A Pesti Jézus Szíve-templom egyik legszebb, de a régi hívek körében is a legkevésbé ismert kegytárgya: a Prágai Kis Jézus kegyszobor másolata. A templom bejáratához közel, az orgonakarzat földszinti baloldalán, üvegszekrényben elhelyezett, mintegy 50 cm magasságú, koronával ékes, fehér palástú kisgyermek Jézus szobor, az egyik legszebb magyarországi kegyszobor másolat. Eredetileg a templom oldalfalán is elhelyeztek egy kisebb kőfaragást, amely szintén a Prágai Kis Jézus szobrát ábrázolja, Langer Ignác alkotása. A Prágai Kis Jézus tisztelete a kármelita rend által terjedt el szerte a világon, azonban a jezsuita identitástól sem áll távol a Gyermek Jézus tisztelete, ennek a bizonyítéka, hogy a leghíresebb jezsuita kegykép az Úti Boldogasszony kegyképe is, tulajdonképpen egy Gyermek Jézus ábrázolás anyjával, a Szent Szűzzel, valamint a jezsuita hagyományok szerint a betegen fekvő Kosztka Szent Szaniszlót is a Gyermek Jézus látogatta meg. Ezek képi ábrázolásai ma is láthatók a templom mellett és az oratóriumban Feszty Masa (1895-1979) festményein.

A keresztény hitvallás egyik fontos része a Gyermek Jézus tisztelete, amely régi hagyományra tekinthet vissza a katolikus egyházban. Noha Jézus gyermekkoráról a négy evangéliumban szinte semmi sem található, hiszen születéséről és az utolsó életének utolsó éveiről számolnak be. Csupán Szent Lukács evangéliumában található két gyermekkori részlet, az egyik a 40 nap utáni templomban való bemutatásáról (Lk, 2, 22-24), a másik, pedig a 12 éves korában tett templomi látogatásról (Lk, 2, 41-52) tudósít. Azonban Jézus gyermekkoráról és akkori csodatetteiről számtalan, elsősorban apokrif írás maradt fent, ezek közül a legismertebbek: Szent Tamás Gyermekkori Evangéliuma a II. századból, az Arab Gyermekkori Evangélium a VI. századból, a Pszeudo-Máté Evangélium a VIII. századból.  Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy a Korán szerint: Jézus, Mária fia már születése után tudott beszélni. (19. szúra 24-33).

A keresztény évszázadok során mindig voltak olyan emberek, köztük szentek, akik különösen tisztelték a Gyermek Jézust. Közülük sokakat kitüntetett azzal, hogy látomásban megjelent nekik, vagy csodálatos misztikus élményekben részesülhettek az istengyermekség titkairól.

A középkorban szintén számtalan legenda keletkezett: a latin nyelvű Legenda aurea beszéli el, hogy a későbbi mártírt, Christophorust (Krisztushordozó) a gyermek Jézus keresztelte meg, amikor az átvitte őt egy folyón. Páduai Szent Antal szintén a kezében vitte a Gyermek Jézust, aki annyira ragyogott, hogy a vendéglátója azt hitte, hogy meggyullad. A Gyermek Jézus nagy tisztelőjének számított még Clairvaux-i Szent Bernát, Asziszi Szent Ferenc.

A barokk korban, pedig a gyermek Jézus tisztelet fő terjesztője Avilai Szent Teréz (1515-1582) volt, aki minden utazására elvitt egy kis Gyermek Jézus szobrot magával, valamint minden általa alapított kolostorban elhelyezett egy másolatot. Így Spanyolországban különösen elterjedt a Gyermek Jézus tisztelete. Egyébként a kármelita rendet megalapító Avilai Szent Teréz is találkozott a gyermek Jézussal a hagyományok szerint: Az Encarnación kolostorban éppen ment a cellája felé, amikor a lépcsőn megpillantott egy kisfiút. Meglepődött, és kíváncsian megkérdezte tőle: ‘Ki vagy Te?’ A kisfiú rámosolygott, majd visszakérdezett: ‘Te ki vagy?’ Szent Teréz öntudatosan válaszolta. ‘Én Jézus Terézája vagyok! (Mivel a szerzetesi neve a Teresa de Jesus volt.) Erre a kisfiú újból rámosolygott  és azt mondta: ‘Én pedig Teréz Jézusa vagyok!. Majd egy pillanat alatt eltűnt.

Avilai Szent Terézt rendkívül szoros, noha váltakozó előjelű kapcsolatok fűzték a jezsuitákhoz. Az 1551-ben Avilában letelepedő jezsuiták Szent Teréz gyóntatói lettek, 1554-ben P. Diego de Cetina SJ-t (1531-1568)Avilába helyezték, aki az első jezsuita gyóntatója lett, hozzá az aggódó barátai vitték el. Az atya megnyugtatta a háborgó lelkű apácát, felismerte, hogy valóban Isten Lelke működik benne, azonban a testi sanyargatások helyett a belső önmegtagadást ajánlotta, mivel ezzel a rozoga egészsége helyreállhat és a lelki haszna is nagyobb. Döntő változás 1555 májusától történt, ekkor P. Juan de Prádanos SJ.-t (1529-1597), Avilába küldték, akinek a gondos és megértő lelkivezetésével érte el, a misztikus eljegyzés kegyelmét 1556 májusában. Megváltozott, Istenben találta meg ismét a testvéreit. Nem szűnt meg benne a szeretet, csak átalakult. Megerősödött az önmegtagadás szeretetében és a gyakorlati testvéri szeretetben, az első elragadtatásokat újabbak követték.  Ezen év végén P. Baltasar Alvarez SJ Avilába érkezett, aki Juan de Prádanos atya távozása után Teréz lelkivezetője lett, sajnálatos módon hagyta magát P. Dionisio Vázquez SJ (1527-1589) rektor szűklátókörűsége által befolyásoltatni és azt gondolta, hogy Teréz kegyelmei démoni befolyás eredményei, ezzel sok lelki szenvedést okozott neki. Azonban 1557-ben Teréz találkozott, az Avilán átutazó, későbbi harmadik általános jezsuita rendfőnök Borgia Szent Ferenccel, aki megerősítette hitében és bátorította, hogy kövesse az isteni kegyelmek útján kapott utasításokat. Osztotta P. de Cetina véléményét, hogy valóban isten lelke működik benne és azt mondta neki, hogy ‘örüljön Isten jelenlétének, mert Isten is örül Teréznek!’

1560 szeptemberében újabb döntő elhatározásra jutott: néhány barátnőjével arról beszéltek, hogy milyen jó lenne egy olyan reformkolostort csinálni, mint amilyeneket Alcantarai Szent Péter, vagy mint a sarutlan ferences nővérek számára nem sokkal azelőtt Janka hercegnő, II. Fülöp király nővére által alapított madridi kolostor. Terézék egy olyan kármelita kolostort szeretnének létrehozni, ahol a Szent Albert-féle eredeti regulát követik. Amikor Terézék terve kitudódott, először a gyóntatója, a provinciális és a különféle tanácsadók is támogatták, de a kolostorban és a városban olyan felzúdulás támadt, hogy támogatóik szembefordultak velük, olyannyira, hogy karácsonykor Teréz segítőjének, Doña Guiomarnak gyóntatója megtagadta tőle a feloldozást, ha nem adják fel a terveiket. Októberben tanácsot kért Pedro Ibañez domokos atyától, aki meggyőződvén az ügy helyességéről, Terézék pártfogója lett, és akkor is kitartott mellettük, mikor mások cserbenhagyták őket, amíg Terézt kötötte gyóntatója parancsa, hogy ne tegyen semmit, addig ő intézte az új alapítás ügyeit. Ily módon olyan kolostort kezdtek el létrehozni, amelyben az eredeti Szent Albert-féle kármelita regula szerint éltek, de a kolostor nem a kármelita rend keretein belül volt, hanem az avilai püspök fennhatósága alatt állt. Amikor 1561. április 9-én P. Gaspar de Salazar SJ lett az avilai jezsuiták új rektora, aki előbbi beosztásában II. Fülöp nővérének, Jankának az udvari hitszónoka volt. Salazar atya hatására Teréz gyóntatója megváltoztatta a véleményét, újra támogatta, és abban állapodtak meg, hogy a botrányok elkerülése végett a leendő zárda épületét titokban veszik meg és alakítják át.

A tridenti zsinat hatására új szelek kezdtek fújni az Egyházban, de az új sarutlan kármelita kolostorok alapítása még mindig nehézkes feladatnak számított. 1567. augusztus 13-15-én Teréz megalapította a medina del campói Szent József női kolostort. Az engedély megszerzésében az a Baltasar Alvarez jezsuita atya segítette, aki ekkor Medina de Campón a jezsuiták házfőnöke, de 1556-tól néhány éven át a lelkivezetője volt Teréznek, ám csak az 1561-ben hivatalba lévő új rektor, P. Gaspar de Salazar SJ biztatására mert mellé állni. 1568. december 7-én Teréz megbízta P. Pablo Hernández SJ-t és Luis de Guzmánt a toledói alapítással. Pablo Hernández atya, akit Teréz Doña Luisa de Cerda házában ismert meg, és akihez a malagoni alapításkor gyónni járt, közvetítette Martín Raminez toledói kereskedő adományozási szándékát, azonban eközben meghalt és az ügy testvérére, Alonso Alvarezre maradt. Vele levelezett Teréz a toledói kolostor alapítása ügyében.

A jezsuitákkal való kapcsolatának méltó és szép betetőzése volt, hogy 1622. március 22-én, XV. Gergely pápa Loyolai Szent Ignáccal és Xavéri Szent Ferenccel együtt avatta szentté Terézt.

A kereszténység első időszakában Jézust csupán csak kétféle módon ábrázolták: egyrészt, mint karon ülő csecsemőt, aki az anyja karján ül, vagy a keresztfán értünk mártírhalált vállalt Megváltóként.

A Gyermek Jézus ábrázolása főként a XIII-XIV. századtól válik általánossá. A szakirodalom megállapítása szerint az új ikonográfiai típus megjelenése és elterjedése Asziszi Szent Ferenc ismert, Giotto által megörökített karácsonyi ünnepétől számítható, amikor először került felállításra jászol a templomokba. Később a ferencesek és világiak terjesztették a jászol építés szokását, ehhez csatlakozott az apácarendek Gyermek Jézus kultusza, amikor a bölcsőben fekvő kisded Jézus-ábrázolás mellett elterjedtek az álló alakos Gyermek Jézus figurák. Az első szobrok Németországban készültek, nagyon hamar kialakult a szobor megjelenésének alapkoncepciója, amely az Isteni és a Megváltói jelleget szimbolizálta. A bal kezében különböző tárgyakat tartott: galamb, alma, könyv, szőlőfürt, kereszt, vagy bibliai idézet, a jobb kezével, pedig áldást osztott. A középkorban először fából készültek a szobrok, majd a barokk korban már különböző anyagokat használtak fel a szoborkészítéshez: viasz, elefántcsont vagy bronz, ekkortól kezdve terjedt el, hogy drágábbnál drágább ruhákat készítettek a szobrok számára, amelyeket a liturgikus szín szerint váltogattak.

Sajnos az elmúlt évszázadokban a Gyermek Jézus figura eléggé üzleties jelleget öltött, a mostani ábrázolások többnyire a vallásos népművészet és az egyházi giccs határát súrolják.

A Prágai Kis Jézus (Milostné Praske Jezulatko) az osztrák-cseh barokk újjászületés egyik legjellegzetesebb ikonográfiai és kultikus szimbóluma.

A Prágai Kis Jézus kegyszobor készítésének nagyon szép legendája van. A szobor Spanyolországból származik, ahol egy sarutlan kármelita kolostorban, valahol Sevilla és Toledo között csak négy szerzetes élt. Az egyiküknek, José a Santa Casa nevű szerzetesnek a kolostor kertjében végzett munkája közben, egy nagyon szép és szeretetreméltó kisgyermek jelent meg, aki azt kérte tőle, hogy mondja el vele együtt az ‘Üdvözlégyet’. Amikor az ‘áldott a te méhednek gyümölcse’ sort imádkozták, a kisgyermek megjegyezte, hogy ‘ez vagyok én’, és utána eltűnt. José testvér éveken álmodott arról, hogy a gyermeket viszont láthatja. Nagyon sokszor neki fogott, hogy a látott gyermeket kifaragja fából, de mindig sikertelen maradt a fáradozása, sehogyan sem sikerült pontosan eltalálni a finom arcvonásokat, így abbahagyta a kísérletezéseit. Az egyik legbuzgóbb követője lett a Jézus gyermekség titkának. Az egyik napon aztán egy sugallatott hallott, egy kedves hang kérte, hogy készítsen viasz szobrot a látottak alapján a kis Jézusról. Rengeteg fáradozás, kísérletezés után végre nagyjából elkészült a műve, amikor a kis Jézus sok angyal kíséretében megjelent a cellájában. Majd így szólt hozzá: ‘Eljöttem, hogy újból láss, és a szobrod egészen olyan legyen, amilyen én vagyok.’ José testvér miután befejezte a szobrát, felkereste a kolostor elöljáróját és rábízta a titkát: ‘Ez a szobor, amelyet én, méltatlan készítettem, nem neked van szánva. Mához egy évre felkeres téged Isabella Manriquez de Lara és te odaadod neki. Isabella a szobrot Maria leányának adja esküvői ajándékul, és Maria magával viszi Csehországba. Annak az országnak a fővárosában fogják a népek és a nemzetek ‘a csodatévő prágai kisded Jézusnak’ szólítani és tisztelni.’ Ezután José testvér lefeküdt, és elaludt örökre, égi kis barátja elvitte magához a mennybe, hogy mindig láthassák egymást.

Eddig a legenda, a valóságban valóban a nápolyi születésű Isabella Manriquez de Lara, Maria leányának az esküvőjére oda ajándékozott egy Kisgyermek Jézus szobrot, aki magával vitte Csehországba. A szakirodalom szerint nagy valószínűség szerint a szobor Avilai Szent Teréztől származhat. A kegyszobor 47 centiméter magas, eredetileg fából készült, amelyet tartósítási célból viasszal átitattak. A viasz segítségével a szobor képe gondosan, nagy részlet gazdagsággal kidolgozott, egy körülbelül három éves gyermek arcvonásait hordozza, a barátságos tekintete a ‘Mosolygó Isten’ képe. A kis Jézusnak ez az ábrázolása mélységes hitigazságokat fejez ki, nem kisebbet, mint Jézus istenemberi Megváltó mivoltát.

A szobor már eredetileg is viselt ruhát, egy hosszú fehér inget, felette kabátot. A ma is érvényben lévő viselete 1747 óta állandó, akkor két angolkisasszony: Anna Loragh és Maria Sibylla Schaymaier öltöztette fel a kegyszobrot. A testén legalul egy ingecskét visel, majd rá következik egy fehér, az alsó részén csipkés ing, aztán jön a selyem kabátka csipke fodrokkal a nyaknál és a kézelőnél, majd a negyedik és ötödik rá feladott ruhája, egy gazdagon hímzett ünnepi ruha és egy köpeny, amely a papi vecsernyepalásthoz hasonlít. A fején mindig koronát hord, az első koronája 1767-ből származik, a többi 1810-1820 között készült. A Kis Jézus ruhatára ma több mint 70 ruhából áll, a legrégebbi jó állapotban megmaradt ruhája a III. Ferdinánd király által adományozott, aranyfüstszállal hímzett királyi palást. A leghíresebb ruhája, Mária Terézia saját kezűleg hímzett, egy hermelinnel díszített koronázási palástja, amelyet általában karácsonykor viseli. Ezt a királynő, 1754-ben a prágai látogatása alkalmával ajándékozta a ‘kis királynak’. Hosszú időn keresztül mintegy divat volt megajándékozni a Kis Jézus kegyszobrát egy újabb különleges ruhával, a legmodernebb ruhája szilonból készült Az egyik ruhácskát egy kínai keresztény társaság ajándékozta a templomnak 1898-ban, sőt még 1958-ban is a vietnámi kommunista párt delegációja egy ruhát ajándékozott a kegyszobornak, mint a vietnámi nép közös ajándékát. A bal kezében a földgolyót tartja, amelyen a máltai kereszt látható, jobb kezét áldásra emeli.

A kegyszobor először, Garcia Manriquez de Lara és Isabel de Bregsano lányának, Maria Manriquez de Lara (1530-1608) esküvői ajándéka volt, aki 1566-ban ment férjhez Vratislav Pernstejn cseh főnemeshez, I. Miksa császár tanácsadójához. Hét gyermeke született, két fiú: Ján és Max valamint öt leánya: Jana, Hedvig, Bibiana, Inez és Polyxena, ez utóbbi volt a kedvence, ezért neki hagyta örökségül a szobrot.

Polyxena Lobkovitz (1567-1642), aki a korának egyik legbefolyásosabb asszonya volt a cseh királyságban, először Wilhelm von Rosenberg (1535-1592) cseh diplomata negyedik felésége volt, akihez 1592-ben ment feleségül. Majd annak halála után 1603-ban ment újból férjhez, Zdenek Vojtech Lobkovitz (1568-1628) cseh királyi kancellárhoz, ebben a házasságban született egyetlen fia Wenzell Lobkovitz (1609-1677).

A korabeli leírások szerint szépségét és a vallásos buzgalmát anyjától, a politikai érzéket és bölcsességet az apjától örökölte. Anyja halála után átvette a család irányítását, szoros kapcsolatban volt az udvarhoz küldött spanyol követekkel valamint erősen kötődött a Habsburg uralkodóházhoz is. A harmincéves háború idején mindvégig megmaradt szilárdan a katolikusok oldalán. Az egyetlen volt, aki a híres ‘prágai defenetráció’ után a házába fogadta a két ablakon kidobott cseh nemesi képviselőt: Vilem Slavatát (1572-1652) és Jaroslav Martinicet (1582-1649).

Amikor 1628-ban megözvegyült, a szobrot odaajándékozta a kármelitáknak a következő szavakkal:

‘Átadom nektek, ami a legnagyobb kincsem. Tiszteljétek és akkor nem fogtok hiányt szenvedni.’

A hagyomány szerint a szerzetesek ínsége egyszerre megszűnt, sőt ennek nyomán a kis szobor tisztelete a prágai nép körében is villámgyorsan elterjedt.

A kisoldali Győzelmes Mária-templomába (Kostel Panny Marie Vítezne) került, amelyet a sarutlan kármeliták gondozták. A templom eredetileg a protestánsoké volt, az evangélikus és református hívek használták az 1584-ben épült kápolnát, amelyet Husz Jánosnak vagy Keresztelő Szent Jánosnak szenteltek. Ennek a helyére, 1611. július 20-án tették le az új protestáns templom alapkövét, ezt 1613. július 26-án szenteltek fel a Szentháromság tiszteletére, a belseje az evangélikus ízlés szerint meglehetősen egyszerű volt. Csak a fehérhegyi csata (1620. november 6.) után került a kármeliták birtokába, akik a jezsuitákkal együtt a csehországi katolikus megújulás élharcosai voltak. A kegyszobor először az oratóriumban került elhelyezésre, ahol elsősorban a novíciusok imádkoztak.

1631-ben a protestáns szász hadak elfoglalták Prágát, a kármelita kolostort és a templomot is feldúlták. A seregek eltakaródása után, a Münchenből érkező Cyrill kármelita atya az oltár mögött találta meg a sérült, letört kezű Kis Jézus szobrot. Számos addigi fogadalmi ajándék is elpusztult a templom feldúlása miatt. Az atya szorgosan elkezdett pénzt gyűjteni a helyreállításra, amely elég nehezen akart összegyűlni. Azonban egy alkalommal, a halálosan beteg Benedikt Manskönig nevű aussigi (ma Ústi nad Labem, Csehország) polgárt megkente szentelt olajjal, majd együtt imádkozva kérték a Prágai Kis Jézus közbenjárását, csoda történt. A beteg ember csodálatos gyorsasággal meggyógyult, aki ennek örömére 100 aranyat adományozott a Kis Jézus szobrára.

A Kis Jézus kegyszobor csodatevő erejének a híre hamarosan elterjedt az egész országban. A legenda szerint 1642-ben Jindrich Kolovrat, az országos udvarmester is a kegyszoborhoz imádkozott, amikor felesége elvesztette látását és hallását, állítólag elég volt a szobrocskát megérinteni és a felesége meggyógyult. Az asszony a palotájukba akarta vinni a szobrot, de a lovak nem voltak hajlandók a kocsit húzni, ekkor megértették, hogy a szobrot a helyén kell hagyni. A legtöbben, elsősorban az asszonyok gyermekáldást kértek a Kis Jézustól, de ezt kérte az imájában III. Ferdinánd király is 1647-ben. Állandóan növekedett a csodás esetek száma és ezzel egyenes arányban nőtt a tisztelők és adakozók köre is.  A szobor hírnevére jellemző, hogy a hódító svédek tartogattak tőle. Ezért maga Gusztáv Adolf 30 dukátot ajándékozott neki, a kolostort, pedig védelmébe vette. 1649-ben, a svéd hadak kivonulása után szörnyű pestis járvány tört ki, de a kármelita szerzetesek közül csodálatos módon senki sem halt meg.

A prágai Martinik család volt a Kis Jézus kegyszobor legnagyobb tisztelője, akik 1651-ben a kegyszobrot a Győzedelmes Mária templomból ünnepélyes körmenetben végig vitték Prága összes templomába, ezen ünnepélyes alkalomkor kapta meg a ‘Gratiosus Jesulus’ (a szépséges Kis Jézus) nevet. 1655-ben a prágai püspök, Josef de Corte megkoronázta a kegyszobrot, azzal a koronával, amelyet Bernard Ignac Martinik adományozott, ennek a koronázás emlékére minden évben ünnepi misét tartanak Jézus Mennybemenetelének az ünnepén.

Kezdetben a Szent Kereszt kápolnában állították ki a kegyszobrot, de később, 1774-ben a kápolna már túl szűknek bizonyult a sok zarándok és látogató számára, ezért áthelyezték a templom főhajójába, a Szent Joakim és Szent Anna mellékoltár elé, szemben a Mantovai Szűz Mária oltárral.

Ez a békés időszak sajnos nem tartott sokáig, mivel Mária Terézia halála után, fia II. József lépett a trónra, aki szerte a birodalmában átszervezte a vallási életet. A szerzetesrendek többségét feloszlatta, templomaikat elvette, és azok értékeit eladatta. A kármelita templomot 1784. július 3-án császári rendelettel a máltai lovagoknak adta kezelésre, csak 1993-ban adta vissza a templomot Miroslav Vlk prágai érsek a kármelitáknak.

A XIX. században elsősorban a kármelita rendnek köszönhetően világszerte elterjedt a Prágai Kis Jézus kegyszobor tisztelete. A Prágai Kis Jézus világszerte való népszerűségéhez sokban hozzájárult egy győri születésű kármelita szerzetes, Barát Imre, aki elsőként foglalta össze egy könyvben a csodatévő kegyszobor legendáját és a vele kapcsolatos csodákat. A könyv: ‘Pragerisches Gross und Klein’ (A prágai nagy és kicsi) címen, 1737-ben látott napvilágot, majd 1740-ben csehül és olaszul is kiadták.

1739-ben Cyrill atya kezdeményezésére a kármelita provincia elhatározta, hogy a rend valamennyi, monarchiabeli kolostorában a prágai szobor eredetijéhez érintett másolatait kell nyilvános tiszteletre kiállítani.

A templom mennyezetén láthatók azoknak az országoknak a címerei, ahol elterjedt a Kis Jézus kegyszobor tisztelet. Így természetesen a magyar címer is megtalálható, mivel már 1746-ban a pozsonyi orsolyiták elhelyeztek a kolostorukban egy másolatot, majd később sok más magyar templom követte a példájukat. A Prágai Kis Jézus kegyszobor kultusz fénykora a XVIII. században volt hazánkban.

Magyarországon Esterházy Imre esztergomi érsek a ‘démonok ellen oltalmat nyújtó’ amulettként a prágai csodatevő Kis Jézus kegykép másolatát hordta a nyakában és a tiszteletére másokat is buzdított, a kegyszobor egy másolatát a máriavölgyi (ma Marianská Dolina, Szlovákia) kegyhelynek ajándékozta, ahol a Szent József oltáron helyezték el.  Külön oltára van a székesfehérvári Kármelhegyi Boldogasszony-templomban (a XVIII. században kármeliták építették), a szombathelyi ferences templomban. Képét láthatjuk a csongrádi nagytemplomban. Budapesten a másik leghíresebb kegyszobor másolat az angyalföldi kármelita templomban látható.

A Prágai Kis Jézus kegyszobor tiszteletére, 1829-ben, az írországi Luoghreában megalakult az Isteni Gyermek kultuszát terjesztő társaság a ‘Confraternity of the Holy Infancy’ (A Szent Kisded Társasága), amely ma 20 ezer tagot számlál. A brüsszeli másolatot, mint ‘Rex regum et Dominus dominantium’ (A királyok királya, az uralkodók ura) néven tisztelik.  A római Capitoliumon álló, Ara Coeli templomban zarándokok ezrei keresik fel évente a ‘Gesu Bambino’ szobrát, amelyről tudják, hogy az eredetije a prágai Győzedelmes Mária templomban található.

A kegyszobor másolatai valamennyi Egyesült Államokbeli szövetségi államban megtalálhatók, Alaszkától a Havaii szigetekig. Brazíliában néhány plébánia viseli a nevét, Peruban, pedig egy női szerzetesrendet alapítottak a tiszteletére. Afrikába a genovai kármelita misszió vitte el a kegyszobor kultuszát: Egyiptomban, Etiópiában, Közép-Afrikában és Madagaszkáron nagyon elterjedt. A Szentföldön másolatok találhatók: Bethlehemben, Názaretben és Jeruzsálemben. Ázsiában is igen népszerű, az első szobrot Kínában, 1740-ben, Vietnámban, 1861-ben állították ki. Indiában a Bombay melletti Maharastában található egy Prágai Kis Jézus zarándokhely.

A római Szentszék 1913-ban jóváhagyta a kis Jézus tisztelőinek társulatát.  A Genova melletti Arenzano, a Prágai Kis Jézus tisztelet egyik központja és zarándokhelye, az itteni, a Kis Jézus tiszteletére emelt szentélyt, már 1928-ban bazilika rangra emelték. A neves francia költő, Paul Claudel (1868-1998) ‘A prágai gyermek Jézus’ címmel verset írt hozzá, valamint ismeretes egy magyar szólásmondás is: ‘Növekszik, mint a Prágai Kis Jézus ruhája’.

Rendkívül tanulságos Stein Szent Edit (1891-1942) tanúságtétele, amely -a mártírhalála előtt fél évvel- 1942. február 2-án kelt leveléből származik: ‘Tegnap, az jutott eszembe -a prágai Jézuska szobra előtt-, hogy Ő magán viseli a császári koronázási jegyek minden pompáját, és bizonyosan nem véletlen, hogy ez a titokzatos szobrocska éppen Prágában jelent meg és fejti ki hatását. Hiszen Prága évszázadokon keresztül volt a régi német, esetleg ‘római’ császárok székhelye, és ez a város olyan méltóságot sugároz magából, hogy ebben a tekintetben nem mérhető hozzá egyetlen város sem, amelyet ismerek, sem Párizs, sem Bécs. Jézuska szobra éppen időben érkezett Prágába, amikor már leköszönőben volt a politikai, császári magasztosság. Vajon nem Ő az a ‘rejtett, titkos császár’, aki egyszer majd véget vet minden szenvedésnek és nyomorúságnak? Hiszen kezecskéjében ott van az uralkodás gyeplője, akkor is, ha az emberek azt hiszik, hogy ők uralkodhatnak.’

A Prágai Kis Jézus kegyszoborhoz a világ minden tájáról érkeznek zarándokok, ezért a prágai Győzedelmes Mária-templomban 17 nyelvre lefordítva elhelyezték a P. Cyrill által írt, hozzá szóló imádságot, amelyet itthon a Pesti Jézus Szíve templomban található másolat mellett is imádkozhatunk:

Óh, kisded Jézusom, hozzád fohászkodom,
És szűz Anyád által esdve fohászkodom,
Ezen szükségemben segíts meg engemet,
Mert hiszen hatalmas segítő szent kezed.
Minden reményemet Tebenned helyezem,
Engedd, hogy kegyelmet találjak szívemben.
Szeretlek Tégedet, szívemből lelkemből,
Szabadíts meg kérlek engem bűneimtől.
Fogadom, hogy Téged soha meg nem bántlak,
S teljes életemben Tenéked szolgálok.
Fölajánlom neked, testemet lelkemet,
Szent szolgálatodba fogadj be engemet.
Szívesen viselem érted keresztemet,
Ki, mindhalálig szerettél engemet.
Szeretem éretted felebarátomat,
Amint parancsolád, mint önmagamat.
Óh, kisded Jézusom, szívemből imádlak,
S hatalmas voltodért Téged szívből áldlak.
Szabadíts meg engem ezen szükségemből,
Hogy hálát zenghessek Tenéked lelkemből.
Add, hogy Máriával és a Szent Józseffel mennyben
Láthassalak Téged angyalaid körében.

Amen.’

Összeállította: Bikfalvi Géza

Válogatott irodalom:

A Bárány menyasszonya. Edith Stein élete. Pécs, 1999

A Prágai Kis Jézus csodái. Kármel (1994. december) 19-22

Das gnadenreiche Prager Jesulein. Luxemburg, 1916

Das Prager Jesuskind. Praha, 1992

Das Prager Jesuskind in Sancta Maria de Victoria. Regensburg, 1996

Ellinger, Theresia: Das gnadenreiche Prager Jesulein. Durach, 1999

Forbesky, Josef: Prazské Jezulatko, Praha, 2000

Gockerell, Nina: Bilder und Zeichen der Frömmigkeit. München, 1998

Jacob, Max: L’enfant Jésus. Rím, 1998

Kovács Péter-Szelényi Károly: Maulbertsch Székesfehérvárott. A karmelita templom freskói és oltárképei.Veszprém-Budapest, 2005

Kristóf testvér: Az óriás gyermek – Avessadas, azaz a Prágai Kis Jézus portugál szentélye. Kármel  (2004) 6, 61-63

La recatholicisation de la Bohéme. L’exemple de l’église Ste. Marie La Victoire et de l’Enfant Jesus de Prague. Paris, 2004

Mátéffy Brúnó János: A Karmelita Rend története. Székesfehérvár, 1998

Mátéffy Brúnó János: A csodatévő prágai Kis Jézus. Kármel (1999. december) 17-20

Novotny, Antonín: Prazské Jezulatko-The Infant Jesus of Prague. Praha, 2003

Pásztor Alajos: A máriavölgyi kegyhely a XVII-XVIII. században. Regnum (1942-1943) 563-600

Pechácková, Ivana: The Legend of the Infant of Prague. Prague, 1997

Pechácková, Ivana: Hands for the Infant of Prague. Prague, 2001

Prágai Kis Jézus imafüzet. Miskolc, 2002

Prorok, Gereon M.: Das Prager Jesulein. Prag, 1935

Puskely Mária: Avilai Teréz. Róma, 1977

Rábaközi Imre-Szabó Kristóf: A budapesti kármelita templom története. Budapest, 2000

Rehorková, Eva: Prazské Jezulatko. Praha, 1998

Remesová, Vera -Synek Lubomír: Gratiosus Jesulus Pragensis. Praha, 2002

Santini, Michael: Il Gesú Bambino do Praga. Martin, 1995

Steinhart, Ferdinand: Das Gnadenreiche Prager Jesulein, das Heilige Römische Reich und unsere Zeit. Wien, 1988

Synek, Lubomír: Milostné prazské Jezulatko. Praha, 1997

Voit Pál: A győri v. karmelita templom.Budapest, 1966

Zenetti, Lothar: Das Jesuskind. München, 1987

Függelék

Cyrill imájának modern fordítása:

‘Hozzád menekülök, édes kis Jézusom,
Édesanyád által kérlek,
ments meg nagy bajomból!
Mert valóban hiszem,
hogy Te, Istenem, megvédhetsz engem:
bízva remélem,
hogy kegyelmedet nem vonod meg tőlem.
Teljes szívemből szeretlek
és minden bűnömet bánom.
Hozzád esedezem,
szabadíts meg tőlük, kis Jézusom.
Szeretnék megjavulni,
hogy ne szomorítsalak többé.
Ezért átadom magam Neked,
türelmesen szeretnék szenvedni Érted,
és örökre szolgálni Téged,
felebarátomat pedig a Te kedvedért
szeretni, mint magamat.
Kis Jézusom, kérlek Téged,
ments meg nagy bajomtól, hogy egykor
Szent Józseffel, Szűz Máriával
és az angyalokkal együtt
örvendezhessek Neked!
Amen.’

Paul Claudel a Prágai Kis Jézushoz írt verse francia nyelven és magyar fordításban

L’enfant Jésus de Prague
Il neige. Le grand monde est mort sans doute. C’est décembre.
Mais qu’il fait bon, mon Dieu, dans la petite chambre!
La cheminée emplie de charbons rougeoyants
Colore le plafond d’un reflet somnolent,
Et l’on n’entend que l’eau qiu bout á petit bruit.
Lá-haut sur l’étagére, au-dessous des deux lits,
Sous son globe de verre, couronne en tete,
L’une des mains tenant le monde, l’autre préte
Á couvrir ces petits qui se confient á elle,
Tout aimable dans sa grande robe solennelle
Et magnifique sous cet énorme chapeau jaune,
L’Enfant Jésus de Prague régne et trone.
Il est tout seul devant le foyer qiu l’éclaire
Comme l’hostie cachée au fond du sanctuaire,
L’Enfant-Dieu jusqu’au jour garde ses petits fréres.
Inentend comme le souffle qui s’exhale,
L’existence éternele emplit la chambre, égale
Á toutes ces pauvres choses innocentes et naives!
Quand il est avec nous, nul mal ne nous arrive.
On peut dormir, Jésus notre frére, est ici.
Il est á nous, et toutes ces bonnes choses aussi:
La poupée mervilleuse, et le cheval de bois,
Et le mouton, sont lá, dans ce coin, tous les trois.
Et nous dormons, mais toutes ces bonnes choses sont á nous!
Les rideaux sont tirés…Lá-bas, on ne sait oú,
Dans la neige et la nuit sonne une espéce d’heuere.
L’enfant dans son lit chaud coprend avec bonheur
Qu’il dort et quequelqu’un qui l’aime bien est lá,
S’agite un peu, murmure vaguement, sort le bras,
Essaye de se réveiller et ne peut pas.

A prágai gyermek Jézus

Hull a hó. A nagyvilág most csendes. Ez december hava.
De milyen jó itt lenni, istenem, oly meghitt ez a pici szoba!
A kandalló izzó szénnel és vöröslő hasábbal van tele,
a mennyezetre bágyadt csíkot von, s lágyan színezi be,
nem hallani itt mást, csak ahogy a zubogó víz neszez.
Fönt, magasan a polcok tetején, a két fekhely felett,
üveggömb pisla fénye remeg, s alatta ő, fején korona,
bal kezében a világot tartja, oltalomra kész a jobbja
magához engedi a kicsinyeket, kik hisznek benne,
és nyájasan fogadja be őket ünnepélyes leple,
hatalmas sárga kalapja alatt arca szép és komoly,
itt a prágai Gyermek-Jézus uralkodik és országol.
Egyedül van a kandalló előtt, és az beragyogja,
mint templomok mélyén elrejtve a szentséges ostya,
és a Gyermek Jézus napkeltéig testvéreit vigyázza.
Olyan halkan, akár a sóhaj, mi ellebben égő lázban,
az örök létezés a kicsiny szobát átkarolja,
akár a bűntelen s egyszerű dolgok drága csokra!
Mert semmi rossz nem történhet, ha ő itt van velünk.
Lelkünk nyugszik, Jézus vigyázz ránk, ő a mi testvérünk.
Itt van nekünk, és a miénk minden áldott jó:
a csodálatos baba és a kedves hintaló,
miénk a bárány is, ott áll a szoba sarkában mind a három.
Minden jó a miénk, mi alszunk békén, és édes az álom.
A függönyök lehúzva, és ott lent, ki tudja, honnan,
a havas éjszakában valamilyen óra csendül hosszan.
Apró ágyában a gyermek most boldogan érti meg,
hogy bár elszunnyadt, de mindig vele van az, akit szeret,
kicsit forgolódik, és dünnyögve nyújtja két karját,
megpróbál felébredni, de képtelen rá.