Ferenc pápa március 21-én ellátogatott Nápoly egyik külvárosi negyedébe, ahol nagy a szegénység, a munkanélküliség, erőteljesen jelen van a camorra. A Vatikáni Rádió adott hírt az eseményről.

A perifériák pápája Nápoly perifériáján

A Scampia nevű városrész a központtól északkeletre fekszik és a háború után épített, lélektelen, sokemeletes házakból áll. Az oda telepedett lakosság gyökértelenül, megfelelő iskolai, egészségügyi, kulturális szolgáltatások nélkül nőtt fel. A munkanélküliség, az írástudatlanság az országos átlag többszöröse és ennek megfelelően a bűnözés, a camorra, a nápolyi bűnszervezet jelenléte is átlagon felüli. A jórészt a hetvenes és kilencvenes évek között épült új városrésznek nagy kihívást jelentett az 1980-as földrengés, amely után a környék valóságos gettóvá vált. Az első rendőrkapitányságot csak 1987-ben hozták létre, amikor a környéken már virágzott az alvilági élet. Már Szent II. János Pál pápa meglátta a helyzet rendkívüliségét és éppen ezért 1990-ben felkereste Scampiát. Emlékezetes beszéde ma is is visszhangzik: „Soha ne adjátok meg magatokat a rossznak!” A Scampia városnegyed közepén van az a tér, mely éppen 25 éve látta vendégül a lengyel pápát. Az akkori látogatás emlékére mára hivatalosan is az ő nevét viseli.

Egyszerű emberek között egyszerűen, szegényen…

A helyszín szerény, eszköztelen volt: mindössze egy vászontetőt emeltek, ha netán esne az eső, egyébként pedig egy lépcsősor felső szintje volt a pápai tribün. Óriáskivetítők sem voltak, sem bármiféle díszlet. Ferenc pápa arra kérte a gyerekeket, telepedjenek le a lépcsőre, egészen közel hozzá. Rögtön meglett a díszlet, egy sereg nápolyi gyerek, akiket azonban a pápának, mint egy hittanórát tartó káplánnak időnként kicsit fegyelmeznie kellett. A találkozás minden formalitást nélkülözött: Scampia lakóinak képviseletében hárman szóltak a pápához, egy fülöp-szigeteki bevándorolt asszony, egy gyári munkás és egy bíró, mindhárman szabadon fogalmazva tették fel kérdéseiket. A pápa beszédében ezekre a kérdésekre válaszolt.

A pápa beszéde a leírt szöveg ellenére jórészt rögtönzés volt. „Ide akartam jönni, ide a perifériára, Nápoly peremkerületébe, hogy köszönthesselek benneteket és megköszönjem nektek ezt a meleg fogadtatást, mert a nápolyiak, ugye, soha nem hidegek” – kezdte beszédét a pápa, mire Scampia népe felzúgott, hogy „Soha!”.

„Jöttem azért is – folytatta a pápa – mert a püspökötök megfenyegetett, hogy ide kell jönnöm. Olyan nép vagytok, melynek bonyolult és drámai a történelme. Az élet Nápolyban soha nem volt könnyű, mégsem volt soha szomorú! Ez a ti nagy erőforrásotok! Az életnek számos nehézség árán megszerzett kultúrája az, amely segít nektek felállni minden esés után, oly módon, hogy soha ne a rossz mondhassa ki az utolsó szót. A reménység az a nagy örökség, az a nagy „lélek-emelő”, amely támadásnak és tolvajlásnak van kitéve. Jól tudjuk, hogy aki szándékosan a rossz útra tér, az ellop egy darab reményt, valami értéktelen csekélységért meglopja a becsületes embereket, meglopja a város jóhírét és gazdaságát” – hangsúlyozta erőteljes szavakkal Ferenc pápa.

Mindnyájan migránsok vagyunk, Isten gyermekeiként hazafelé…

A bevándorlók és hajléktalanok képviseletében szóló fülöp-szigeteki asszonynak válaszolva a pápa kifejtette gondolatait a migránsokról. „Ők az Isten gyermekei, polgárok! De miért is szükséges ezt fejtegetni? Talán másodrangú emberek a migránsok? Meg kell értetni velük, hogy olyan polgárok, mint mi, Isten gyermekei. És ők úgy migránsok, mint mi, mert mi mindannyian azok vagyunk, bevándorlók a másik haza, az örök haza felé! Bárcsak megérkeznénk oda, mindnyájan! Csak senki el ne vesszen útközben! Mindnyájan migránsok vagyunk, Isten fiai vagyunk, úton járók. Ez nincs leírva egy könyvben sem, de a testünkbe van írva, az életutunkba, és ez arról biztosít minket Jézusban, hogy mindnyájan Isten szeretett gyermekei vagyunk. Senkinek nem lehet állandó lakása ezen a földön, hiszen előbb-utóbb mindnyájunknak el kell menni innét” – szólt szenvedélyes hangon Ferenc pápa.

A munkával megkeresett kenyér ad emberi méltóságot

Egy nápolyi munkás kérdésére felelve a pápa elmondta, hogy „a munkanélküliség, különösen a fiatalok számára, korunk egyik negatívuma. Gondoljatok csak arra, hogy 25 év alatt a fiatalok 40 százaléka lett munkanélküli. Ez nagyon súlyos helyzet. Milyen jövőjük lehet? A felelősség ezért nemcsak egy városé, egy országé, hanem az egész világé! Miért? Mert a gazdasági rendszer kidobja, leselejtezi az embert, most a fiatalok vannak soron, nincs munkájuk. Az sem lehet válasz erre, hogy a Karitász segít és vannak önkéntesek, mert a probléma nem az, hogy nincs mit enni, hanem az, hogy nincs lehetőség hazavinni a munkával megkeresett kenyeret. És amikor az ember nem keresi meg a kenyerét, elveszti a méltóságát. A munkanélküliség ellopja tőlünk a méltóságot. Harcolni kell érte, meg kell védeni a mi polgári méltóságunkat. Ez korunk drámája. Nem szabad csendben maradnunk! A ki nem fizetett munka az emberi személy kizsákmányolása”. Ferenc pápa elmesélte egy fiatal lánynak a történetét, aki napi 11 órában, a hét minden napján dolgozik, havi 600 euróért. „Ez rabszolgaság, embertelen, nem keresztény! A feketemunka is kizsákmányolás, mert ellopják az ember nyugdíját, az egészségügyi biztosítását. Éppen emiatt harcolni kell az emberi méltóságunkért, hogy kenyeret vihessünk haza!” – hangsúlyozta a pápa.

Aki korrupt, az megromlik és bűzlik…

A nápolyi fellebbviteli bíróság elnökének a kérdésére válaszolva a pápa Bosco Szent János szavát idézte: „Jó kereszténynek és becsületes állampolgárnak kell lenni”. Majd a bíró által említett korrupcióról beszélt, tágabb összefüggésben: „Ha bezárjuk az ajtót a bevándorlók előtt, az már korrupció! A korrupció kísértése mindnyájunkat megérint és elindít lefelé egy lejtőn, először a könnyebb ügyletek felé, aztán egyre mélyebbre. Mennyi korrupció is van a világon!” – sóhajtott fel a pápa. „A korrupció piszkos dolog, ami bepiszkít, korrumpál, megront. Ami pedig megromlik, az büdös lesz. A korrupció bűzlik, érted! Amikor a társadalom korrupt, bűzlik! Amikor egy keresztény korrupt, bűzlik! Értitek?”

Az újjászületés reménységével, jó politikával…

Ferenc pápa ezek után elismerő hangon szólt azokról a már folyamatban lévő nápolyi kezdeményezésekről, melyek „a jó politika jegyében a reménység, az újjászületés útját jelentik. „Műveljétek egymás közt ezt a jó politikát! – biztatta az embereket. – Nápoly mindig kész arra, hogy feltámadjon, hogy az ezerszer kipróbált reménységre támaszkodjon. A reménység gyökere ott fészkel a nápolyiak szívében, az örömben és a vallásosságukban. Ezzel a reménységgel menjetek tovább, befogadva mindenkit, aki hozzátok jön, ők mind nápolyiak! Tanuljanak meg a ti szép és kedves nyelveteken beszélni. Ezt kívánom nektek védőszentetek, Szent Januáriusz közbenjárására.” Végül nápolyi dialektusban köszönt el Scampia negyed lakóitól: „A Maronna v’accumpagne! A Szűzanya kísérjen benneteket!

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír