P. Barsi Balázs, a ferencesek sümegi rendházának elöljárója, nagy szeretettel köszöntötte a főpásztort, s imádságra hívta fel az egybegyűlteket Márfi érsek életéért, szolgálatáért, megemlítve, hogy maga is mindig ezt teszi, mert gyermekkorától kezdve családjában is ezt látta, ezt tanulta. „Hittel, tisztelettel tekintettek a papra mindig szülőhelyemen – mondta – , innen fakadt a hivatásom is.” 

A kegytemplom oldalában kialakított kőoltárnál kezdődött a hagyományos szabadtéri áhítat, a szertartást a főpásztor Balázs atyával és a ferences testvérekkel koncelebrálva mutatta be.

Szentbeszédében a Fájdalmas Szűz ünnepéhez kapcsolódva a szenvedésről és a szenvedés értelméről, céljáról elmélkedett. Felidézte a Veszprémi Főegyházmegye egyik legkisebb településén, Barnagon lévő Mária-keresztút egyes állomásait, melyek a Hétfájdalmú Szűzanya szenvedéseinek állomásait mutatják be Jézus Krisztus kálváriájának útján, hét stáción keresztül. A Via Matris Simeon próféta jóslatától, az egyiptomi menekülésen, majd a Via Dolorosa-n át  a kereszthalálig  kíséri végig Krisztus nyomában a Szűzanyát. Mária szenvedéseinek állomásai természetesen hét stációba nem foglalhatók bele, mondta a főpásztor. Emlékeztetett azokra a szenvedésekre, amelyek Barnagon nem láthatók: Mária vívódására például az „igen” kimondásakor az Angyali üdvözlet eseménye idején, vagy arra, hogy egy istállóban kellett gyermekét világra hoznia. De keserűséget ültetett szívébe az is, mikor a kereszten Krisztus őt János gondjaira bízta. Szent Bernát is felhívja a figyelmünket erre, mutatott rá, amikor azt írja: Jézus helyett kapta Jánost, az Úr helyett a szolgát, a Mester helyett a tanítványt, Isten fia helyett Zebedeus fiát, aki ugyan kedves volt számára, de mégis csak egy idegen.

Mária nevének jelentését illetően hetven féle magyarázat létezik. Kiemelt közülük kettőt: egyik jelentése keserűség,  más fordításban pedig azt olvassuk: akit szeret az Isten. Mindebből azt is megérthetjük, mutatott rá az érsek, hogy akinek az élete keserűség, azt szereti Az ISTEN. 

Próbáljuk így felfogni szenvedéseinket! – bíztatott. A szenvedés ugyanis azt jelenti, hogy  Isten szeret minket, még nem mondott le rólunk, szenvedéssel edz, farag jobbá minket. A szenvedés tehát előre vihet minket az életszentség útján. De bűneinkért is vezekelhetünk. A legfontosabb azonban, amikor másokért ajánljuk fel szenvedéseinket.

Mindezt számos irodalmi, lírai példával illusztrálta, József Attila, Tóth Árpád, Szabolcska Mihály, Dsida Jenő verseit idézve. A búcsúi szertartás hagyományosan körmenettel zárult.

Toldi Éva/Magyar Kurír