Korzenszky Richárd, a tihanyi közösség vezető perjele szeretettel köszöntötte a helybélieket, a szélrózsa minden irányából érkezett zarándokokat, közöttük azokat a fiatalokat és kísérőiket is, akik, mint minden évben a hagyományok jegyében Pannonhalmáról Tihanyba több napos gyalogos zarándoklattal érkeznek az ünnepi együttlétre. Bizony kitartást, tűrést követel meg ez, sok-sok izzadsággal járó helytállást vár el mindenkitől, mutatott rá a perjel.  Lehet, hogy a „nyolc boldogságot” egy kilencedikkel is ki kellene egészíteni: Boldogok, akik a zarándokút végén célba érnek – mondta együttérzéssel.

A szentmiseáldozat szertartását meghívott vendégként Spányi Antal székesfehérvári püspök vezette. Homíliájában a főpásztor Európa védőszentjének, Benedeknek ünnepén egy interneten bolyongó üzenetet idézve – miszerint a keresztény Európának vége, mert a demográfiai apály halálra ítélte földrészünket – mutatott rá arra a vészhelyzetre, amely ősi földrészünket, ősi otthonainkat fenyegeti.

Az üzenet szerint annyira kevés gyermek születik ma Európában, hogy a bevándorlók, akiket a bőséges gyermekáldás jellemez, létszámban felülírják lassan Európa népességét. De e bevándorlók nem akarnak keresztények lenni, nem kérnek földrészünk kultúrájából, s boldogan készítgetik elő az ő kultúrájukat, az iszlámot a győzelemre. Fegyverek, harcok nélkül vívják e küzdelmet a keresztény Európa ellen, emelte ki a főpásztor.

Másfél évezreden keresztül Benedekre felnéztek az emberek, emlékeztetett. Felnéztek az Egyházra is és fontos volt még a keresztény kultúra. Másfél évezreddel ezelőtt érkezett meg Rómába Szent Benedek, a viszonylag jómódú, tehetséges és művelt fiatalember, hogy ismereteit bővítse az akkoriban a „világ fővárosának” tartott központban. Megérkezvén azonban tapasztalta, hogy a város már nem az, ami volt korábban. A hatalom megoszlott, az új hatalmi központ Konstantinápoly lett, Rómában pedig a pogány erkölcstelenség lett úrrá, s egyáltalán nem látszott népességén, hogy meg akarna változni. Benedek már-már hátat fordított Rómának kiábrándultan, de ekkor megigézte az Isten. Ráérzett arra kiszolgáltatottságra, emberi nyomorúságra, amelybe az emberek ott egymást sodorták, s kiutat nem látván helyzetükben egyre mélyebbre süllyedtek. Benedek példája azt mutatja, hogy akit soha senki és semmi nem igéz meg, az menthetetlen ember, az soha nem fog nagy dolgot véghezvinni, mindig megmarad önmagába bezártnak, s az aznapi nyomorúságának lesz a rabja. De akit megigéz a szépség, a jóság, a közösség, az igazság, az mindig fogja keresni mindezek forrását, s eljut a Jóistenhez. Benedeket megigézte az Isten. Ettől kezdve új ember lett, nem kényszerítette, nem sodorta el a világ állapota, mert túllátott annak helyzetén. Megszabadult mindattól, ami földi vagyona volt, mert szabad lett, s a szabadság megigézettségében megtalálta Istent, aki minden gazdagság, minden szabadság forrása. Nem kívánt másokat meggyőzni erről a tapasztalatáról, de ezt sugározta egész emberi lényével. S egyre többen gyűltek köré, egyre többen figyeltek szavára. Egyre többen hagyták az emberek Rómában is, hogy Isten megigézze őket is, s Istenre figyelve, Istenbe öltözködve járják életük útját, akár mint papok, szerzetesek, akár mint világi keresztények. S az Egyház, amelynek kezdetben kicsinyke befolyása volt csak az életre, jövőt teremtett Európában, iskolákat, szeretetintézményeket, kórházakat hozott létre. Szent Benedek és követői műveltségre, szellemi és életfenntartó kultúrára nevelték a népeket.

A mai ember is próbál Istenhez tartozni, mutatott rá a püspök. Isten mindig megadja az embernek azt, amire szüksége van, de fontos, hogy felismerjük e szükséget, s nyissuk meg a szívünket, hogy az isteni ajándék belénk tudjon áradni. Nemzetünk szentjei voltak Isten legfőbb ajándékai. A régiek, Szent István, Szent Imre és sokan mások, vagy az újabbak között Apor Vilmos, Mindszenty József, Prohászka Ottokár, Bogner Mária, Bódi Magdi…, akik mindvégig állhatatosságot vállaltak, példát adva a mai magyaroknak is. Példát adva, hogy a belső indításért Istenre figyeljenek, iránymutatását hallják meg, lássák meg, s vigyék tovább, adják tovább, mint üzeneteket a mai Európában is. Ez a mi feladatunk is: Isten rajtunk keresztül is akarja a világot szebbé, gazdagabbá tenni – zárta gondolatait Spányi Antal.

Toldi Éva/Magyar Kurír