Júdás személyéről, a hit elvesztésének veszélyéről, az Egyháznak a bűnösök felkutatására irányuló küldetéséről elmélkedett március 9-én, szerdán délelőtt Giulio Michelini ferences szerzetes a pápának és a Római Kúria tagjainak tartott nagyböjti lelkigyakorlaton.

A tizenkét tanítvány egyike, Júdás öngyilkosságának drámája állt az elmélkedés középpontjában, e botrányos és zavarba ejtő esemény, amelyet nem rejt véka alá az evangélium. Júdás rájön, hogy bűnt követett el, mert ártatlan embert árult el – olvasható a Máté-evangéliumban (Mt 27,3–5).

A nagyböjti prédikátor megpróbálta föltárni az indítékokat, amelyek Júdást Jézus elárulására vezették, aki kiválasztotta és meghívta őt. Júdás követte is Jézust. A dráma megértését elősegítendő Giulio Michelini tudósok és írók szövegeihez fordult, mint például Romano Guardini, Amos Oz, akik Júdás alakjával foglalkoztak. Az első feltevés szerint Júdás egy ponton elveszítette a hitét. Ez a veszély valamennyiünkre leselkedik: nem sok alapunk van arra, hogy méltatlankodva beszéljünk az árulóról. Júdás ugyanis rólunk rántja le a leplet. Emmanuel Carrére Az Ország című 2014-es könyvében elmeséli, hogy három évig hívő volt, aztán újra elvesztette a hitét. Belső konfliktusáról így írt: „Elhagylak, Uram. Te ne hagyj el engem”.

A másik feltevés Júdás árulásával kapcsolatban a következő: Júdás azt szerette volna, hogy Krisztus úgy jelenjen meg mint Izrael Messiása, felszabadító, harcos, politikus. Jézus arcában tehát nem az Urat látta, hanem csak egy rabbit, egy mestert, és arra akarta kényszeríteni, hogy az ő szándéka szerint cselekedjék.

Michelini ezután arról beszélt, mit tehetünk azokért, akik távol állnak a hittől. El kell indulni a bűnösök keresésére. Személyes tapasztalatát is megosztotta a nagyböjti lelkigyakorlat résztvevőivel. A ferences szerzetes egy fiatalokból álló közösségben él, ahol évente két népmissziót tartanak. „Ugratni szoktam őket, amiért kimennek táncolni az utcára, betérnek a szórakozóhelyekre, a sörözőkbe. Én persze tanárként soha nem tennék ilyet, ezért tréfálkozom a szerzetestestvéreimmel. Már sok éve nem járok népmissziókra, amióta tanítok. De tudják, milyen nagyra becsülöm őket azért, hogy van valaki, aki odamegy azokra a helyekre, amelyeket nem szeretünk észrevenni, ahol talán elkeseredett fiatalok vannak… Tehát még ha mi nem is végezzük ezt a feladatot, tényleg hálásnak és szolidárisnak kell lennünk velük, akik kimennek az utcára, hogy – Jézus szóhasználatával élve – felkutassák a pogányokat és a vámszedőket.

Júdás, miután fölismeri bűnének súlyát, eljut az öngyilkosságig. A ferences utalt a pápa egyik közelmúltbeli homíliájára, melyben a klerikalizmust ostorozta. Az áruló Júdást kivetették maguk közül kora lelkipásztorai, akik egyfajta vallási intellektualizmus erkölcse, és nem az isteni kinyilatkoztatás alapján cselekedtek.

Júdás öngyilkossága nyomán Giulio Michelini reflektált a közelmúlt eseményeire az asszisztált öngyilkosságok és a fiatalok öngyilkosságai kapcsán. Ez fölveti a kérdést a lelkipásztoroknak: Hogyan segíthetik a mai keresztényeket abban, hogy ne veszítsék el hitüket, hogy tudatossá tegyék azt, amiről az Újszövetség beszél, az örömteli, teljes hitet, a Jézus személyéhez való csatlakozást? Mit tehetnek azért, hogy ne forduljanak többet elő ilyen öngyilkosságok?

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír