A pápa négy pontban foglalta össze gondolatait: utalt az Aparecidai Dokumentumra, majd a pasztorális tevékenység célkitűzéséről szólt, kiemelte a püspök szerepét ebben a tevékenységben, végül a klerikalizmus veszélyeit érintette. Beszéde végén a megszentelt életet élőket buzdította karizmájuk megélésére.

Az Aparecidai Dokumentum az Egyházat az állandó misszió állapotába helyezi és missziós tevékenység végzésére ösztönzi. A helyi egyházak minden tevékenységének legyen missziós jellege – kérte videó-üzenetében a Szentatya. Az Egyház számára életbe vágó fontosságú, hogy ne zárkózzon be magába, ne elégedjen meg magával és azzal, amit eddig elért. Ha ez történik, akkor az Egyház megbetegszik és meggyengül. Ki kell lépni saját közösségeinkből, és bátran el kell jutnia a lét perifériáira, ahol szükség van arra, hogy halljanak Isten közelségéről. Ő ugyanis senkit nem hagy magára, és mindig megmutatja gyengédségét és kimeríthetetlen irgalmasságát. Ezt az üzenetet kell elvinni az emberekhez.

Második pontként Ferenc pápa kiemelte: minden pasztorális tevékenység a missziós lendületre összpontosul, hogy elérkezzen mindenkihez anélkül, hogy bárkit is kizárna és mindenki körülményeit figyelembe veszi. Az evangelizációs feladat nagy türelmet igényel, továbbá az elvetett mag gondozását és a konkoly jelenléte láttán sem veszti el békéjét.

A keresztény üzenetet nyugodtan és fokozatosan mutatja be az evangélium illatával, mint ahogy az Úr tette azt. Ki tudja emelni a legfontosabbat, vagyis Isten szeretetének szépségét, ami a meghalt és feltámadt Krisztusban szól hozzánk. Másrészt kreatívnak kell lenni a módszerek terén, nem zárkózhatunk be abba a közhelybe, hogy „mindig így csináltuk”.

Harmadik elemként a Szentatya rámutatott: a helyi egyházban a püspök vezeti a pasztorális tevékenységet, mint pásztor, aki ismeri nyáját, közel állva hozzájuk, gyengédséggel, türelemmel vezeti őket, hatékonyan megmutatva az Egyház anya mivoltát és Isten irgalmasságát. A valódi pásztor nem herceg vagy puszta hivatalnok, aki elsősorban a fegyelemre, a szabályokra, a szervezeti mechanizmusokra összpontosít. Ez eltávolítja a lelkipásztorkodást az emberektől, és nem segíti elő a Krisztussal és az embertársakkal való találkozást. Isten népének olyan püspökre van szüksége, aki éberen vigyáz rá, gondozza azt, ami egybetartja a nyájat és előmozdítja a reményt a szívekben, továbbá, aki meg tudja különböztetni a jót a rossztól nem kioltva a Szentlélek fuvallatát, amely ott fúj, ahol akar.

Negyedik pontként a pápa hangsúlyozta, hogy a püspököt jellemző jegyekben osztoznia kell a lelkipásztori ellátást végzőknek is. A klerikalizmus kísértése, amely sok kárt okoz a latin-amerikai egyháznak, akadályt jelent az érettség és a világi hívek keresztény felelősségének fejlődése terén. Ezért nagyon fontos, hogy olyan személyeket képezzenek, akik képesek közel állni az emberekhez, lángra tudják lobbantani az emberek szívét, velük együtt tudnak haladni, és párbeszédbe tudnak kezdeni reményeikkel és félelmeikkel. Ezt a munkát a püspökök nem delegálhatják másoknak.

Úgy kell felvállalniuk, mint az Egyház élete számára létfontosságú tevékenységet erőfeszítéseiket, figyelmüket nem kímélve. A minőségi képzéshez szilárd és tartós struktúrákra van szükség, amelyek felkészítenek a mai kor kihívásaira és arra, hogy el tudjuk vinni az evangélium világosságát különböző helyzetekbe. A mai kultúrában komoly és jól szervezett képzésre van szükség. Rendelkezünk elegendő önkritikával, hogy értékeljük a kis szemináriumok eredményeit, ahol hiányzik a megfelelő oktatói személyzet? - vetette fel a pápa kérédést.

Videoüzenete végén Ferenc pápa a megszentelt életet élőkhöz fordult.

Azt kérte tőlük, hogy legyenek hűek karizmájukhoz, és fordítsák azt az Egyház javára. Hangsúlyozta, hogy a megszentelt élet az Egyház kovásza.

A Szentatya végül a guadalupei zarándoklaton és találkozón résztvevőknek köszönetet mondott mindazért, amit a kontinentális misszióért tesznek. „Emlékezzetek, hogy megkaptátok a keresztség szentségét, ami az Úr tanítványaivá tett benneteket. Minden tanítvány egyben misszionárius is. Vállaljátok fel hiteteket, és adjátok azt át gyermekeiteknek és unokáitoknak is. A hit ajándékát nem személyes használatra kaptuk, hanem, hogy továbbadjuk másoknak.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír