A Szent Márton születésének 1700. évfordulójára meghirdetett jubileumi évre székesegyházának teljes főbejáratát megújíttatta a Szombathelyi Egyházmegye. Kicserélték a két oldalsó kaput, a középső pedig bronzborítást kapott és a kazettákban Szent Márton életének egy-egy eseménye látható. Az alkotásokat Veres Gábor szobrászművész készítette.

A bronzkapu hat darabból álló képsorozatát Schauermann János, a szombathelyi Szent Márton-templom plébánosa gondolatainak segítségével mutatjuk be.

Szent Márton születése

Szent Márton a Római Birodalom Pannonia tartományának Savaria nevű városában született 316-ban. A tehetős, pogány szülők Martinus névvel gyermeküket a hadistennek, Marsnak ajánlották. A gyermek életét, akinek apja tribunus volt, a katonaság, a harc, a háború határozta volna meg. Ám az érzékeny, nyitott lelkű fiú „szent gyermeksége szinte első éveitől kezdve Isten szolgálatára vágyódott” – írja róla Sulpicius Severus. Ez a vágyódás nem puszta érdeklődés vagy kíváncsiság volt, hanem Isten meghívása. „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki küldött engem.” (Jn 6,44) A gyermek engedett ennek a vonzásnak és válaszolt Isten hívására. Páviában szülei akarata ellenére felvételét kérte a katekumenek közé. Márton mert kereszténnyé válni.

Szent Márton megosztja köpenyét a koldussal

Az ifjút egy császári rendelet értelmében apja, „aki gyűlölte üdvös tetteit”, katonai szolgálatra kényszerítette. Ő csak külsőleg volt a császár katonája, szíve mélyén Krisztus katonája. Egy fagyos téli estén Amiens kapujánál kettévágott köpenyének egyik felével betakarta a kapu előtt didergő koldust. A biztonságot nyújtó városból kitaszított ember megmenekült.
Noha Márton még nem volt megkeresztelve, életvitelében mégis úgy élt, mint egy keresztény.

Szent Márton megkereszteli édesanyját

Felhagyva a katonai szolgálattal Márton „álmában figyelmeztetést kapott, hogy vallásos lelkületből fakadó gondolkodással keresse fel szülőhazáját és szüleit” – írja életrajzírója, Sulpicius Severus. A hagyomány szerint a Szent Márton-templom előtt álló kút vizével keresztelte meg édesanyját.
Megvalósította Jézus buzdítását: „Tegyetek Ti is tanúságot rólam!” (Jn 15,27)

Szent Mártont kiűzik Savariából az ariánusok

Az akkori kereszténységen belül Jézus valóságos istenségével kapcsolatban hitviták zajlottak. A tévtanítás egy Arius nevű paptól származott, aki tagadta Jézus Krisztus valódi istenségét. Márton mesterével, Hilárius püspökkel együtt harcolt az eretnekség ellen. „A papok eretneksége ellen szinte egyedül Márton küzdött, igen határozottan, és emiatt sok bántalom érte: nyilvánosan megvesszőzték, majd a tartományból is kiűzték” – írja Sulpicius Severus.
Az ő életében is valóra vált Jézus szava: „Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn 15,20)

Szent Márton albengai miséje

„Tél közepén egy rongyos, félig meztelen szegény ember jött eléje épen, mikor templomba indult. A jó püspök nyomban utasította archidiakonusát, adjon a szegény embernek valami ruhadarabot. Hihetőleg az archidiakonus nem sok kedvet mutatott a rendelet teljesítésére, mert már megsokallta. A szegény ember didergett, gondolta, megpróbálja kérését megismételni és biztonság kedvéért magának a püspöknek szól. Be is ment hozzá a templom melletti helyiségbe, amely a sekrestye volt egyszersmind s ahol a szent püspök visszavonulva ájtatoskodott. A püspök barátságosan fogadta, türelmesen meghallgatta panaszát, aztán szó nélkül levette ruháját, melyet a cappa magna-szerű felsőruha alatt viselt. A koldus magára öltötte és elment. Eközben az archidiakonus és jelentette, hogy a nép a templomban már készen várja a püspököt, meg lehet kezdeni az istentiszteletet. Kellemetlen helyzet volt. Már itt az idő, Márton pedig nem akarja elárulni imént gyakorolt irgalmassági cselekedetét; másrészt meg ilyen fogyatékos öltözetben nem mehet szent ténykedést végezni.
– Elhoztad a ruhát, amit az imént annak a szegénynek utaltam? – kérdezi a püspök.
–- Az igazat megvallva – felelte a másik – most tényleg nincs időm rá. Különben is a koldus elment.
– Csak hozd el azt a ruhát, majd találok én hozzá szegény embert.
Az archidiakonus, hogy véget vessen a dolognak, kedvetlenül sarkon fordult, bement a legközelebbi kereskedésbe, hozott egy kurta, kócos ruhadarabot és odadobta Szent Márton elé. A szent kérte, menjen ki egy kicsit. Azalatt magára vette a durva ruhát és sietett istentiszteletre. Miközben szentmiséjét végezte, tűzgömb jelent meg feje fölött, amely aztán fölemelkedett és fényes sugárcsomót vont maga után. A jelenséget azonban csak egy pap, három szerzetes és egy szűz látta, bár aznap jelentékeny sokaság volt a templomban.” (Regnier A.: Szent Márton élete)
Az élet szolgálatában fordult a szegények és a szükséget szenvedők felé. Nagyon érzékenyen reagált az emberek szenvedéseire, s ahol tudta, megpróbálta azt csillapítani. Életideáljává tette az evangélium lüktető szívét, az irgalmasságot, ami hitelességét igazolja, mert a szegényekre való figyelem, a keresztény élet egyetemességének mutatója.

Szent Márton halála

A haldokló püspök „ekkor saját akaratából s vágyairól lemondva, teljesen átadta magát az Úr döntésének és hatalmának, és így imádkozott: »Nehéz ez a testben való harc, Uram, amit szolgálatod követel tőlem, már eleget küzdöttem. Da ha azt parancsolod, hogy továbbra is fáradtságos munkával táborod élén álljak, nem vonakodom, és öregségem kimerültségére nem hivatkozom. Szolgálatodat hűségesen el fogom látni, és zászlód alatt harcolok, amíg csak kívánod. Bár egy agg embernek kívánatos lenne, hogy feladatának végeztével elbocsátást nyerjen, de a lélek továbbra is győzedelmeskedik az éveken, és nem enged az öregségnek. De ha már megkönyörülsz koromon, Uram, jó nekem a te akaratod, őket, akikért aggódóm, te magad őrizd meg.«” (Sulpicius Severus: Szent Márton élete)

A kapun latinul olvasható Veres András szombathelyi megyéspüspök és Ferenc pápa neve, mint akiknek a szolgálata idején az alkotás készült.

A közel 3,5 méter magas kétszárnyú kapura hat dombormű került fel. A kis – 42x42 cm-es – domborművek egyenként 20 kg-osak, ezekből négy darab van, míg a  nagyok – 42x82 cm-esek – egyenként 40 kg-osak. Ezekből kettő található. A lemezborítással és a képekkel együtt a tölgyfából készült kapu összsúlya 520 kg.

A bronz domborműveket csavarozással és műgyanta ragasztással rögzítették. A lemezek és a profilok műgyanta ragasztóba ágyazva készültek. A belső oldalon bronz lemezburkolat és profilozás készült. A komoly súlyú kapu használatát nagyban segíti a méretezett pántokon túl a pántok tengelyében a burkolaton elhelyezett kúpos persely, ami a kapu nyitását segíti elő.