KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Az Ifjúsági Világtalálkozó a katolikus egyház által szervezett nemzetközi esemény, amelyre a világ minden szegletéből érkeznek fiatalok. A két- illetve háromévente megszervezett találkozók középpontjában a Szentatyával való találkozás áll. A 31. Ifjúsági Világtalálkozónak Krakkó és környező települései adtak otthont. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye csoportját Brzeskoban, egy Krakkó melletti kisvárosban szállásolták el.

Csoportunk nagy részét helyi családok fogadták be. A velük eltöltött idő adta a legszebb élményeket – írja Koczinger Hannelore. Így folytatja: Harmadmagammal egy kis lengyel családnál laktunk. Nagy áldozat volt a részükről ez, mivel egy picike lakásban fogadtak be minket, de annál nagyobb odaadással... Érdekes helyzet állt elő azzal, hogy ők kevésbé tudtak angolul. Ezáltal az elején döcögött a kommunikáció. Így nagy hasznát vettük a mobilokon használatos fordítónak, s mintha kártyáztunk volna, folyamatosan cserélgettük egymás közt a mobiljainkat. Az áldozatuk abban is megmutatkozott, hogy a zarándokok sokszor éjszaka értek haza, legtöbbször a közlekedés késlekedése miatt. Ilyen későn is ébren vártak bennünket, hiszen minden este élménybeszámolót kellett tartani. Az elején izgultam minden egyes beszélgetéstől, hogy miként mondjunk nekik valamit, úgy, hogy biztosan megértsék. Utólag belátva fölösleges volt az egész stressz. Az együtt töltött hét alatt alkalmunk volt megismerni a család történetét, a helyi lengyel étkezést, még Krakkóról is meséltek legendákat, s végig úgy vigyáztak ránk, mintha a saját gyermekeik lettünk volna. Nem felejtem el őket soha!

Mindazonáltal a központi nagy események, mint a nyitó mise, a keresztút vagy a pápával való virrasztás mind-mind olyan érzéseket nyújtottak, amit minden kedves olvasónak kívánok, hogy egyszer legyen alkalma ezt megtapasztalnia. Aggodalommal indultam neki az útnak az Európát megrázó események miatt. A félelmeim csak a megnyitó mise után múltak el, amikor láttuk, hogy a különböző védelmi szervek komoly és felkészült munkával vigyáznak ránk.

Köszönettel tartozunk a lengyel szervezőknek, hogy megszervezték ezt a találkozót és felkészülten vártak minket, valamint a Szatmári Egyházmegyei Ifjúsági Irodának, hogy lehetővé tették nekünk a találkozón való részvételt.

***

Dehenes Dorottya így ír a találkozóról: Hétfőn reggel indultunk, majd utunk során Kassán álltunk meg városnézésre. Estére érkeztünk Brzeskóba. Másnap reggel folytattuk az utat Krakkóba, ahol kis időnk volt városnézésre, majd délután részt vettünk a nyitó szentmisén. Felemelő volt ennyi fiatalt látni egy helyen. Mindenki barátságos és érdeklődő volt. Másnap az irgalmasság-zarándoklaton vettünk részt. Csütörtökön a Szentatya fogadása volt a nap fénypontja, előtte reggel katekézisen vettünk részt, ugyanúgy pénteken is. A püspök atyák nagy szeretettel buzdítottak minket arra, hogy az irgalmasságot cselekedni kell. Pénteken este a Szentatyával keresztúton vettünk részt – a rossz idő ellenére mindenki együtt imádkozott a jóért, az irgalmasságért. Szombaton már délelőtt elkezdtük a zarándoklatot az esti virrasztás helyszínére. Bár mindenki fáradt volt, egymást biztatva haladtunk az úton. Csodás és felemelő érzés volt ennyi embert látni egy helyen. A vasárnapi zárómisén Ferenc pápa arra buzdított minket, hogy merjük Istent követni, merjünk elindulni az irgalmasság útján.

Jézus vár minket, soha nem nézi a hibáinkat. Az IVT csodás alkalom volt számomra, látni a sok embert – hogy ennyi nép, ennyi kultúra azon a héten mind egy nyelvet beszélt. Nem volt ember-ember között különbség, mindenki a szeretet, az irgalmasság nyelvét beszélte. Csodálatos érzés volt mindezt megtapasztalni.

Fotó: Gönczy Tamás

Magyar Kurír