KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az orgona hangjaival, a kórus tiszta szólamaival, a bevonuló külhoni püspökökkel és vendéglátóikkal ünnepi hangulat érkezik a Nagyboldogasszony-főszékesegyházba. Bábel Balázs mindenkit üdvözöl, és a kalocsai érsekség múltjába tekint, vissza azokba az időkbe, amikor még a nagyváradi, az erdélyi és a csanádi püspökség is az érseki tartomány része volt. Itt mindig minden püspök otthon érezhette magát; ezt kívánja mai vendégeinek is – mondja –, majd átadja a szót Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek, a mise főcelebránsának.

Az olvasmány Izajás könyvéből Isten mindent megújító hatalmáról, ingyenes szeretetéről szól: „Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. (…) De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael. (…) megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel. Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem.” A szentlecke Pálnak a korintusiaknak írt második leveléből az a rész, hogy Jézusban Isten valamennyi ígérete igenné vált, ami szintén azt a jó hírt közvetíti, hogy általa egész kivételes módon viseli gondját az embernek. Az evangélium pedig egy leprás meggyógyításáról szól: a tisztulásról, amit csak kérnünk kell.

Jakubinyi érsek azt a kérdést veti fel prédikációjában, hogy miként lehet felismerni, keresztény-e valaki. A Diognétosznak írt levél a 2. századból éppen arra mutat rá, hogy a keresztényeknek nincsen különleges ismertetőjelük. Sem egyenruha, sem „tagsági könyv” révén nem lehet őket megkülönböztetni annak az országnak a többi lakójától, ahol élnek. Jézus abban hoz újat, hogy az Isten és a felebarát iránti szeretetet egyenrangúvá teszi, a második isteni személyként azonosítja magát a szenvedő emberekkel. Arra kér, hogy szenvedő embertársainkban szolgáljunk neki. Új mércét ad azzal is, hogy az utolsó vacsorán a korábbi paranccsal szemben, amely így hangzott: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, ezt mondja: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket.” Vagyis arra ébreszt rá, hogy a szeretet egyetlen mértéke a „mértéktelensége”, az, hogy nincs mértéke. Annyit ér, amennyi áldozatot miatta másokért hozunk.

Ezután Máriáról mint az első keresztényről beszél az érsek. Ő nem mint Jézus anyja érdemelte ki ezt a címet, hanem azzal, hogy meghallgatta és megtartotta, amit Jézus mondott. Hozzá hasonlóan a mi szavainkban és tetteinkben is – otthon, a munkahelyünkön, szabadidős tevékenységeinkben és kötelességteljesítésünkben egyaránt – meg kell mutatkoznia, hogy keresztények vagyunk.

A liturgián a kórus és az orgonajáték egyaránt a szolgálat magas színvonaláról és áhítatáról tanúskodik, ami Zsebics Cecília karvezetőt és Leányfalusi Vilmos orgonaművészt dicséri.

A mise után a vendégek – Böcskei László nagyváradi püspök, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Német László nagybecskereki püspök, Martin Roos temesvári püspök, Schönberger Jenő szatmári püspök, valamint Tamás József gyulafehérvári segédpüspök és Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök – meglátogatják Szent Asztrik sírját, majd Bábel Balász érsek kalauzolásával megtekintik az Astriceum Érseki Múzeumot.

Fotó: Lambert Attila