Márfi Gyula veszprémi érsek 75. születésnapja alkalmából mutatott be ünnepi hálaadó szentmisét advent 3. vasárnapján, december 16-án a Szent Mihály-főszékesegyházban. Az ünnepen egyházi és világi vezetők egyaránt köszöntötték az érseket.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) számos tagja, szerzetesrendek képviselői, valamint az egyházmegye papjai koncelebráltak a főpásztorral. Az ünnepélyes alkalmon protestáns egyházi elöljárók és világi vezetők is jelen voltak, többek között Kövér László, az Országgyűlés elnöke, valamint Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes is.

A szentmise kezdetén Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek köszöntötte az ünnepeltet.

Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Főtisztelendő és Exellenciás Érsek Úr, Kedves Gyula Érsek Atya!

„A történelem az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a régiség hírnöke” – ezt írja már Cicero, akitől a keresztény gondolkodók is sokat tanultak az évszázadok során. Születésnapot ünnepelni jöttünk össze. Érsek atya 75. születésnapját. 75 év pedig már három emberöltő. Joggal mondhatjuk rá, hogy történelem. Különösen is történelem itt, a Kárpát-medencében, ahol a II. világháború alatti világ, a kommunizmus időszaka és a legutóbbi majdnem harminc esztendő három különböző korszakot jelent. De a megkülönböztetések inkább a tankönyvekbe és a tantermekbe valók. Az élet viszont folyamatos. Nem elvont történelem, hanem inkább emlékezet.

„Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait vagy sem …hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, …hogy megtudd: nem csak kenyérrel él az ember, hanem sokkal inkább azzal, ami az Úr szájából ered” – így olvassuk Mózes ötödik könyvében (MTörv 8,2-3). Számunkra az emlékezés Isten nagy tetteit eleveníti fel. Változó idők változó nehézségei közepette Ő mindig kitart mellettünk és vezet minket azon az úton, amelynek végén találkozni akar velünk az örök boldogságban. Papi és püspöki szolgálatunk arra kötelez minket, hogy másokat is meghívjunk erre a Krisztus felé tartó nagy zarándoklatra.

Hálát adunk Márfi Gyula érsek atya életéért, a 75 esztendőért, amelyet már eddig kapott a Gondviseléstől. Különösen hálát adunk mindazokért a kegyelmekért, amelyekben Isten Egyházát és a körülöttünk élő emberi közösséget Érsek atya papi és püspöki szolgálata által részesítette. Kérjük a mai szentmisében Isten bőséges áldását Érsek atya személyére és szolgálatára.”

* * *

Erdő Péter bíboros után Szerenka Miklós érseki helynök a főegyházmegye nevében köszöntötte a főpásztort, áttekintve Márfi Gyula érsek munkásságát, életútját, eredményekben gazdag tevékenységét. „Ezen az ünnepi szentmisén csatlakozzunk érsek atya személyes hálaadásához. Köszönjük a Gondviselő Istennek, hogy meghívta őt szolgálatára. Hálát adunk Istennek azért, hogy segítette őt abban is, hogy választott jelmondatához híven egész papi és főpásztori munkásságában a soha el nem múló szeretet vezette. Mint tanító a szeretet szellemében hirdette a tiszta igazságot, mint főpap ennek megfelelően törekedett megszentelni a rábízott népet, így szolgáltatta ki a szentségeket, többek között több ezer fiatalnak adta át a Szentlélek ajándékait a bérmálásban. Diakónusokat szentelt fel, köztük családos férfiakat az állandó diakonátusra. Ötvenöt diakónust pedig főegyházmegyénk papjává szentelt. A pásztori kormányzás szolgálatát gyakorolva, Jézus szeretetét követve jó pásztora lett az egész egyházmegyének” – fogalmazott Szerenka Miklós érseki helynök, aki köszöntője végén átadta az érseknek a főegyházmegye ajándékát, egy herendi porcelán Madonna-szobrot, a toporci Madonna mását.

A szentbeszédben Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek Szent Pál apostolnak Timóteushoz intézett tanácsára hívta fel a figyelmet: a püspök legyen vendégszerető és józan. „Ne felejtsük el, hogy az Isten szeretetének realizmusa van. Mi ugyan a karácsonyt – helyesen – körülvesszük sok kedves történettel, de a valóság az, hogy Ő belépett a mi világunkba, sorsközösséget vállalva az emberrel, és nemcsak gyermekségében, hanem felnőttként a szenvedést és a halált is vállalva. Ennél nagyobb realizmus nincs” – mondta el Bábel Balázs kiemelve, Márfi Gyula érsek széles körben ismert arról, hogy a világ dolgait nagy realitással ítéli meg, és erre kell törekednie valamennyi keresztény embernek, ám ügyelni kell rá, hogy ez a józan ítélőképesség ne pesszimizmusba csapjon át, hanem a lélek derűjébe, ezért legalább ilyen fontos az öröm és a humor jelenléte is. „Kedves Gyula atya! Te meg vagy áldva az Istentől a humor adományával is. Kifejezetten élvezzük a püspöki karban: mint a családatya, régit és újat egyaránt, de mindig hozol újat is. Hiszen a humor az Isten ajándéka, és az is, hogy úgy állsz hozzá az emberekhez, hogy ugyanakkor tudod azt, hogy te magad is elkövetheted azokat a hibákat, és igazi, jó Keresztelő Szent János módjára tudod azt, hogy Jézusnak kell növekedni, nekünk meg kisebbedni, mert ez a mi feladatunk.

Lehet az életünk drámai, de nem tragikus, mert a kiutat Jézus Krisztus mutatja nekünk, a legnagyobb megpróbáltatásokban is. Kinek van igazi lelki öröme? Aki tudja, hogy amit tett, annak van értelme” – hangsúlyozta a kalocsa-kecskeméti érsek, hozzátéve, egy ilyen hetvenötödik évforduló jó alkalmat kínál arra, hogy az ünnepelt visszatekintsen a múltba, mérlegelve a megélt évtizedeket. Bábel Balázs kiemelte, fel kell ismernünk, hogy az életben annak van értelme, ami előbbre vitte az Isten országának ügyét, hiszen az megmarad, akárcsak a szeretet tettei is.

A szentmise végén Áder János köztársasági elnök köszöntőszavait Takáts István érseki kancellár olvasta fel. „December a hálaadás hónapja. Ahogy várakozunk és vágyakozunk – Pilinszky szerint éppen arra, ami a miénk, és számot vetünk a lassanként végéhez közeledő esztendővel, mindig bőséggel akad, amiért illő köszönetet mondanunk. Idén azért is hálát adhatunk a Teremtőnek, hogy 75 esztendőn át áldással kísérte érsek úr életét és papi-apostoli hivatását. Aki szeretettel fordul embertársaihoz, annak a várakozás örök remény, hiszen nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az Ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. Bízom benne, hogy érsek úr a továbbiakban is erőt érez lelkipásztori küldetéséhez. Kívánom, hogy e szolgálatot a jövőben is a Gondviselés kegyelme és a közösség hálája övezze.”

Porga Gyula, Veszprém város polgármestere ünnepi beszédében elmondta, Márfi Gyula személyének és munkásságának méltatása egyszerre könnyű és nehéz feladat. „Azért könnyű, mert az érsek atya sokak által tisztelt és szeretett személyisége Veszprém városának. Olyan ember, akinek áldásos tevékenységét nemcsak egyházi körökben övezi elismerés. Nem könnyű ugyanakkor Márfi Gyula méltatása azért, mert még felsorolni is nehéz mindazt a szépet és jót, amivel ő főpásztori megbízatása során Veszprém életéhez, a veszprémiek boldogulásához hozzájárult” – emelte ki Porga Gyula, hozzátéve, az érsek kiváló közösségi emberként harmonikus együttműködést valósít meg a város és az Egyház között. A polgármester a város közgyűlésének döntése értelmében Veszprém város díszpolgára címet adott át Márfi Gyula részére a Veszprém érdekében kifejtett tiszteletre méltó szolgálatai elismeréseként.

A szentmise befejező áldása előtt az ünnepelt, Márfi Gyula érsek köszönetet mondott valamennyi megjelentnek, illetve az élete, hivatása során őt támogatóknak, ám elsősorban Istennek köszönte meg az elmúlt évtizedeket.

„Nem lenne helyénvaló az én személyemet, munkámat, érdemeimet túlértékelni, hiszen nekem is vannak bőven hibáim, tévedéseim, üresjárataim. Egyébként is: a püspök semmit sem tehet az Egyház többi tagja nélkül. A szó karizmája mit sem ér a körülmetélt szív és a körülmetélt fül adománya nélkül” – fogalmazott Márfi Gyula érsek, aki az irgalmas Istennek mondott köszönetet családtagjaiért, rokonaiért, nevelőiért, barátaiért, hívő testvéreiért és mindenkiért. „Köszönet a lelki sötét éjszakákért is, amelyeken már általános iskolás koromban úgy érzem, hogy átmentem. Volt idő, amikor szinte minden sötétbe borult számomra. És köszönet a hitért, mely anyagi javaknál, kitüntetéseknél sokkal fontosabb volt. Köszönöm azokat a lelki élményeket, melyekben fiatalok és idősek, egészségesek és betegek között részesültem. Volt idő, főleg Szombathelyen, hogy önmagam alatt voltam, de akkor jött egy-egy olyan élmény kórházban vagy egy tanfolyam alkalmával, amely újra elhitette velem azt, hogy érdemes volt pappá szenteltetnem magam, vagy – hogy még nagyobbat mondjak –, hogy érdemes volt megszületnem.”

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye; Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír