Az árván maradt gyermekeket gyakran megbélyegzik, nem gondoskodnak róluk, megfosztják őket örökségüktől és a tanulás lehetőségétől. Ezen igyekeznek segíteni a szalézi misszionáriusok és segítőik – tájékoztat a Szaléziak.hu.

 

Az elmúlt év végén, amikor az ebolavírus tombolt Nyugat-Afrikában, ezzel párhuzamosan egy másik „járvány” is megjelent: azoknak a gyerekeknek a megbélyegzése, akiknek a betegség elvitte az egyik vagy mindkét szülőjét. A társadalom félelemből és tudatlanságból kiközösítette őket, így ezeknek az ártatlan árváknak nem volt kihez fordulniuk. A szalézi misszionáriusok –partnereik és barátaik segítségével – sok árván maradt gyermekről gondoskodnak.

„A kezdetektől fogva komolyan aggódtunk azoknak a gyerekeknek a jövője miatt, akiknek sikerül túlélni a borzalmas járványt – mondta el Mark Hyde, a Salesian Missions (Szalézi Missziók) elnevezésű szervezet igazgatója. – Kértek bennünket, hogy vállaljunk aktív szerepet a mentésben, a rehabilitációban és a társadalomba való beilleszkedésben. Lassan már kezdenek látszani a pozitív eredmények.”

Elmondta, hogy Sierra Leonéban, Freetownban – ahol a szalézi misszionáriusok egy különleges gondozási központot létesítettek az ebolaárvák számára – százhúsz gyermek részesül egészségügyi ellátásban, lelki gondozásban. Tanulási lehetőségeket és esélyt kapnak, hogy feldolgozzák az átélt traumát a zenén, táncon és egyéb tevékenységeken keresztül.

Monroviában, Libéria fővárosában több mint kétszáz, négy és tizenhét év közötti gyermek él abban a bentlakásos intézetben, amelyet a szaléziak az ebolaárvák számára hoztak létre. Néhányan nagyon gyengék voltak, amikor megérkeztek, nem tudtak beszélni és járni sem. A helyes táplálkozásnak és a gondoskodásnak köszönhetően már javult az állapotuk – számolt be Jorge Crisafulli nyugat-afrikai szalézi tartományi elöljáró.

A Stop Hunger Now és a Feed My Starving Children éhezők étkeztetését biztosító szervezetek tizennégy konténer ételt szállítottak a járvány kitörése óta ezekre a területekre. Partnereik a szalézi missziók, ők biztosítják az élelmiszer elszállítását és kiosztását a szükséget szenvedőknek.

A megfelelő étkezés biztosítása csak egy része az árvák ellátásának. Fontos, hogy kigyógyuljanak a traumából, túl tudjanak jutni a megbélyegzésen és elkezdődhessen a folyamat, amely során egyesítik őket a nagycsaládjukkal – hangsúlyozta Lothar Wagner testvér, a Don Bosco Fambul elnevezésű szalézi projekt igazgatója Freetownban.

Sok esetben a rokonok nem hajlandók elfogadni és gondozni a gyerekeket. Ennek oka, hogy az árvákat megfosztották a földtől, amelyet jogosan örököltek volna a szüleiktől. Crisafulli atya égbekiáltó igazságtalanságnak nevezte ezt, és hangsúlyozta: orvosolni kell a problémát. Volt már, amikor a szaléziak ügyvédeket fogadtak fel, hogy megvédjék a gyermekek jogait.

Sok gyermek visszatért az osztályterembe – ez volt a szalézi misszionáriusok elsődleges célja az elejétől fogva. Tapasztalatból tudják, hogy azok a fiatalok, akik hosszabb ideig kimaradnak az iskolából, gyakran soha nem térnek oda vissza. Ez pedig a kizsákmányolás kockázatát rejti számukra a jövőben és rossz következményekkel járhat nemcsak a gyermekek, hanem a gazdaság és a régió egészének stabilitása szempontjából – figyelmeztetett Mark Hyde atya.

Szerencsére, amikor a tavalyi év vége felé az ebolajárvány lassan enyhülni kezdett, az iskolákat ismét megnyitották a régióban. Libériában, Monrovia külterületén a Matadi plébánián több mint száz olyan diák folytatja tanulmányait a szaléziaknál, akik egyébként nem tudnák megfizetni a tandíjat és az iskoláztatás költségeit. „A Gondviselést továbbra is elér sokak szívéhez és megnyitja sokak kezét – mondta Nicola Ciarapica, a szalézi közösség igazgatója Matadiban. – Még a legsúlyosabb helyzetben is megtapasztaltuk az odaadást, a szolidaritást és a szeretetet, amely életet ad.”

Fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír