Az elnöki palotában tett látogatása után, szeptember 20-án, Ferenc pápa rövid időre megállt a jezsuiták által vezetett Jézus Szent Szíve-templomban. Ezt követően a havannai székesegyházban vesperást vezetett a kubai papok, szerzetesek, Istennek szentelt személyek és szeminaristák számára.

Ferenc pápát mélyen megérintették Ortega bíboros szavai, aki a kubai egyház szegénységéről szólt, valamint egy szerzetesnő elbeszélése, aki a testi és szellemi fogyatékkal élők között szerzett tapasztalatait foglalta össze. A Szentatya ebből a két tanúságtételből kiindulva szólt hallgatóságához.

A világias gondolkodás nem ismeri, nem akarja hallani, elrejti a szegénység szót, nem szeméremből, hanem mert lenézi azt. A világi gondolkodás nem szereti Isten Fiának útját, aki lealacsonyodott, szegénnyé lett, hogy egy legyen közülünk. Az evangéliumi gazdag ifjú megtartotta az összes parancsolatot, de félt a szegénységtől és szomorúan távozott – mondta beszéde elején a pápa.

Szükség van arra, hogy jól kezeljük a javakat, ez kötelességünk, mert a javak Isten ajándékai. Azonban amikor ezek a javak szívünkbe lépnek és irányítanak bennünket, akkor elveszítjük életünket. Loyolai Szent Ignác mondta, hogy a szegénység az Istennek szentelt élet fala és anyja. Az anya az, aki az Istenbe vetett nagyobb bizalmat éleszti, a fal pedig megóv minden világiasságtól – mutatott rá a Szentatya. – A világiasság sok lelket elpusztított, például a szomorú ifjú lelkét, aki jól indult el, de utána a világiasság hatalmába kerítette és így középszerűségbe süllyedt. Ezek a lelkek végül szeretet nélkül maradnak, mert a gazdagság szegénnyé tesz. Elveszi a legjobbat, mivel szegénnyé tesz bennünket az egyetlen gazdagságban, amelyet érdemes birtokolni.

Egy bölcs, idős pap azt mondta nekem, hogy amikor a gazdagság szelleme belép egy Istennek szentelt személy, egy pap, egy püspök, egy pápa szívébe, amikor pénzt kezd el gyűjteni, hogy biztosítsa a jövőt, akkor a jövőjét nem Jézusba helyezi, hanem egy spirituális természetű biztosító társaságba. Amikor például egy szerzetesi kongregáció pénzalapot kezd gyűjteni, akkor Isten olyan jóságos, hogy küld hozzájuk egy katasztrofális gazdasági vezetőt, aki csődbe juttatja őket. Ez Isten legjobb áldása egyháza számára, mivel a katasztrofális gazdasági szakértők szabaddá, szegénnyé teszik. A mi anyaszentegyházunk szegény, Isten szereti a szegényeket. Tegyük fel tehát a kérdést: milyen az én lelkületem a szegénységet illetően? Ne feledjük, hogy a nyolc boldogság közül az első: „boldogok a lélekben szegények”, akik nem ragaszkodnak a gazdagsághoz, az evilági hatalmakhoz – tanított Ferenc pápa.

Majd a betegápoló szerzetesnő szavait kommentálta, aki tanúságtételében „gyermekeknek” nevezte idős gondozottjait: azokról a kicsinyekről van szó, akikről Jézus beszél. Ez az a jegyzőkönyv, amely alapján megítélnek majd bennünket. Erről szól Máté evangéliumának 25. fejezete: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Vannak olyan lelkipásztori szolgálatok, amelyek emberi szempontból nagyobb elégtételt nyújtanak, anélkül, hogy rosszak vagy mondének lennénk, de amikor lelkünkben a legkisebbeket, a leginkább magára hagyatottakat, a legsúlyosabb betegeket választjuk, akikkel senki sem törődik, akkor Jézust szolgáljuk a legmagasabb fokon.

Ezután szólt a „siránkozó” szerzetesnőkről szólt a pápa, akik azért panaszkodnak, mert más tervük volt, talán a fiatalok jövője érdekében szerettek volna tevékenykedni, de az „irgalmasság házába” küldték őket, ahol az Atya gyöngédsége és irgalmassága konkrét simogatássá válik. A Szentatya rámutatott: hány és hány szerzetes és szerzetesnő „elégeti életét”, hogy megsimogassa a leselejtezett anyagot, amit a világ lenéz, amelyről a világ szeretné, ha nem létezne, amely a mai világ szerint jobb, ha meg sem születik, amennyiben modern eszközökkel megállapítják, hogy fennáll egy degeneratív betegség lehetősége.

Ferenc pápa megköszönte a szerzetesnőknek szolgálatukat, amelyet a világ szemében fölöslegesek számára végeznek, mivel ebből nem származik semmilyen anyagi hasznuk. Hangsúlyozta, szolgálatukban maga Jézus ragyog fel.

Amikor a gyónó feltárja a papok előtt nyomorúságát, a gyóntatók tartsák szem előtt, hogy saját nyomorúságukból Isten üdvözítette őket. Ne büntessék a gyónót, csak akkor vessék rá az első követ, ha ők maguk vétlenek. Ellenkező esetben gondoljanak saját bűneikre – folytatta beszédét a papokhoz fordulva a pápa. – Gondoljanak arra, hogy potenciálisan még a gyónónál is mélyebbre süllyedhetnek. Gondoljanak arra, hogy abban a pillanatban kincs van kezükben: az Atya irgalmassága.

Kérlek benneteket, soha ne fáradjatok bele a megbocsátásba. Legyetek megbocsátók, mint Jézus – mondta Ferenc pápa, és Szent Ambrus mondását idézte: „Ahol irgalmasság van, ott jelen van Jézus lelke. Ahol ridegség van, ott csak szolgái vannak jelen.”

Paptestvéreim, püspöktestvéreim, ne féljetek az irgalmasságtól. Hagyjátok, hogy áradjon kezeteken, öleléseteken át a megbocsátás, mert akik ott jelen vannak, azok a legkisebbek, tehát jelen van maga Jézus – zárta az Istennek szentelt személyekhez intézett kötetlen beszédét a Szentatya Havannában szeptember 20-án este.

Fotó: : L'Osservatore Romano, El Papa en Cuba 

Magyar Kurír