentjei. Elmélkedésében így fogalmazott: mindenhol mesélnek a kövek, az elmúlt évtizedekről, évszázadokról, a hűségről, a hitről, az emberi sorsokról és életekről, a kereszténységhez való ragaszkodásról és arról, hogy Isten a legbőkezűbb adakozó. Megajándékozott minket a Szűzanyával, aki Isten-igenlésével, tisztaságával és romlatlanságával előttünk járva irányt mutat számunkra, így felismerhetjük, mi értelme van zarándoklatunknak az életben. Az ő vigaszára és reményére van szükségünk, erre kötelez minket a múlt és történelmi nagyságaink egyaránt.

Magyar Kurír