Isten az Atyánk, aki nem tud nem szeretni minket. A legnagyobb ínség a szeretet nélkülözése – többek között ezeket a gondolatokat bízta november 12-én Ferenc pápa a guanelliánusokra, Szent Guanella Lajos követőire, akik a szent halálának centenáriuma alkalmából zarándokoltak az örök városba.

Beszédében a pápa többször idézte a szentet, arra buzdítva, hogy kövessék példáját a rászorulók megsegítésében, mert ahogyan Don Guanella mondogatta: a nyomor nem várhat.

Mit mondana az alapítótok, Szent Luigi Guanella? Bizonyára szokott módján, egyszerűen, őszintén és természetesen állna az adott problémához. Ferenc pápa ezzel a kérdéssel indította beszédét a guanelliánusok családjához, majd mondanivalóját három fő téma, a bizalom, a látás és a sietség köré csoportosította.

Szent Guanella Lajos életében biztos pontként állt a meggyőződés, hogy Isten az irgalmas és gondviselő Atya. Ez jelentette számára a hit tartóoszlopát: a tudat, hogy ő Isten szeretett fia, akiről az Atya gondoskodik. Isten nem tud nem szeretni minket, és nem képes eltávolodni gyermekeitől. Ha mi távol vagyunk Tőle, vár ránk; amikor közeledünk, átölel minket; ha elesünk, fölemel; ha megbántuk bűneinket, megbocsát. Don Guanella számára a Gondviselés nem költészet volt, hanem maga a színtiszta valóság. Isten gondot visel ránk és azt akarja, hogy mi bízzunk benne. Azt hiszem, hogy az égi Atya nagyon sajnálja, ha a gyermekei nem bíznak benne teljesen, ha távoli Istennek, nem irgalmas Istennek hiszik Őt – mondta a pápa. Isten a tiszta, gondviselő szeretet. Ő jobban szeret minket önmagunknál és tudja, hogy mi válik valóban a javunkra.

A második téma a látás volt a pápa beszédében. A teremtő Isten kreativitással áldja meg azokat, akik úgy élnek, ahogy a gyermekei. Ezáltal megtanulják új szemmel nézni a világot, a szeretet és a remény fényében megvilágítva. Ezzel a tekintettel nézve a többi embert nem leküzdendő akadályokat látunk bennük, hanem befogadásra váró testvéreket. Így fedezzük föl – Don Guanella szavaival –, hogy a felebarát iránti szeretet az élet vigasza. A világ tele van gonddal, manapság a szegénység új formái jelentkeznek és sok az igazságtalanság. De a legnagyobb ínség a szeretet nélkülözése: olyan személyekre van szükség elsősorban, akiknek a szeméből a szeretet és a remény sugárzik. A szeretet révén ráérzünk arra, hogyan vigasztaljuk a gyengébbeket – vallotta Szent Guanella Lajos. Sokszor rövidlátók vagyunk, mert nem látunk túl önmagunkon, máskor meg csak távolra látunk, és nem vesszük észre a közelünkben élőket. Az Úr szemével kell néznünk, mert az ő tekintete reményt és örömöt fakaszt.

A szegények az Atya kedvelt gyermekei, ezért aki a szegényeknek ad, az Istennek ad kölcsön – mondogatta Szent Lajos. Amint az Atya is felkarolja legkisebb és leggyengébb gyermekeit, úgy kell nekünk is a nehéz helyzetben lévő testvéreink segítségére sietnünk, ugyanis a nyomor nem várhat. Mi pedig nem állhatunk meg mindaddig, amíg rászoruló szegények vannak.

A Szűzanya sietett unokatestvéréhez, Erzsébethez (vö. Lk 1,39). Mi is válaszoljunk a Szentlélek hívására és siessünk azokhoz, akik rászorulnak gondoskodásunkra és szeretetünkre – mondta Ferenc pápa, majd Szent Guanella Lajost idézve zárta beszédét: egy hívő és érző keresztény szív nem mehet el a szegény ember nyomora mellett anélkül, hogy segítene rajta.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír