Ferenc pápa pénteken közzétett Twitter-üzenete – „Urunk, segíts, hogy nagylelkűbbek legyünk a szegény családokkal, és egyre inkább melléjük tudjunk állni” – Európában elsősorban a migránsok családjait érinti – a Vatikáni Rádió híradása ez egyházi véleményekről.

Napjainkban a világ több mint hétmilliárd, azaz 7000 millió lakosából hatvanmillió személy volt kénytelen elhagyni az otthonát és útra kelni egy jobb jövő reményében. A szám megdöbbentő: átlagban száz emberből közel egyről van szó. Ilyen nagy arányú népvándorlás soha nem volt még az emberiség történetében. Ez a világméretű, „globalizált” migráció óriási feladatot jelent a világ felelős vezető számára. A problémák radikális megoldása, vagyis a migráció okainak a felszámolása elsősorban a politikusokra hárul, miként az egyes országok feladata döntést hozni a migránskérdés kezelése kapcsán.

Az egyház feladata, élén Ferenc pápával a közvetlen segítségnyújtás, ahogy ezt pénteken megfogalmazta: a szegény családok megsegítése, az emberi nagylelkűség és az egyre nagyobb közelség által. A megnyilatkozásokból úgy látszik, hogy Európa püspökei egyre szélesebb körben ugyanezt a véleményt képviselik, méghozzá mind erőteljesebben: a legközvetlenebb krisztusi örökség, a szolidáris szeretet gyakorlását. Az irgalmas szamaritánus jézusi példázata óta keresztény ember nem mehet el „részvét és segítségnyújtás nélkül” a bajbajutott mellett. Le kell hajolni, és áldozni kell, időt és pénzt is, ahogy az a szamaritánus tette.


„Sokkal többet kell tenni a migránsokért” – nyilatkozta a napokban Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár. Azt kérte az egyes államoktól, hogy „közös, határozott politikai választ adjanak a problémára”. A globálissá vált migránskérdés megoldására a világ vezetői szeptember 30-án New Yorkban, a világszervezet székházában találkoznak, hogy hatékony és közös megoldásról tárgyaljanak. A találkozó alig pár nappal követi Ferenc pápa egyesült államokbeli apostoli útját, ahol Róma püspöke elsőként szólal fel az amerikai törvényhozásban is és minden bizonnyal egyik kényes témája lesz a menekültek kérdése.

Európát sokkolta az osztrák autósztrádán megtalált kamionban megfulladt hetvenegy menekült tragédiája. A líbiai partoknál szerdán hetvenhatan vesztették életüket. Egyre inkább nyilvánvaló válik, hogy ebben a mostani helyzetben, amelyben 60 millió ember – migránsok és menekültek vegyesen – vándorol világszerte, a legaljasabb sakál szerepét játssza az embercsempészet. Százezrek tragédiáját használják ki és mint a példa mutatja, cserben hagyják az áldozataikat, szárazon és vízen egyaránt. A L’Osservatore Romano vatikáni napilap pénteki száma Koporsók az aszfalton és a vízben címmel a pandorfi tragédia nyomán vezércikkben számol be az utóbbi napok migráns tragédiáiról.

A Vatikáni Rádió a pénteki olasz adásban a menekültek balkáni helyzetéről tudósított Nello Scavo, az Avvenire olasz katolikus napilap munkatársa. „A rendőrség ellenőrző pontjai mind sűrűbbek a macedón-görög határon. A Törökországból érkező menekültek Görögországon és Bulgárián keresztül lépnek Macedóniába és átlagban három nap alatt hagyják el az országot, hogy Európába jussanak. Százezer ember érkezett az utóbbi hónapokban, az utóbbi napokban négyezren jöttek. Magyarország felé a majdnem kiépített határzár jelent akadályt, úgyhogy más utakat és más módszereket keresnek a menekültek. Elkerülhetetlenül megjelent az embercsempészet, mely ebben a térségben, még a mostani migránsáradat előtt is virágzott. A koszovói embercsempész maffia, karöltve a szerb és macedón »kollégákkal«, alternatív utakat ajánl, hogy kikerüljék magyar falat, így például Horvátország és Szlovénia felé, hogy aztán Ausztriába vagy Olaszországba érkezzenek. A kockázat egyre nagyobb, és ennek megfelelően az »útiköltség«, vagyis az embercsempészet gyalázatos díja növekszik. Amíg a múlt héten 300-400 euró volt a szárazföldi csempészút ára, mostanra 1000 euróra nőtt. Az ország vezetői azt szeretnék, hogy a belépett menekültek mind hamarább elhagynák az országukat, a rendőrség pedig sajnálatos módon sokszor durván, erőszakkal lép fel.

Ellenben a polgári lakosság részéről sok jelét lehet látni a szolidaritásnak. Példa erre a Szkopje melletti Veles helység, ahol magánkezdeményezésre fogadóállomást alakítottak ki a menekültek számára és amely eddig két év alatt ötvenezer embernek adott szálláshelyet és ellátást.

Megdöbbentő élmény azt látni, hogy magánszemélyek leleménye és segítőkészsége megteszi azt, amire a kormányok nem akarnak vállalkozni, vagyis az embermentésre.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír