A világ az öngyilkosság szélén áll – jelentette ki november 30-án, hétfőn Ferenc pápa, aki szerint a környezeti katasztrófa elkerüléséhez talán a párizsi klímakonferencia adhatja az utolsó esélyt. Ezt Afrikából visszatérőben nyilatkozta a repülőgépen tartott sajtótájékoztatón.

Eközben a vatikáni államtitkár, Pietro Parolin bíboros Párizsban képviselte a Szentszéket az ENSZ 21. klímakonferenciáján.

Felszólalásában a bíboros utalt Ferenc pápa beszédére, amelyet Nairobiban mondott az ENSZ-székházban a környezetvédelemről. A pápa azt reméli, hogy Párizsban sikerül elfogadni egy globális és „átalakító erejű” egyezményt, amely a szolidaritás, az igazságosság, az egyenlőség és a részvétel alapelvein nyugszik, és amelynek három fő és egymással összefüggő célja a következő: enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait, felszámolni a szegénységet, valamint felvirágoztatni az emberi személy méltóságát. Tragikus lenne, ha a részérdekek győznének a közjó felett, és főleg ha ez a tájékoztatás manipulálásához vezetne.

Parolin bíboros felszólalásában hangsúlyozta, hogy az átfogó egyezmény megszületésének első feltétele az, hogy világos etikai irányt jelöljön meg a megállapodás motivációja és célkitűzései számára. Jól tudjuk, hogy a klímaváltozás hatásainak leginkább a szegényebb néprétegek és a jövő nemzedékek vannak kitéve, akik gyakran nem tehetnek semmiről. Ez a jelenség túllép a politikai és szociális határokon, és ráébreszt minket arra, hogy ugyanahhoz az emberi családhoz tartozunk, valamint arra, hogy nincs hely a közöny globalizációja számára. A sürgető helyzet széleskörű összefogást igényel. Fontos, hogy az egyezmény elismerje etikai imperatívuszunkat a globális szolidaritásra, mint ahogy közös felelősségünkre vonatkozóan is, amelyből mindenkinek a maga képességei és lehetőségei alapján kell kivennie a részét.

Másodsorban arra kell odafigyelni az egyezmény megfogalmazása során, hogy az ne pusztán a megvalósítás módozatait jelölje meg, hanem főként világos jelzést adjon a kormányoknak és a helyi hatóságoknak, a vállalkozóknak, a tudósoknak és a civil társadalomnak, hogyan kell viselkedniük a Szentatya által megfogalmazott három fő cél eléréséhez (klímaváltozási hatások enyhítése, szegénység felszámolása, emberi méltóság előmozdítása). Ehhez olyan gazdaságpolitikára van szükség, amelyik visszaszorítja a szénfogyasztást, és segíti az átfogó emberi fejlődést. Ennek a folyamatnak a sikere attól függ, hogy az érintettek mennyire vállalják fel kötelezettségeiket és mennyire működnek együtt ezen a téren, ahol sok lehetőség nyílik az emberi méltóság felvirágoztatására.

Ebben a gazdag országok jó példával járhatnak elöl, támogatva a szegényebb államokat a fenntartható fejlődésben. Példaként említette a vatikáni bíboros a megújuló erőforrásokat és a papírmentes irodát, valamint az energetikai hatékonyság fejlődését, a megfelelő erdőgazdálkodást, szállítást és hulladékkezelést. Ide tartozik továbbá a körkörös gazdasági modell fejlesztése, az élelmiszerbiztonság fenntartható és változatos programjainak megvalósítása, a harc az élelmiszerpazarlás ellen, a spekuláció és a nem hatékony, sőt olykor káros támogatások felszámolása, a megfelelő technológiák átvitele.

A párizsi klímacsúcson megfogalmazandó egyezmény harmadik tartóoszlopa a jövőképre vonatkozik. A konferencia se nem végállomás, se nem kiindulópont, hanem kulcsfontosságú állomása egy olyan útnak, ami bizonyára nem zárul le 2015-ben – hangsúlyozta a vatikáni államtitkár. Széleskörű utókövetésre van szükség, amely átlátható, hatékony és dinamikus, fokozatosan növeli az ambíció szintjét, valamint megfelelő időbeli ellenőrzést biztosít. Komolyan fontolóra kell venni a fenntartható termelési és fogyasztási modellek alkalmazását, továbbá egy új életstílus kialakítását. Itt belépünk a nevelés és az oktatás meghatározó területére, amelyet sajnos sokszor kevéssé vesznek figyelembe a nemzetközi egyezmények megkötésekor. A technikai megoldások szükségesek, de nem elegendők, ha nem nevelünk a fenntartható életstílusra és a felelős tudatosságra. Jelenlegi életmódunk a selejt kultúrájával nem fenntartható, és ezért nem is szabad teret adnunk neki a nevelési és fejlesztési modelljeinkben. „Egy nagy kulturális, lelki és nevelési kihívás előtt állunk, amely hosszú megújulási folyamatokkal jár majd” – idézett Parolin bíboros Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájából.

A Szentatya arra buzdít mindenkit, hogy a párizsi klímakonferencia egy olyan átfogó és átalakító erejű megállapodással érjen véget, amely világos etikai irányt mutat, és erős jelzéssel szolgál az érintetteknek, valamint hosszútávú látásmódjával segít elérni a három kitűzött célt: csökkenteni a klímaváltozás hatásait, leküzdeni a szegénységet és felvirágoztatni az emberi méltóságot.

Amint arról az MTI tájékoztatott, a nyitónapon, november 30-án közel 150 ország állam- vagy kormányfője szólalt fel, köztük Barack Obama amerikai, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök, valamint Angela Merkel német kancellár. A magyar köztársasági elnök az elsők között, Obama amerikai és Putyin orosz elnök után szólalt fel az ENSZ-konferencián. Áder János a döntéshozók erkölcsi felelősségére mutatott rá és a klímaváltozás civilizációt veszélyeztető hatásainak megelőzésére szólított fel.

A december 11-ig tartó találkozó célja, hogy a világ országai most először globális klímavédelmi egyezményt írjanak alá annak érdekében, hogy a Föld légkörének felmelegedését két Celsius-fokban maximálják az iparosodás előtti mértékhez képest. Az országok által az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett önkéntes felajánlásokkal párhuzamosan a megállapodás általános és kötelező érvényű keretet teremt a következő 20–30 évre, és a 2020-ban lejáró kiotói egyezményt váltja fel.

Forrás: Vatikáni Rádió

 

Magyar Kurír